Többször említettem a Somogyi-as, Magyar beszédet.

Ma amikor az urbanizáció túljutott a Somogyi kanász ostorpattogtatásán, ideje újból szóba hozni a nyelvújítást. A nyelv a nép kommunikációs eszköze, a beszéd annak megjelenítési formája. A nyelvújítás a nyelvfejlesztés egyik fajtája. Nálunk, magyaroknál elsősorban a gondot az jelenti, hogy vannak tájegységek, ahol elveszik, vagy már el is veszett a tájszólás a tudatos változtatások miatt. Igen gyakran előtérbe kerül az idegen eredetű szavak nyelvbe történő integrálása. El kell mondanom, hogy ezeknek az idegen nyelvű szavaknak a hiányát elsősorban azoknak a nemzeteknek a nyelvészei kifogásolják a legjobban akik azt szeretnék ha minél előbb elárasztanák az idegen kifejezések a magyar nyelvet is. A mai világban amikor a technika beláthatatlan fejlődésen megy át az élet minden területére betolakodnak az idegen elsősorban angolszász jó esetben szavak, rosszabb helyzetekben a rövidítéseik mozaik formában. Egyes munkahelyeken már égő, ha ezeket a kifejezéseket, rövidítéseket nem érti valaki. Ma már a műveltség látszatának egy emeltebb szintjét  igyekeznek egyes emberek kelteni, azzal, hogy tele tűzdelik szakmai, valós, vagy kreált áltudományos idegen szakkifejezésekkel a beszédüket. Ezeket az embereket meg kell állítani. El kell távolítani, előbb beszéljenek magyarul utána alhassanak oda másokat oktatni.

Magam mindig rossz helyresíró voltam mivel teljesen másképp értem, hallom a szavakat a somogyi füleimmel. Még a mai napig is igen széles azoknak a rétegeknek a köre ahol a Somogyi, Koppányi pogány kifejezéseket használják, persze ha ezt hallom, akkor, mint mondják a nyelvújítók zene a füleimnek. Én talán nem használtam volna ilyen bonyolult kifejezést egyszerűen csak azt mondtam volna, milyen szépen beszél. Hát nem?

Most is amikor ezeket a sorokat írom a gondolataimat át kell fogalmaznom, hogy ne okozzon megbotránkoztatást a mai értelmiségi rétegnek az általam használt kifejezések sora. Nem csak én vagyok ezzel így másokon is észreveszem, akiknek itt a gyökere, hogy egyre gyakrabban visszatérnek a régi kifejezésekhez. A fiatalok által gyakran látogatott fórumokban igen gyakran előjönnek a régi szép szavain, bár el kell mondanom , nem minden esetben a megfelelő jelentéssel.

Manapság miután az előző két, három, rendszer alatt a megszokottól nagyobb volt a tájegységek közötti népvándorlás, az egzisztenciális okok miatti költözködés, egyre gyakoribb ezeken a területeken is a nyelvújítás utáni tiszta „magyar” beszéd,  hiszen a beköltözők a jobban iskolázott rétegek közül valók akik a fővárosban divatos nyelvjárást kezdték terjeszteni. Manapság talán csak Szeged belvárosában nem tudják milyen a Szögedi (Szegedi) beszéd.

Gyakran úgy érzem, hogy az a nyelv amit beszélek magába hordozza a magyarság egész történetét, múltját és jövőjét. Ezért féltem. Féltem, hogy olyan visszavonhatatlan változáson megy keresztül, ami az egész nép jövőjét befolyásolja. Igen divatosak manapság a különféle összeesküvés elméletek, amelyek, így vagy úgy befolyásolják a gondolkodásmódunkat az adott témáról, így vagyok én a nyelvújítással. Megragad minden olyan gondolat ami arra enged következtetni, hogy el akarják tőlem venni az egyetlen tulajdonom az anyai örökségem a számomra oly gyönyörű magyar beszédet. Nem hagyom, tőlem telhetően mindent megteszek azért,, hogy az idegen kifejezések helyett visszakerüljön a nyelvbe a „hejesirásí” (helyesírási- ha esetleg nem érti valaki-)  hibákkal teli paraszti pogány beszéd. Az a véleményem, hogy inkább arra kell megtanítani a magyar diákot, hogy hányféleképpen lehet magyarul leírni egy szót, még ha mindegyik nem is illik be a nyelvújítás szabályaiba, a helyett hogy a magyar szavaink között idegen eredetű szavakat használjon helyesen. Tegyen eleget a nyelvújítási folyamat a szókincs bővítése során annak is, hogy előveszi, ha kell új értékekkel látja el azokat a régi szavainkat melyek, a mieink. Nem hiszem, hogy kell a technológiák fejlődése során új szavakat kreálni, hiszen a történelmünkben a szavaink gyökerében a legmodernebb eszközökre vonatkozó szakkifejezések is bent rejtőznek. Vegyük elő és használjuk ezeket a nyelvújítás előtti szavakat, újból és helyezzük vissza a helyére. Ne keljen egy vidékinek azon szégyenkeznie,  mint ahogy a nyelvújítás óta egyfolytában kell, hogy hogyan beszél, milyen a kiejtése. Becsüljük meg a helyett, hogy leszólnánk érte.

Az a száz év ami a Német Osztrák nyelvészek, és történelem kutatók irányításával, átdolgozta a magyarság múltját, történelmével és nyelvével, újat nem létezőt teremtett tovább taszított bennünket a megsemmisülés felé.

Itt az ideje a helyére tenni a dolgainkat!

El kell mondanom az ellenség követőinek, hogy nem jött össze ez a próbálkozás. Ha másra nem is volt jó az 1989 es rendszerváltás, akkor arra jó volt, hogy újból szabadon előkerülhessenek ezek a témák, és hosszú társadalmi konszenzuson keresztül újból győzzön a magyarok végső igazsága. Én úgy látom elindult ez a folyamat, lehet, hogy több száz évig fog tartani de győzni fog.

A teknikák (technikák- ha esetleg nem érti valaki-) fejlődése az információ áramlásának felgyorsulása ráébresztette a magyar embert a magyarságára. Remélem nincs messze az, az idő amikor nem lesz gyűlöletkeltő az amikor a magyar büszke arra, hogy magyar, a német újra féli a magyar nyelvet, az angolszász és a zsidó újra irigyli. Miért is félnek tőlünk ezek a népek? Azért mert irigylik azt ami bennünk van, ami a nyelvünkbe van. Irigyli még a mai napig is.

Ez nagyhatalom, ez a tudás. Ez a miénk.

Ezerféle példát lehet a történelem során arra felhozni, hogy a magyar nyelvet csodáló Európai nyelvkutatók, tudósok milyen elismeréssel, csodálattal nyilatkoznak meg, a magyar nyelvel szemben. Ezek a csodálatok a politikusaikban ellenszenvet, irigységet, gyűlöletet váltottak ki több évezreden át. Abban mesterkedtek, hogyan lehet még a nyelvében is ellehetetleníteni ezt a népet. Erről az irigységről, a magyarokat körülvevő hazugságokról az első írásos magyar történelmi dokumentumainkban olvashatunk. Kézai Simon bár a dokumentumot latinul írta, mégis a „mi nyelvünkről” irt. Annyira fontosnak tartotta megemlíteni,a Németek hamis krónikáit,  hogy az egész előbeszédet arra szánta, a Magyarok krónikájában , hogy a német Ottó császári írnok milyen hazugságokat írt a magyarokról.

Nem tanultunk tőle, sem. A figyelmeztetéséből sem. Pedig itt van az utolsó lehetőségünk arra, hogy kimondjuk, nem kívánunk részt venni a Németek hazugságaiban. Ezerötszáz éve kihasználnak bennünket, belőlünk élnek. Itt van az utolsó példák, egyike amikor fel kellett a szocializmust számolni, a németeket egyesíteni, akkor egy BMV ért megvették a magyarok vezérét, aki mindent megtett azért, hogy a németeknek sikerüljön. Nem tudom mit ígértek érte de azt látom, hogy mi sokat áldoztunk a német egyesítésért, még többet úgy huszárosan kockáztattunk, a kockázat megmaradt, de a fizetség elmaradt. Most, hogy a keservesen elért javainkat elvitte a nyugati tőke, a maradékát a lehetőségeinknek szétverették, a világválság közepén protekcionista intézkedésekkel még tovább taszítanak bennünket, az adóság csapdába.

Kell ez nekünk?

Mi magyarok vagyunk és nem Európa!

Európa csak szeretné, ha megkapná a magyarokat, de ahhoz nemzeti szinten kellene a magyart beszélnie.

Vagy nem is mi kellünk? elég egy-két „kiművelt” rabszolga aki fizetésre bírja a népet? Akkor miért kell nekünk Európa? Miért áldozzuk a nemzetett már sokadszor oda?

Irigykedve írta Janus Pannonius vendége egykor „A magyarok akár urak akár parasztok, mindnyájan egyazon szavakkal élnek.” Ez manapság minél műveltebbek vagyunk annál jobban kezd megváltozni, minél jobban megregulázzák a magyar nyelvet, annál jobban nő a különbség a beszédben a képzettebbek és az elmaradottabbak között. A nyelvtan első kötelező alkalmazásától csak rontottak a magyar ember életformáján, volt egy ok, egy jó kifogás amivel le lehetett szólni, kicsinyelni.  Alapjaiban egy a mainál demokratikusabb gondolkodást megteremtő nyelv volt a miénk, mint bármelyik jelenleg élő nyelv. A demokráciát a nyelvünk teremti meg. Amikor az első nyelvtani szabályokat felállították, akkor azok száma akik mindezt nyugati mintára kitalálták, a nyelvészeink, akik  eleget akartak tenni a külföldi kortársaik elvárásainak, tönkretették, ezt az előre logikusan mindent magába foglaló „zabolátlan” nyelvet. A haszon nem maradt el. Ők lettek a kiváltságosok, akik szépen magyarul, az álltaluk megteremtett módon, beszéltek és beszélnek.

Sajnos a mai Tudományos akadémia is ezt követi. Ha akadt pár tudós aki kivált ebből a szférából, és rámutatott a magyarságot károsító hiányosságokra akkor azt kikiáltották eretneknek, és kikiáltják a mai napig is, a helyett, hogy a kifejtett anyagok végére járnának. Persze megértem őket valamiből nekik is élni kell. Egy dologból élnek a magyarból.

A magyar nyelv tartalmazza a magyar ember műveltségét, aki anyanyelvi szinten beszéli a magyart az a Tudomány számára megmagyarázhatatlan módon más magasabb intelligenciával tudással műveltséggel rendelkezik még a mai napig is, bár igyekeztek elég sokan tenni ez ellen. Lehet, hogy a kitalált helyesírási szabályokat nem ismeri azért ki lehet gúnyolni, le lehet parasztozni, de az intelligenciája eredendően magasabb a más nyelvi környezetben születőknél. Ez a tudás mindanyiunkban (-mindnyájunkban-, bár érdemes volna ennek a szónak is legalább egy oldalt áldozni, eredeti jelentése előtt és a ma használatos kifejezéseként, jelentése után.) bent van, a nyelv genetikájában van, csak egyszerűen ki kell mondanunk egyszer hangosan és többé nem kételkedünk benne.

Most mond ki hangosan:

A magyart beszélő ember több a más nyelvet beszélőnél.

A magyart beszélő embert tisztelet övezi.

A magyar nyelv, nyelvi genetikája, ősi műveltséggel rendelkezik, ez a tudás bennem van.

Örülök, hogy magyarnak születtem.

 .

Ugye nem kellene még irásjel sem és mégis tudjuk a hangsúlyt.

Magyarnak születtem, mert a magyar nyelv tett magyarrá. A magyarságom nem a biológiai genetikámban, hanem az anyanyelvemben él. Minden magyar tudja ezt. Ezt lehet tőlünk irigyelni, meg lehet próbálni a lehetetlent, hogy elvegyék tőlünk, de amíg akár csak egy ember is él a földön aki a magyart beszéli addig élő a tudás nyelve lesz  ez a nyelv.