Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ABÁROL

felénk abál

 (abár-ol) áth. m. abárol-t. 1) A fővő húslé habzó, tisztátalan fölét kalánnal leszedi. 2) Ugyan a fazékban, kazánban, bográcsban fővő húst, nevezetesen a disznó hurkáját, belét, zsigereit, kanállal vagy lapoczkával forgatja, keveri, habarja, hogy megtisztúljon.
Törzse abár, alapérteményénél fogva rokon a habar, kavar, zavar igékkel. Egyébiránt egyezik vele a szlovák obarowati, mely szintén leforrázást, és kavarást jelent, s obar = leforrázott húsféle, melynek rokontársa zabar.

ABÁRL

 l. ABÁROL
ABÁRLÁS
 (abár-l-ás) fn. tt. abárlás-t, tb. ~ok. Főzés neme, mely által a húsféléket abárolják. V. ö. ABÁROL.

ABÁRLÓ

 (abár-l-ó) mn. és fn. tt. abárló-t tb. ~k. 1) A mivel abárolnak, vagy a mit az abárlásnál használnak: Abárló vessző, lapoczka, kanál. Abárló fazék, üst, tál, 2) személy, szakács, a ki abárol. V. ö. ABÁROL.

ABÁRVILLA

 (abár-villa) ösz. fn. Hosszú ágú és nyelű villa, melylyel az abárlott húst forgatják és kiszedik. V. ö. ABÁROL.