Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]
ABÁROL
felénk abál
(abár-ol) áth. m. abárol-t. 1) A fővő húslé habzó, tisztátalan fölét kalánnal leszedi. 2) Ugyan a fazékban, kazánban, bográcsban fővő húst, nevezetesen a disznó hurkáját, belét, zsigereit, kanállal vagy lapoczkával forgatja, keveri, habarja, hogy megtisztúljon.
Törzse abár, alapérteményénél fogva rokon a habar, kavar, zavar igékkel. Egyébiránt egyezik vele a szlovák obarowati, mely szintén leforrázást, és kavarást jelent, s obar = leforrázott húsféle, melynek rokontársa zabar.
ABÁRL
l. ABÁROL
ABÁRLÁS
(abár-l-ás) fn. tt. abárlás-t, tb. ~ok. Főzés neme, mely által a húsféléket abárolják. V. ö. ABÁROL.
ABÁRLÓ
(abár-l-ó) mn. és fn. tt. abárló-t tb. ~k. 1) A mivel abárolnak, vagy a mit az abárlásnál használnak: Abárló vessző, lapoczka, kanál. Abárló fazék, üst, tál, 2) személy, szakács, a ki abárol. V. ö. ABÁROL.
ABÁRVILLA
(abár-villa) ösz. fn. Hosszú ágú és nyelű villa, melylyel az abárlott húst forgatják és kiszedik. V. ö. ABÁROL.
You must log in to post a comment.