Címszó: Idoneitás

Rátermettség, alkalmasság. A jellemből fakadó alkalmasság  az idoneitás. Az idoneitás a középkori hatalomgyakorlás első és legfontosabb feltétele.  Az idoneitás a törvényesség egyik legfontosabb feltételét, az uralkodói alkalmasságot jelentette.  

——————————————————

Idoneitás (1):

forrás: http://mek.niif.hu/01900/01992/html/index675.html 

Latin szó, jelentése ‘alkalmasság’. A középkorban szűkebb értelemben az uralkodásra való alkalmasságot jelentette. A keresztény egyház ebben a szóban foglalta össze a keresztény uralkodó legfontosabbnak vélt erényeit: a jámborságot (pietas) és az igazságosságot (iustitia). Álláspontja szerint trónörökléskor az uralkodót ennek alapján kell kiválasztani, nem pedig a – pogány eredetű – vérségi jog, a legitim származás szabályai szerint. Az idoneitas elve igazolta többek között István király uralmát Gézának – a senioratus rendje szerinti – utódjával, Koppánnyal szemben, ezért a neki tulajdonított Intelmek is bőségesen tárgyalják.

—————————————————————————–

Idoneitás (2):

Rátermettségi eszmény. A rendszerben szereplő összes alegység a maga eredendő tehetségétől és képességeitől függően vállalja a reá háruló kötelességeket, és gyakorolja az ezek teljesítéséből eredő jogait.