Ambrus Pál

Ébredj Magyarország

Előszó

    Immár ötödik évfolyamába lépett az Ébredés, az általam alapított és kiadott, a magyarság sorskérdéseit, őskori- és jelenkori történelmét feltáró kiadvány. Ebben a számban az ezen idő alatt megjelent cikkeimet gyűjtöttem egy csokorba, remélve azt, hogy általuk kedves olvasóim ismereteket szerezhetnek rólam, s beállítottságomról.

    Ne vegyék remekműveknek ezeket a kis cikkeket, hiszen nem vagyok újságíró, de a napjainkban folyó politika mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Magyarnak vallva magam, génjeimtől örökölt igazságérzetem megköveteli, hogy néha-néha tollat ragadva kiírjam magamból a magyarságot ért igazságtalanságokat, a „rendszer nem váltás” óta eltelt idő történéseit.

    Olyan felgyorsított, elanyagiasított, erkölcsileg lezüllesztett világban élünk, hogy minden nap valami újabb igazságtalanságot hoz ennek a sokat szenvedett népnek az életében, melyhez tartozónak vallom magam. Naponta lehetne több oldalt írni, lerántva a napi hazugságokról a leplet, de nincs Magyarországon jobboldali sajtó, amely ezt rendszeresen megtenné. Nem képviseli senki az itt élő népet. Vannak ugyan kisebb lapocskák, mint az enyém is, de ezek csak egy szűk körben mozognak, s így legnagyobb bánatomra nem tudják maradéktalanul betölteni azt a szerepet, amit én is szántam indulásom pillanatában. S ez a magyarság felvilágosítása. Hihetetlen nehéz a helyzetünk, mert képi médiával folytatnak ellenünk harcot, amely kényelmes, nem igényel semmit, csak ülni előtte, s minden érzékszerv befogadja a neki szánt félretájékoztatást. Ezt nevezzük agymosásnak, melyet idegen uraink sikeresen alkalmaznak ellenünk. Általa mindent el lehet érni, a bűnösből áldozatot csinálni, a ördögből angyalt, a hülyéből professzort, a senkiből sztárt, a zseniből elmebeteget, a reklámok által egy fogyasztásba menekülő, semmivel nem törődő emberi masszát, és még sorolhatnám.

    De legnagyobb bűne a médiának melyet idegenek uralnak, hogy a magyart ezt a hajdan volt büszke nemzetet háború nélkül legyőzzék. Rávegyék az idegenimádatra, a „másság” tiszteletére, kineveljék belőle nemzeti öntudatát, bűnös népet kreáljanak belőle, s igaz történelme helyet, mely az ősidőkbe vész, hazudjanak neki egy kitalált történelmet. Mert amelyik népnek nincs történelme, az elveszti nemzeti öntudatát, az a nép az enyészeté lesz. S aztán jöhet az utolsó lépés, hogy idegen fajok betelepítésével végleg elvegyék Trianonban amúgy is megcsonkított, még maradék kis hazánkat. Nem engedhetjük. Mindenki, aki még nem esett áldozatul ennek a mindent elnyelő mocsárnak, kötelessége nemzettársát felvilágosítani az itt folyó dolgokról.

 

    Ezzel a kis kiadvánnyal a jelenkori történéseket próbálom bemutatni az én igazságom szerint. Tudjuk igazság sok létezik, mert mindenki máskép látja a történéseket, s mindenkinek más jelenti az igazságot. Ez az én igazságom. S ha netalán valakiével vagy ne adj Isten többekével egyezik, akkor még nincs veszve minden, még van remény egy szebb magyar jövőbe vetett bizalomra.

 

Békéscsaba 2005.10.18.