Már megint az EU

.

Ambrus Pál

    Mit hallok már megint valamelyik nap, a hallásra hatással manipuláló hazugságládából? Jelenlegi országvezetőnk, mint kemény ember mutatkozott be egy riport kapcsán. Ő aztán megmondja az EU jelenlegi vezetőinek, hogy mi – mármint magyarok – csak akkor lépünk be, ha legalább annyi pénzt visszakapunk az EU-tól, mint amennyit tagdíj gyanánt befizetünk.

    Hogy is van ez? Tagdíjat kell fizetnünk? Ezt eddig nem nagyon reklámozták. S mennyi az az összeg, amennyit be kell fizetnünk? S mit kapunk érte cserébe? Mert ha csak annyit, vagy kevesebbet kapunk, mint amennyit befizetünk, akkor kérdem én, minek kell megjáratni ezt az összeget, miért nem lehet mindjárt itt, a magyar gazdaság fellendítésére, a magyar vállalkozó, a magyar gazda megsegítésére fordítani? Mert tudjuk a pénz nagy úr, sokaknak elveszi az eszét, s ha mi azt befizetjük valahova, az nem biztos hogy visszatalál hozzánk, hiszen ott is emberek kezelik a pénzt, akik ugye bűnre hajlamosak ebben a mai sátán uralta világban. Meg aztán ott is parlament működik a sok léhűtővel, kiknek az általunk befizetett összeg egy részéből a fizetését biztosítani kell, s így már biztosan nem annyi pénzt kapunk vissza, mint amit befizettünk. S a maradékot, amit visszakapunk, megint ezek a hatalmon lévők fogják elosztani – már ami a maradékból marad – akik eddig se azon ügyeskedtek, hogy az itt élő nép érdekében fejtsék ki, a tőle kapott hatalomért cserében, tevékenységüket. Ez a tagdíj fizetősdi nagyon ismerős. Úgy látszik az úgy ajnározott Nyugat is átvette ezt a gyakorlatot, melyen nem csodálkozom, hiszen ott is zömében baloldali kormányok vannak hatalmon. Ez a Nyugat, már nem az a Nyugat. De nem is volt igazán Nyugat, mert nekik köszönhetjük Trianont, Jaltát s 1956 cserbenhagyását. Hát akkor mit ajnározzuk, utánozzuk annyira? Ne akarjunk hasonlítani rájuk, akik mindig csak lenéztek, félvállról kezeltek, jövevény népnek tartva bennünket, holott nem ők, hanem mi vagyunk az őslakók itt, Európa közepén! Magyarok vagyunk, s maradjunk meg magyaroknak!

    Valamelyik közvélemény kutatóintézet felmérése szerint a megkérdezettek 70 %-a nincs tisztában azzal, hogy mit takar az Európai Unió. Ezen nem csodálkozom, mert másról sem szólnak a híradások, legyen az írott, képi vagy hangi média, csak arról, hogy milyen nagy kegy az, hogy bennünket felvesznek az EU-ba. Ezt kürtölik reggeltől estig, estétől reggelig minden lehetséges módon. S hogy mivel jár az EU-s csatlakozásunk, arról viszont mélyen hallgatnak, nehogy véletlenül gondolkozni kezdjen a magyar. Azon viszont ezek alapján már nagyon meglepődtem, hogy mégis egy másik felmérés szerint 80 %-a a megkérdezetteknek, be akar lépni az Unióba. Nem ismerjük, nem tudjuk, hogy miként mennek ott a dolgok, s mégis be akarunk lépni? Hát mi van itt, már mindenki megőrült?! Nem csodálkozom rajta, hiszen kifosztóinknak, életünk megrontóinak szavaztunk immár másodszor is bizalmat. Mért lenne másként ez az EU-val kapcsolatban is? Ami kicsiben, az nagyban, erről szól az örök igazság.

    Azért, ha az ember odafigyel, néha elszólják magukat. Mint tették azt egy rádióműsorban, amikor egy illetékes (majdnem azt mondtam elvtárs) azt mondta, hogy a magyarországi átlagbér az EU átlagbérének a 30 %-a. Én minden lelkiismeret furdalás nélkül merem állítani, hogy az csak 20 %. Megkérdezte az illetékestől a „sztár” médiás (mert ott csak sztárok vannak), hogy mikor fogjuk elérni az uniós átlagot, mármint a bér kérdésében. Nagy mismásolás után az illetékes 12 évet jósolt nekünk. Te jó Isten, nyílalt belém, mi lesz velünk ez alatt a 12 év alatt? Ha ezt kibírjuk éhenhalás nélkül, akkor le a kalappal előttünk. Mert a magyar, történelme során már sok mindent megért, de egy ilyen kollektív éhenhalás ellen biztosan védekezni fog. Felébred álmából, s megint olyat tesz, még ha bele pusztul is, amin a világ újra elcsodálkozik. Úgy hogy óvatosan ezzel a nagy európai uniózással!

    Az előbb a mindennapi betevőről volt szó. Kiderült, hogy abba kell hagynunk a sertéstenyésztést, mert a táppal etetett sertést nem fogják vágásra átvenni. Meg moslékot sem szabad neki adni. Hát ilyet! Ki szabja meg nekem, hogy saját részemre a portámon ne adjak moslékot a disznónak! Hát a disznó nem mindenevő? Az én kis háztájimban nevelt sertésben megbízok, nem úgy a fene tudja melyik EU-s államból ide szállított, fene tudja mivel etetett, fene tudja milyen génmanipulált sertéshúsban. Már disznót sem érdemes nevelni, az alacsony felvásárlási ár miatt, melyet azért tartanak ilyen alacsonyan, mert valahol túltermelés van belőle. Miért nem szállítják segély gyanánt az éhező afrikai országokba? Ne ide hozzánk, ahol emlékszem volt olyan év, hogy 12 millió sertést is termeltünk. De ha nem lehet átlag sertést előállítanunk, akkor még mindig ott van az őshonos sertésünk a mangolica, melyet majdnem sikerült teljesen kipusztítani. Újabban szívbetegeket gyógyítanak szalonnájával Balatonfüreden a szívkórházban. Miért nem lehet már csak e jó tulajdonsága miatt is tenyészteni, s ne adj Isten exportálni? Mert ez magyar termék, s konkurenciát jelent a külföldi termelőnek! S akkor még nem is beszéltünk a ridegtartásra is alkalmas szürkemarháinkról.

    Más. A minap jöttem haza Kolozsvárról. A szívem szakadt meg. Ez a patinás magyar város, már nem a régi. Román zászló tömkelege minden utcasarkon. Magyar szót elvétve hallani. A román nacionalizmus tobzódik az ellopott magyar területen. A minap hazalátogatott Felvidékről, Pozsonyból egy ismerősöm, aki beszámolt az ottani helyzetről is. Az Antallék által elsőnek elismert, soha nem létezett, tőlünk szintén elrabolt Szlovákiában a nap majd huszonnégy órájában a nemzeti öntudatot erősítő műsorokat, zenét sugároznak minden médián. Úgy erősödik ennek az alig hat milliót számláló népnek az öntudata, hogy csak na! Nálunk mi van? Semmi, lassan a magyar nyelvet is el akarják felejtetni velünk, hiszen ha belépünk az unióba ott majd egy új nyelv lesz a közös nyelv, ami majd úgy fog hangzani, mintha az angol nyelv egyik tájszólása lenne, mondta lelkesen egy eu-s szakértő a rádióban.

    Újabban meg szoktam hallgatni az esti mesét a rádióban, mert azt hittem az nem politikát képviselő műsor. Tévedtem. A hanuka ünnepén felszólították a gyerekeket, hogy gyújtsanak meg egy gyertyát, és ezt tegyék meg innentől számítva nyolc napig, mert egy apró de annál nagyobb magyarországi kisebbség nyolcnapos ünnepe következik. Hát mi van itt? Azt megértem, hogy jelenlegi politikusaink egymás sarkát taposva igyekeznek részt venni ezen a nyolcnapos ünnepségen, élükön a köztársasági elnökkel, aki ezt még be is mondatja a rádióban. Ja kérem, uraik talpát fényesre kell nyaldosni! Ez már nem Magyarország? Lassan már nem az. Hiszen az itt élő nép ellen alkotott törvényt a jóságos Árpi bácsi, az első köztársasági elnökünk. Az elhíresült gyűlölettörvényt. (Más komolyabb tevékenységére nem emlékszem, pedig nyolc évig bitorolta ezt a címet. Pardon, az most jutott az eszembe, hogy valahol Amerikában bemutatták egy színházi darabját – hiszen ő író, vagy mifene volna -, amiből enyhén szólva, nem lett világsiker.) Visszatérve törvényére, ezt hagyta jóvá az akkori Parlament az ellen a nép ellen, aki a világon a legtürelmesebb, legtoleránsabb, legvendégszeretőbb. Nem emlékszem, hogy valaki ellen ezt be is kellett volna vetni, tehát a törvénynek nincs létjogosultsága, lehetne a szemétbe dobni. De nem! Most fogják szigorítani! Feri bátyánk az újabb utód is hű marad a hagyományokhoz, siet urai kiszolgálására, s ő is megmutatja milyen kemény ember, hozzá is fűződjön valami emlék mandátuma letelte után, ezért most ő is oda akar csapni a magyaroknak, hozzátold elődje törvényéhez, hátha ezután majd csak el lehet kapni valakinek a grabancát!

    S hogy a törvénynek legyen létjogosultsága ezért fizetett tollnokaik, média sztárjaik által állandóan hergelik a közvéleményt, hogy az embereket rákényszerítsék a zsidózára, ami nem nagyon sikerül nekik a fenti okok miatt. És itt meg kell állnunk egy pillanatra. Mert aki már évek óta zsidózik minden felelősségre vonás nélkül, az több mint gyanús, legyen az bármely úgymond a jobboldali sajtótermék tollforgatója, vagy önmagát a magyar nép megmentőjeként önajnározó, az bizony nagyon gyanús. Vagy a választott néphez tartozik, vagy annak fizetett ügynöke.

    Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy mit okoskodok itt, mit kongatom a vészharangot. Azoknak válaszolom, hogy ez nem harang, hanem csak itt az alvégen egy kis kolompocska. Sajnos, akiknek a harangot kellene kongatni, mélyen hallgatnak. S itt az áruló értelmiségre gondolok, akik a múlt- és jelenkori rendszer megalkuvó kiszolgálói. Mondhatnám azt fizetett ügynökei. Nem egy ilyen kis, senki embernek kellene suttogni az igazságot, hanem nekik kéne világgá ordibálni az itthoni fonákságokat, törvénytelen cselekedeteket. Mélyen hallgatnak. S ők nevelik gyermekeinket az iskolákban, s ezért nem csodálkozhatunk fiataljaink viselkedésén. Az erkölcs hihetetlen romlása részben nekik is köszönhető, de nem szabad elfelejtenünk hogy a kommunista kormányok oktatási miniszterei mind az SZDSZ soraiból lettek kinevezve, hihetetlen károkat okozva a magyar oktatásnak. Ők nem mi értünk, magyarokért tevékenykednek, hiszen nem a mi fajtánk szülöttei, hanem éppen ellenünk, elveszejtésünkön fáradoznak. Pedig legfontosabb feladatunk az ifjúság nevelése erkölcsben, igazságban, szeretetben, mert a tudás elsajátítása mellett ezek a legfontosabb emberi dolgok a világon.  

    Mert mi van most? Szocialista-liberális-demokrácia. Még kimondani is szörnyű. A háromból egy is elég lenne. Ezek így együtt olyan feloldhatatlan ellentmondást sugároznak felénk, hogy nem csoda, hogy a mai társadalmon nem lehet eligazodni. Van itt minden, csak aminek lennie kellene az nincs. Milliárdokat a közvagyonból eltulajdonítók szabadon mászkálása, sztárolása, bűnözök szabadon garázdálkodása, „sztárügyvédek” általi tisztára mosása, géppisztolyos utcai maffiaháború, banki mészárlás, gyermekkereskedelem, prostitúció minden mennyiségben, kábítószer kereskedelem és fogyasztás, buzik, leszbikusok, transzvesztiták, miegyebek tv-ben való mutogatása, ValóVilág, Big Brother, fogyasztásra ingerlő reklámok  tömkelege mindenhol, mindenütt, nyugdíjas nyomor, munkanélküliség, hajléktalanság, kilátástalanság, alkoholizmus, lelki betegségek, fóliából épített lakások a nádasban, luxusvillák, ellopott szakszervezeti nyaralók, milliókat érő autócsodák, olajmaffia, ügyvédek által támogatott lakásmaffia, lehalászott köztavak, orvvadászat, hazug-, korrupt-, ügynök politikusok, lefizethető rendőrök, befolyásolható ügyészek, igazságtalan bíróságok, handabandázó alkotmányjogászok, tüntetés feloszlatása rendőri brutalitással, honvédség részvénytársasággá alakítása, kórházak, iskolák bezárása, lapító történelmi egyházak, Hit gyülekezet, Jehova tanúi, Krisnások, törvényellenes szekták, márványból készült banki paloták, húszcsillagos szállodák, nyomorba döntő játékgépek, piramisjátékok, csalás a lottóhúzásnál, még nagyobb csalás a választásoknál, a kultúra „választottak” általi kisajátítása, cigány kisebbség magyarok elleni uszítása, munkavállalók rabszolgasorsa, állandóan emelkedő fogyasztói árak, fizetések befagyasztása, minden értékünk áron aluli kiárusítása (privatizáció), modernkori földrablás, zsebszerződések, multinacionális cégek, negyven egynéhány fajta bank, nem fizető biztosítótársaságok, bevásárló központok, fővárosi kutyaszar, menekült táborok, menekültek honosítása, külföldi magyarok megakadályozása a hazatelepülésben, több titkosszolgálat, lehallgatások, kommunista kapitalisták, zöldbárók, médiacézárok, jósok, önjelölt természetgyógyászok, menedzserek, metálhigiénikusok, maszek meteorológusok, amerikai támaszpont, rozsda marta magyar hadigépezet, ügynök kiképző, FBI, stb. Még sorolhatnám, de abba kell hagynom, mert a gyomrom is felfordul ettől az egésztől. Csoda-e, hogy tévé által elkábított népünk nem tud eligazodni ebben a mindent elnyelő mocsárban? Ezek után nem csoda az sem, hogy immár másodszor szavazta vissza a hatalomba saját gyilkosait, kifosztóit, akik most sem tétlenkednek, mert újra elindították a privatizációt, ami maradék vagyonkák utolsó végkiárusítása.

    Ez van nálunk, s ha még ezek után is kellünk az Európai Uniónak, akkor Isten neki fakereszt, öleljenek magukhoz. S ha így is kellünk nekik, akkor magukról is kiállítják a szegénységi bizonyítványt!   

Békéscsaba 2002.12.06.