Nyelv kategória bejegyzései

A helységneveinkről

Közzétéve Szerző:

A helységneveinkről röviden:

A helységek nevei a mai névbesorolások alapján a földrajzi nevek egyik fajtája.

A helységnevek fontos forrásai a magyar nyelvnek, a történettudománynak, a régészetnek és a néprajznak.

A mai magyar tudományok, nyelvi keletkezésük, kialakulásuk szempontjából nem elemzik a neveinket, így a helységneveket sem. Ennek elsődleges oka a nyelvek genetikai eredetvizsgálata a nyelvcsaládosítás használata, a nyelvfejlődésben, szembe más típusú nyelvelemzési módszerekkel, ennek a vizsgálata kínos eredményekhez vezetne. A magyarországi és a Kárpát medencei helységnevek szinte egytől egyig rávilágítanak, nem csak az adott település, keletkezésére, hanem annak elnevezésének változására, alakulására, állandósulására. A közvetlen magyar nyelvterületeken kívül is léteznek a magyarhoz hasonló elnevezések, melyek a nyelv kiáramlásának a bizonyítékai. Ilyen a tamana kutatás területe. A tamana-kutatás[1] a hivatalost követő, nyelvészi és történészi álláspontok szerint áltudomány.

A helységnevek sokszor tájékoztatnak bennünket a település keletkezéséről, jogi helyzetéről, úrbéri viszonyairól, első birtokosáról, a lakosság egykori nemzetségéről, foglalkozásáról, vallásáról, társadalmi helyzetéről.[2]

Ezeken a tulajdonságokon túl Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

A szellem korszaka

Közzétéve Szerző:
1

A szellem korszaka

A szellem, az emberi fejlődés, ember által felfogható végső csúcsa. A gondolkodó ember által felhalmozott, a szaporodás során felgyűlt, közős tudat, továbbá az emberek lelki összeolvadásának kiteljesedése. A szellem az emberiséget minden időben átszövő, annak, egyesített tudása. A szellem az emberrel, együtt, az emberiségben létezik, az emberiség közös lelke.

A lélek

Nagy lelke van, szokták mondani felénk gyerekkoromba. Azokat az embereket illették ezzel a jelzővel, akik, mindenüket, ha kell az életük egy darabját is feláldozzák másokért. Meg azokat, akik képesek arra, hogy lelket verjenek a másik emberbe, szinte új életet adva neki. Ilyenkor voltak, akik lelkendeztek ezen a tevékenységen örömüket kifejezve.  Ha rossz emberre mondták, akkor csak megfordították, rosszlelkű egy ember. Az gonosz mindenre elszánt ember, ha kell még gyilkosságra is képes, elveszi a másik lelkét. A rosszlelkű ember, arra is képes, hogy elvegye mások életét. Az egy lelketlen ember, mondják arra, aki gondolkodás nélkül öl, vagy károsít meg másokat. Azt is mondták a gyenge beteges emberre, hogy csak hálni jár belé a lélek, vagy jön-megy, mint a bűnös lélek. Érdekes, hogy gyakori a lélekjárással kapcsolatos kifejezések sora. Ilyenek: bolyong, kóborol, bódorog, jár, kel. A lélekkel kapcsolatos kifejezéseink szinte mind a leheletre, annak mozgására, valamilyen tulajdonságára utalnak. Nagyon ritka a lélek elvont tartalmú megfogalmazása a nyelvünkben, ha mégis előfordul akkor ezek a megfogalmazások mind visszavezetnek más idegen nyelvekből, hiedelmekből fordított fogalmakra vagy egyházi forrásokkal rendelkeznek.

A magyar ember a nyelvében racionális. Minden szava a valóságot tartalmazza. A lélek szavunk is egy racionális szó. Igaz sok évszázadon át szerették volna velünk az ellenkezőjét elhitetni. Mégis az eredetforrás az, amit jelent. A lélek nem más, mint az a levegő, ami az ember száját levegő vétel során elhagyja, a lehelet.

A H-gyökhang

 „H” Gyökhang.

leh > lehel > lehelet

léh > lég > léhlek > lélek > lélegzik > levegőt vesz

A Székely magyar rovás jele a

H Rovásjel

Rovásjel

h > ahogy mondjuk >  a há vagy hö

A H hang gyökei:

  1. Kéthangú gyökök: aH, Ha, áH, Há, eH, He, éH, Hé, iH, Hi, íH, Hí, oH, Ho, óH,Hó, öH, Hö, őH, Hő, uH, Hu, úH, Hú, üH, Hü, űH.                                                                                                                                                                            Hű
  2. Háromhangú, jelentősebb gyökök:
    1. Testel kapcsolatos gyökök: haj, has, hág, hev, héj, hév, híg, hím, hős, húg, húgy, hús, húg, huny, húr, hűt, hall.
    2. Szaporodással kapcsolatos gyökök: hág, hál, hev, hév, hív, hím, hit, hon, húg. Érdekes a rovásjel és a DNS jele közötti hasonlat.
      DNS

      DNS

      Talán nem is véletlen.

    3. Hevességgel kapcsolatos gyökök: had, heg, hev, hév, híd, hír, hisz, hon, hopp, hoz, hol, hős, hőn, huh, hun, huj, húz, hűt, hüv.
    4. Élettel, halállal kapcsolatos gyökök: had, hal, heg, hím, hír, hős, huny. lásd:DNS
    5. Szám (mennyiségi) gyökök: hány, hat, hét, húsz, húz, hossz, hoz, hez, höz.
    6. A hittel kapcsolatos gyökök: hal, higgy, hin, hisz, hit, hiv, hir, hísz, huny.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Magyarul?

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ellentmondások.

 

A világunk, olyan mély válságban van, hogy a mondanivalónkat csak az ellentétek, együttes kihangsúlyozásával tudjuk megfelelően nagy nyomatékkal kifejezni.

 

A minap autóba ülve bekapcsoltam a rádiót.

Egy zenei csatornán, meghívott vendéggel beszélgetett a riporter. A beszélgetés tartalmáról elterelte a figyelmem valami. Nem tetszett, ellenszenves volt, ahogyan beszélnek. Eleinte nem tudtam mi az oka, az ellenszenvemnek. Később egy ismerősöm által használt számomra visszatetsző kifejezés miatt rájöttem. Brutálisan finom. Szokta mondani a paradicsomra. Hát ebben a riportban is, a hasonló kifejezések sora jelent meg, némelyik mondatban több is.

Ilyenek:

Borzasztóan gyönyörű. Irtózatosan kívánatos. Kegyetlenül engedékeny. Féktelenül gyöngéd. Elrettentően vonzó. Borzalmasan szép. Vérszomjasan szelíd. Vadul jámbor. Szörnyen szexis. Brutálisan kíméletes. Finoman erőszakos. Szemtelenül gyengéd. Pofátlanul tapintatos. stb. Nem is jegyeztem meg mindet.

A mondanivalónk hangsúlyozása ilyen módon számomra „finoman ellenszenves”. A német kalitkába zárt nyelvünk, kitanít bennünket, a magyarból. A fenti kifejezések nem elég, hogy megcsúfolják a nyelvünket, a szavainkat, azok jelentését, hanem beillesztik, a jelentéstartalmától eltérő környezetbe elfogadhatóvá teszik, a hallgató számára. Ezen túl, a magyart beszélők, értők számára világossá teszi, hogy a kifejezést használó ember, vagy nem magyar anyától tanulta a nyelvet, vagy igyekszik letagadni, igyekszik más lenni, mert szégyelli az eredetit.

A fenti kifejezések a nyelvünk alapját a gyökrendszert támadják. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Jó és a Rossz

Közzétéve Szerző:
1

A villanykörte és az elektromos izzó.

Az ember élethosszával számolva, a semmibe tűnik a földi élettér adta lehetőségek hossza. Mondhatnám azt is, hogy a végtelen határait súrolja, de nem mondom, mert a gondolataim meghatározzák a szavaimat is, és szeretném kihangsúlyozni a nyelvünk eredeti lehetőségeit. Szeretném elmondani a magyar beszéd mai értelembe vett tudományos tartalmát, amit arra képzett „tudósaink” igyekeznek elfelejtetni velünk, akik ezt a nyelvet beszélik a magyarokkal. Igen azt állítom, hogy nyelvünk a magyar nyelv, jobban ismeri a világmindenséget, mint ahogy azt a világon előforduló, szánalmas tudósok sora. Ezek után, hogy helyesen használom e, semmi szavunkat a végtelen helyett? Nem ez a lényeg, hanem az, hogy a semmi ürességet jelent, aminek a mélysége végtelen. A semmi alap esetben csak valaminek a hiányát, míg a végtelennel kiegészítve, már a világmindenséget, annak zsúfolt tartalmát jelenti. A világ, vezető tudósai évszázadokon át próbálják ezt a két fogalma a primitív nyelvek egyikén megmagyarázva, aztán magyarra lefordítva eladni a hat éves magyarul beszélő, nagyon rossz oktatási rendszerünkbe kényszerített gyermekeinknek. Kár ez az igyekezet. A nyelvünk ezt jobban tudja. A magyar hivatalos nyelvtanítás, igyekszik kiverni a gyerekből azt, amit eredendően tud. Állítom, a legtöbb értelembe elvesz, a helyett, hogy hozzáadna. Állítom, hogy a mai oktatás Magyarországon elveszi a gyerekeink eredendően megszerzett tudását, amit a nyelv adott neki. Amikor Stephen Hawking elgondolkodik, a világegyetemről nem tud annál többet mondani, mind, amikor elfantáziálunk a két fogalom, a semmi és a végtelen szavaink jelentésének összetettségén. Mert ez a két fogalom együttesen jelenti a magyar nyelvben a végelláthatatlan üres űrt, az ürességben lebegő égitesteket, bolygókat, holdakat, napokat, a naprendszereket, de ha ismerjük, és ma már tudjuk, hogy létezik sötét anyag akkor azt is tartalmazza ez a két magyar szó, sőt a felfedezett és a felfedezésre váró objektumokat is. Úgy tűnik, vannak szavaink, melyek jelentése olyan alapfogalmakat hordoznak magukban, amit az indoeurópai kultúra, csak félremagyarázva érti meg. Ilyen a katolicizmus kezdetén kialakult, a nyelvünkben már rég óta élő hit, vallás, egyház szavaink, vagy ide sorolhatók a mai tudományos körök közreműködésével, kialakuló új fogalmak, amit, az emberiség manapság fedez fel, vagy még el sem jutott a felfedezés határáig. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →

Nyelvében él a nemzet.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mondja a szólás.

Igaz ez egy kitalált mondat. Más találta ki. Manapság szállóige. Vannak, akik egyszerű mondatokból értenek. Így folytatják ezt a mondatot: „Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett… „Tetszik ez a mondat?, akkor NE olvasd tovább ezt a blogot. Nem ajánlom. Talán itt folytathatod. Ez a Te oldalad! http://www.rajtmester.hu

Nyelvében él a nemzet.

Talán többen tudják, Széchenyi mondta először.

Nem szeretem ezt a szót „először” pedig magyarnak tűnik. A nyelvújítás gyermeke. Sokkal szebb az elsőször. Ez olyan somogyias. Az előző mondatot így mondanám: Első alkalommal Széchenyi mondta.

Pedig ez már kicsit bonyolultabb mondat. Mondhatnám úgy is,

Széchenyi mondta elsőször.

Így jobban mutat a kedvenc szavammal. Csak a magyar nem így beszél! Ez a szabatos megfogalmazás, idegen a magyarban. Tehát meg kell maradnom annál a mondatnál, ami így hangzik:

Első alkalommal Széchenyi mondta.

Ide már kívánkozik a keresztnév is:

Első alkalommal Széchenyi István mondta.

Ennek a használata esetén pedig egy összetett mondatot kapunk:

Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta.

Csakhogy ebben az esetben további bővítményre van szükség a mondatban, mert az így nem kerek.

Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta ki ezt a szállóigét.

Igen ám, de a szállóige az előző mondatban előfordul ezért nem illik, leírni és emiatt írok helyette egy hasonló jelentésű szót, mondhatnám azt is, hogy szinonimát. Én nem szeretem, az idegen szavakat ezért a

szinonima

kifejezés helyett azt írom,

hasonló jelentésű szót,

Így pedig a mondatom hosszabb, de az én érzelmeimet, az én gondolataimat, fejezi ki.

Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →