Hajnal hasadtáig.

Hova vezet ez az út,

győztünk, vagy csak a kezdet? 

Kérdezem magamtól.

Mindezt olyan körülmények között teszem amikor, az Európai parlamenti választások közepette a jobb oldal, jelentősen előre tudott törni. A Jobbiknak szurkoltam, szurkolok most is.

Álmodni sem mertem volna ilyen eredményről ezen a választáson. Úgy látszik Magyarország beérett.

Elég későn mertem leülni és leírni a véleményemet a választásról, az eredményekről, a sikerekről. A félelem, ami megmozdult bennem az nem a hit a Jobbik céljaiban, ami a magyarság megvédésére való törekvés, hanem a rossz irányba rosszul mozduló radikalizmus, egy kis korai örömmámorral fűszerezve. Talán még mindig nincs itt az ideje szót emelni ezek ellen a hajtások ellen amelyek, nem a magyarság, a magyarok érdekeit szolgálják, hanem a belénk nevelt, másságoktól való félelem. Félő, hogy alapot biztosítanak az ellenségnek, az ellendrukkereknek a mozgalom megsemmisítésére, ellehetetlenítésére. Pedig a megosztás mindig gyengíti a nemzetet, bármelyik oldalról is jelentkezzen. A liberális, cinikus, megosztó politikusaink úgy a kormány oldalán, mint az ellenzékben, már észre sem vették, hogy csak magukat és a vezéreiket képviselik. Bármennyire bizonygatták, hogy a választói érdekeknek kívánnak megfelelni, a magyarságtól teljesen idegen eszmék, retorikák, hazugságáradatok közepette a hátország észbekapott és elfordult, belefáradt, ebbe a liberális hazug szónoklat, háborúba. Talán ez az a gondolatsor, ami miatt féltem a Jobbikot, hogy olyan rétegekkel veszi, fel a harcot melyek nem kívánnak háborúba bonyolódni, hanem csak kijátszanak bennünket egymás ellen, cigányellenzéknek titulálva, az egyetlen Magyar érdekeket védő pártot.

Többek között olyan gondolatoktól féltem, féltettem magam és az ügyet, amíg le nem ültem, hogy nem tudom kellőképpen megfogalmazni a gondolataimat, vagy esetleg az ellenség kezére játszok pár adut, netán pánikot keltek ott ahol nem szabad. Hát ilyen és ezekhez hasonló rágódások közepette mégis erőt vettem magamon és leírom a véleményem.

A jobbik elért eredménye 15% ez remek. Látható módon meggyengült az SZDSZ ez is jól van. Óriási csapás lett mérve az MSZP re. Kitűnő. Nem jó ellenben, hogy az MDF is bejuttatott egy olyan politikust aki, egyszer már kiszolgáltatta az országot a lakóságot a pénzügyi tőkének, a multiknak. Nem jó, hogy a Szabaddemokratákhoz közeli körökből új párt szakad ki, és megpróbál megkapaszkodni, új hazugságokkal.

Mivel elég sokat olvasok, a magyar nyelvről a fogalmaink kialakulásáról, igyekezvén elkerülni a nyelvújítás során, a nyelvre erőltetett szavakat két kifejezés kialakulásának története bennem gyerekkorom óta összevág, szinte egy tőről fakad: „a cinikus ember” és „a cionista ember”. Nem tudom mi az oka talán az ötvenes évek béli somogyi neveltetés, de én ennek a két kifejezésnek az eredetét, úgy belűről, állandóan összemosom. Egyszer talán utána járok, ma már csak az idejét mulatja vele az ember, ha ilyesmit ki szeretne deríteni, mert az Internet világában ezt megtudni nem nehéz. Azért jutott eszembe, mert a fenti bekezdésben a multik szó helyett ezt akartam írni.

Mire is lehet számítani az elkövetkezendő hónapokban?  Az SZDSZ és vagy  valamelyik utódja, az MSZP még le nem vitézlett politikusaival együtt, a hatalmi helyzetéből rendelkezésére álló módon rendkívül heves, és radikális eszközök felhasználásával lerohanja a Jobbikot. Itt mindenre lehet számítani, a rendőrség, az elhárítás, a bíróságok, bevetésétől, a média közreműködésével a közvélemény meggyőzéséig. A lényeg egy most még tervezőasztalon fekvő személyes támadások sorozatának kidolgozása, véghezvitele, a magyarság politika ellehetetlenítése, kifigurázása, a médiában a lakóság előtt történő lejáratása. Őszintén remélem ez a terv a tervező asztalon marad, és nem kerül onnét elő. Az elmúlt húsz év „a szép új világ” rövid történelme már több példát produkált, ilyen a Kisgazdák, a MIÉP eltüntetése, a Kereszténydemokrácia megcsúfolása beolvasztása, vagy a józan gondolkodású Antali örökség elkótyavetyélése. Nem riadt vissza a polgári és neoliberalista politika és sajtó a hatalmi erőszak, és bűnözők igénybevételétől sem, ha a magyarság képviselőit kellett elhallgattatni. Ne álltassuk magunkat, most szorul a kapca, még veszettebbül kapálóznak.

Haragszom, a kommunistázásért nem szívesen mondom, de ne feledjük, ez a kommunizmusból itt maradt politikus réteg, áruló! Ők azok, akik egyszer már elárulták az országot a saját maguk által hirdetett politikát, megvezették a népet. De valljuk be így utólag bármennyire is szükséges volt ennek az árulásnak a véghezvitele, mert e nélkül nehezen ment volna végbe a békés hatalomátvétel, aki egyszer áruló az másodszor, harmadszor sem riad el ettől. Tartózkodni kell ettől a rétegtől.

 Félő, hogy most másodszor is elárulják az Országot a saját kicsinyes érdekeikért, az idegeneknek. Még a külföldi érdekcsoportoknak nagyon bíztatni sem kell őket, mert mint a sarokba szorított kutya maguk esnek majd neki a politikájukat a hatalmukat kifogásolóknak. Önként úgymond dalolva szolgáltatnak ki bennünket, a magyarságot egy kevéske sajátjuknak mondható haszonért. Ezek az emberek csak árucikkek, nem képviselnek értéket, sem a nemzet számára sem a globalizációt irányítók számára. Bánjunk velük így. Tanuljunk attól, aki a világot az ilyen gyarló embereken keresztül veszi meg, vegyük el tőlük azt, amit a globalizáció, annak kiszolgálásáért adott nekik, mielőtt ők semmiznek ki minket véglegesen az országból.

A helyett, hogy nekiugrunk a cigányoknak, a Tóthoknak, Oláhoknak, tanuljunk a megosztóktól, vessünk a megkenhetőknek valami koncot, had marják egymást. Már elindult a folyamat etessük őket.

Ott fentebb említettem a magyar emberbe táplált elutasítást a másságokkal szembe. Miről is van szó? Akkor, amikor a hivatalos magyar politika azt a magyar embert kívánja büntetni, aki nem ismeri el más nemzetiségű, más vallású, „más” ember bármilyen jogát saját maga és honfitársai előtt, akkor azt a magyar, igazságtalannak tartja. Mind ezt olyan körülmények között teszi, amikor teret enged, a hatalom, a magyar ember legalapvetőbb jó ízlését is kerülő megnyilvánulásoknak, és netán még bíztatja is az efféle magyarságot elutasító magatartást. Hát ebből nem szokott kérni az ember. Előbb utóbb betelik a pohár, és elkergeti azokat, akik így viselkednek, akkor is átlátja ezt, a magyar ember, ha a politika az ellenkezőjét gondolja, a politikus manapság hiányába van a magyarság érzéseivel. A magyar genetikailag többre képes az átlagnál, erre legyünk büszkék. A magyar egy szerény rejtőzködő fajta, mindig megtalálja, kineveli, azokat a népcsoportokat, rétegeket, amelyek kiállnak érte, és vele együtt, de ha kell nélküle is harcolnak érte, de ha kell el is tiporja, pláne ha más érdekei mellé pártolnak. Így van ez most is.

Vége a rendszerváltás utáni „Vita Demokráciáknak”. Ezt a magyarság elutasította, végleg és visszavonhatatlanul. Legyen az a politikus bármilyen retorikával megáldva, az már nem kell, ma az igazság kell.

A magyarok igazsága.

Ez korszakváltás, ami megállíthatatlan, de tudjuk, hogy nem adják olcsón. Tartok tőle ez már nem rendszerváltás ez, amibe csöppentünk ez, már az Új kor hajnala!

A bejegyzés kategóriája: Jobbik, Napló
Kiemelt szavak: Hajnal hasadtáig, Hova vezet ez az út?.
Közvetlen link.