Vandálok

 Cimszó: VandálVandálok

egy keleti germán törzs tagjai voltak, akik az 5. század folyamán törtek be a Római Birodalom területére.Nevüket őrzi a mai Andalúzia, amelyet eredetileg az arabok (mórok) a vandálokra utalva al-Andalúsznak neveztek el. Ez azt valószínűsíti, hogy a vandálok itt telepedtek le, mielőtt Afrikába vándoroltak volna.A vandál nép két törzsből állt: a silingi- és a hasdingi vandálokból. A markomann háború idején (166-181) a silingi vandálok egy Magna Germania nevű területen éltek, amit ma Sziléziának hívnak. A 2. században a hasdingi vandálok Raus és Rapt (vagy Rhaus és Raptus) király vezetésével dél felé vándoroltak, a rómaiakat először a Duna alsó folyásánál támadták meg. 271 körül Aurelianus császárnak meg kellett erősíttetnie a Duna középső folyásának védelmét. Ezután békét kötöttek, a vandálok pedig Dacia nyugati részén és Pannoniában telepedtek le.

Vandálok
Vandálok

Jordanes A gótok története című műve szerint a hasdingi vandálok I. Constantinus uralkodása idején kerültek konfliktusba a gótokkal. Akkoriban a vandálok azon a területen éltek, amit később a gepidák vettek birtokba; itt „keletről a gótok, nyugatról a markomannok, északról a hermanariak, délről pedig a Hister (Duna) vette körül őket.” A vandálokat Geberik gót király támadta meg, és a csatában a vandál király, Visimar is elesett. A vandálok ezután Pannoniába vándoroltak, ahol I. Constantinus (330 körül) a Duna jobb partján földet adott nekik; itt körülbelül hatvan évig éltek. 

Innen 400-ban vagy 401-ben – valószínűleg a hunok elől menekülve – Godigisel király vezetésével és szövetségeseikkel (az alánokkal és a svévekkel) nyugat felé vándoroltak. Később a silingi vandálok egy része is csatlakozott hozzájuk. Ebben az időben a hasdingi vandálok már felvették a keresztény hitet. Valens császár uralkodása idején (364-378) tértek át az arianizmusra, mely ellentétben állt a keresztény vallás hivatalos Szentháromság-felfogásával. Az ariánus hit követői között volt Stilicho, Honorius császár egyik befolyásos embere is.

Gallia
406-ban a vandálok Pannoniából a Duna mentén különösebb nehézség nélkül nyugatra vándoroltak. A Rajnánál azonban a frankok útjukat állták, ők irányították a romanizált Gallia északi területeit. A csatában húszezer vandál – közöttük Godigisel is – meghalt, de később az alánok segítségével sikeresen legyőzték a frankokat. 406. december 31-én a vandálok átkeltek a befagyott Rajnán és feldúlták Galliát. Godigisel fia, Gunderich vezetésével nyugat és dél felé indultak és kifosztották a vidéket.

Az Ibériai-félsziget

Afrika
429-ben Bonifatius Afrikába hívja őket, hogy támogassák a Római Császárság elleni hadmozdulatait, és ettől az időponttól számítjuk a vandál királyság létezését is. Bonifatius hamarosan kiegyezett a Római Birodalommal, de a vandálokat már nem tudta Afrikából elűzni, ezért 435-ben a hippói békekötés alkalmával letelepedési egyezményt kötnek. A vandál királyság végleges területe 442-ben alakul ki, amikor is az új foedus szerződés értelmében hozzá tartozik Proconsularis, Tripolis, Numidia, és a királyság központja Karthágó lesz.