ACZÉL

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ACZÉL

ACZÉLCSAT
 (aczél-csat) ösz. fn. 1) Aczélanyagból készített csat. 2) Gyürü vagy karika, melylyel még némely régi divatú dohányzók az aczélt a dohányzacskóhoz kötik.
*ACZÉLEDZÉS
 (aczél-edzés) ösz. fn. Szerszámcsináló kovácsok műtéte, mely által a vasat aczéllá edzik, keményítik.
*ACZÉLEDZŐ
 (aczél-edző) ösz. fn. Szerkovács, a ki a vasat aczéllá edzi, szilárdítja.
*ACZÉLÉR
 (aczél-ér) ösz. fn. Szerkovácsok, lakatosok nyelvén, a vasnak azon erei vagyis részei, melyek aczélkeménységüek, s a ráspolynak és furónak nem engednek.
*ACZÉLFAL
 (aczél-fal) ösz. fn. Átv. ért. igen szilárd kőből, és ragasztékból álló, s mintegy áttörhetetlen kemény falmű.
*ACZÉLFORRÁS
 (aczél-forrás) ösz. fn. Forrás víz, mely vas elemeket tartalmaz, mely a benne fürdők testét megedzi, mintegy megaczélozza.
*ACZÉLFÜRDŐ
 (aczél-fürdő) ösz. fn. Fürdő, vasrészeket tartalmazó vízből; különösen mesterségesen készített ilyetén fürdő, midőn a hideg vizbe forró vasat mártanak. Aczélfürdőt rendelni, használni.
*ACZÉLGOLYÓ
 (aczél-golyó) ösz. fn. 1) Aczélanyagból csinált golyó. 2) Reszelt vasporból és borkőből szilárd tömeggé gyúrt, s golyóvá alakított vegyanyag.
*ACZÉLGOMB
 (aczél-gomb) ösz. fn. Aczélanyagból készített gombféle mű.
*ACZÉLGOMBOS
 (aczél-gombos) ösz. mn. Aczélgombokkal ellátott, fölszerelt, diszített. Aczélgombos mellény, dolmány, mente.
*ACZÉLGYÁR
 (aczél-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben a vasat aczéllá edzik, s belőle különféle szereket készítenek.
*ACZÉLHÁMOR
 (aczél-hámor) ösz. fn. 1) Hámor, azaz hutai kalapács, pöröly, melylyel a vasat gyakoribb koholás által aczéllá edzik. 2) l. ACZÉLHUTA.
*ACZÉLHUTA
 (aczél-huta) ösz. fn. Huta, vagy koh, melyben többszöri olvasztás, kalapálás által a vasanyagból aczélt edzenek.
*ACZÉLKARIKA
 (aczél-karika) Aczélanyagból való kemény, szilárd karika.
*ACZÉLKÉK
 (aczél-kék) ösz. mn. Edzett vashoz, vagyis aczélhoz hasonló kékszinű. Aczélkék zománcz.
*ACZÉLKÚT
 (aczél-kút) ösz. fn. Kút, melynek vize föloldott vasrészeket tartalmaz.
*ACZÉLLAP
 (aczél-lap) ösz. fn. Aczélanyagból lapított lemez, vagy táblaféle mű, különféle czélokra, p. az aczélmetszőknél.
*ACZÉLMETSZŐ
 (aczél-metsző) ösz. fn. Művész, a ki aczéllapra különféle képeket, alakokat metsz vagy böködve vés.
*ACZÉLMÍV
 l. ACZÉLMŰ.
*ACZÉLMÍVES
 (aczél-míves) ösz. fn. Különféle szereket, diszmüveket, árukat aczélból készítő míves.
*ACZÉLMŰ
 (aczél-mű) ösz. fn. Aczélanyagból készített mindenféle mű, p. gombok, karikák, csatok, eszközök; különösen ilynemű mesterségesb árúk.
*ACZÉLMŰVES
 l. ACZÉLMÍVES.
*ACZÉLNEMŰ
 (aczél-nemű) ösz. mn. tt. aczélnemű-t, vagy ~et, tb. ~k, vagy ~ek. Általán a mi aczél tulajdonságával bír, s abból van készítve. Aczélnemű eszközök, szerek, díszmüvek.
*ACZÉLOS
 (acz-él-os) mn. tt. aczélos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aczélkeménnyé edzett, szilárdított. Aczélos vas kard. 2) Aczélféle vassal bevont, fölszerelt. Aczélos paizs, zabola. 3) Aczélból való eszközökkel ellátott. Aczélos kostök, melyről aczél fityeg. 4) A maga nemében kemény, szilárd. Aczélos jég. Különböztetésül a porhanyótól. Aczélos búza, tömör tartalmú, nehéz. Aczélos föld.
*ACZÉLOSODÁS
 (acz-él-os-od-ás) fn. tt. aczélosodás-t, tb. ~ok. Erőtulajdonsági változás bizonyos testben, midőn aczélossá képződik; szilárdulás, tömörödés, keményedés, l. ACZÉLOSODIK.
*ACZÉLOSODIK
 (acz-él-os-od-ik) k. m. aczélosod-tam, ~tál, ~ott. Aczélossá képződik, e szónak több értelmében. A forró vas többszöri hideg vízbe mártás és kalapálás, edzés által aczélosodik. A jég kemény hideg, a gabnaszem tartós meleg, érés által aczélosodik.
*ACZÉLOZ
 (acz-él-oz) áth. m. aczéloz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. A vasat sajátnemű gyári műtéttel keménynyé, szilárddá, hajthatatlanná, szóval aczéllá képezi, edzi, illetőleg élesíti. Átv. ért. testét különféle szerekkel, gyógymóddal, szigorúsággal megkeményíti, hogy ép, tartós legyen, s a viszontagságokkal daczoljon.
*ACZÉLOZÁS
 (acz-él-oz-ás) fn. tt. aczélozás-t, tb. ~ok. Általán cselekvés, midőn valamit tulajdon vagy átv. értelemben aczélozunk. Vasnemü szerek aczélozása. Testi erő aczélozása. V. ö. ACZÉLOZ.
*ACZÉLOZÁSI
 (acz-él-oz-ás-i) mn. tt. aczélozási-t, tb. ~ak. Aczélozást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Aczélozási műtét, mesterség.
*ACZÉLOZOTT
 (acz-él-oz-ott) mn. tt. aczélozott-at. Aczélkeménységüvé edzett, szilárdított. Aczélozott szántóvas. Átv. a maga nemében erőssé, tartóssá tett. Aczélozott test.
*ACZÉLPOR
 (aczél-por) ösz. fn. Az aczélmetszők reszelője, vagy vésüje által az aczéllapról lehullatott porrészecskék.
*ACZÉLPŐRÖLY
 (aczél-pőröly) ösz fn. Pőröly, aczéllá keményített vasanyagból.
*ACZÉLRÖG
 (aczél-rög) ösz. fn. Átv. ért. aczélkeménységü ásványrög, mely sok vasat tartalmaz.
*ACZÉLRÚGÓ
 (aczél-rúgó) ösz. fn. Aczélanyagból készült, s meghajtott, vagy gyürükbe tekergetett vékonyabb- vastagabbféle huzal vagy rudacska, mely a nyomást rugalmasan visszataszítja.
*ACZÉLSZÍN
 (aczél-szín) vagy SZINŰ, ösz. mn. l. ACZÉLZÖLD.
*ACZÉLTÜKÖR
 (aczél-tükör) ösz. fn. Fényesre csiszárolt aczéllemezből való tükör.
*ACZÉLVÉSŐ
 l. ACZÉLMETSZŐ.
*ACZÉLVÉSÜ
 (aczél-vésü) ösz. fn. Vésüféle eszköz, aczélból.
*ACZÉLVÍZ
 (aczél-víz), ösz. fn. Ásványos víz, mely leginkább szénsavban föloldott vasrészeket tartalmaz.
*ACZÉLZÁR
 (aczél-zár) ösz. fn. Zár, melynek anyaga aczélból van. Átv. feltörhetetlen akadály, mely miatt valamihez férni nem lehet.
*ACZÉLZOTT
 l. ACZÉLOZOTT.
*ACZÉLZÖLD
 (aczél-zöld) ösz. mn. Homályos zöld, mely sötétes kékszínbe megy. Aczélzöld posztó, kelme.

ACZÉL

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ACZÉL

 (acz-él) fn. tt. aczél-t, tb. ~ok. A vasnak oly neme, mely bizonyos műtét által keménynyé, szilárddá, hajthatatlanná, illetőleg kitünően metsző, hasító erejüvé lett. Kemény, mint aczél. Km. Könnyebb az aczélt eltörni, mint meghajtani. Km. Különösen keményített vasból a végre készített eszköz, vagy szerszám, hogy a kovából tüzet üssön. Aczéla jó (a czél a jó), de kovája rosz (de az eszköze rosz). Km. Azt sem mondotta, cseréljünk aczélt, azaz barátságtalanúl viselte magát. Költői nyelvben használtatik fegyver, különösen kard értelmében. „Álmosi markokban villogtak fényes aczélok.” Horv. E. Aczélhegyre venni az ellenséget. Mint hadi műszó jelenti a puska azon részét, mely a kovához csaptatva, ebből tüzet üt ki. Átv. ért. jelent szilárd, hajthatatlan jellemet, kemény erkölcsöt. Aczél keblü, mellü, akaratu férfi. Aczél anyának tűzkő a leánya. Km. Asszonynak minden fazékoldal aczél. Km. Egyezik vele a szláv oczél vagy oczel, s mennyiben az aczél edzés által készűl, rokona a német ätzen; régente azan, azzan, etzen. V. ö. ACZ gyök, és EDZ.