Pártoskodónak hazudnak minket magyarokat.

A turáni-átok tévhite

Tácsi István – 2007.11.12 15:51

A napokban ismét elhangzott a rádióban, miszerint máig sújtja a magyarokat a turáni-átok, vagyis a nemzet pártoskodó hajlama. Kicsit utánajártam e hiedelemnek.

turulA magyar értelmiség gyakran használja azt a történelmi fogalmat, hogy a magyar nemzet egy pártoskodó tulajdonságú nép. Hozzáteszik, hogy mindezt a befogadó nemzetgyakorlat is generálta. Mi lehet e tévhit kialakulásának az alapja? Sokan a turáni-átoknak tudják be, hogy országunk az összefogásra képtelenség okán, jelenleg különösen a szétesés felé halad.

A dilemmára csak az igaz magyar történelemtudat ismeretében adható kielégítő válasz. Elsőként, hogy a magyarok pártoskodó tulajdonságúak volnának-e? Az egyszerű válasz az, hogy nem igaz! Ismét az indoeurópai tudósok fordított világszemléletéből ered ez az állítás. Miként tudjuk, hogy Árpád vezér egyesítette a medencében található úrnépeket. A hadműveletei során csak az itt élő népek hatalmi kérdéseinek eldöntésére alkalmazott katonai erőt. Ez azt is jelenti, hogy Laborc, Ménmarót, Zubur ellenállását megtörve, az itt lakó nemzetrészeink semmilyen katonai sérelmet sem szenvedetek. Megjegyzem, hogy a Zalán futásában az utolsó szláv törzset verik ki az országból. Lényegében 10-12 év alatt teljes mértékben egységesült az ország vezetése. Ez onnan tudható, hogy 907-ban a Pozsonyi-csatában már az egész nemzet összefogásával egy emberként küzdve verik vissza a teljes Nyugat-Római Birodalom támadását.
Ha a Kárpát-medence magyar népe pártoskodó jellemű lett volna, akkor nemhogy tíz év alatt, de sohasem válhatott volna országmegörző erővé a nemzet.

Másodszor, azt a kérdést kell feltennünk. Egyáltalán befogadó nemzet-e a magyar? Az egyszerű válasz az igen. De a bonyolultabb válasz már a nem. A látszólagos ellentmondás úgy oldható fel, hogy egyszer befogadó volt a nemzetünk a magyarul beszélő, vagy magyarságukat még ismerő testvértörzseinkkel szemben. Ők azok, akiket még Szent István király az intelmeiben a vendégek megfogalmazással illet, csak példaként a besenyők, kunok, úzok, jászok stb. A többi népágaink már a bevándorlásuk sorrendjében lakói voltak a medencének: kelták, szkíták, hunok, avarok. Viszont a nagyhatalmak nyomása által kényszerrel beengedett idegeneket mindig idegeneknek tartotta, velük csak a legkissebb mértékben keveredett és fordítva is. Ilyenek a hittérítők, német lovagok, szászok, németek, szlávok stb. A hatalmi helyzetből kénytelen eltűrve éltek egymás mellett az idegenekkel.

A fentiekből következik a turáni-átokkal kapcsolatban az első nagy ellentmondás. Hiszen a magyar hivatásos történetírók csak a 6. századig vezeti vissza a megjelenésünket a történelem asztalán. Igaz, a Magna Hungáriában Kr.e. 1000 körülire teszik a nemzet kezdeteit. Akkor honnan származhat ez a fogalmunk? Hol is található a Turáni tájegysége földünknek? A feltételezett magyar őshazától több mint ezer kilométerre délebbre, az Aral-tó és a Kaszpi-tenger déli felénél Turáni-alföld néven. De még egy nagyon fontos bizonyíték szól a pártoskodás fogalmunk eredetéhez. Milyen államalakulatból eredhet ez a név? Bizony-bizony, a Párthus Birodalomból (Kr.e. 247–Kr.u.226.), abból az időből amikor még a magyarokat ilyen név alatt még nem is ismeri a történelem.

Felteendő kérdés: ha feltételezzük, hogy nemzetünk sohasem élt a Turáni-alföldön, akkor honnan keletkeztek a turáni-átok és a pártoskodó kifejezéseink? Onnan, hogy a totális történelemhamisítások ellenére, nemzetünk nem a Magna Hungáriában alakult ki, hanem a Párthus Birodalomban. És máris megfejtettük a népünk eredettörténetének egy fontos szakaszát, amiről már mások is sokféleképpen írtak. Megjegyezve, hogy a Turáni-alföld térségében sem a magyarok őshazáját, hanem egy a magyarul beszélő úrnépek egy fontos közbülső több ezer éves tartózkodási helyét találva meg. A Kárpát-medencében magyar nemzetté fejlődő népek talán egy népág (körös kultúra ősnépe) kivételével mindannyian ebből a térségből a Kaukázus mentén érkeztek hazánkba. Az igazi magyar őshaza ettől is 2-3 ezer kilométer távolságban délnyugatra keresendő, de ez majd egy másik történetem lesz.

Kiemelten! Miként látjuk, a turáni-átok és a pártoskodó fogalmak eredettörténetével szinte teljes bizonyossággal megállapítható a magyar nyelvű népeknek, mindenki előtt bizonyítható eredettörténetének közbenső valósága. Ha az utóbbi 200 év történelemhamisítói csupán e két bizonyítékot megvizsgálják az MTA kutatói, átírhatták volna az egész magyar történelmet az igazság szerint. De nem tették! Vakmerőségükben annyira bíztak hazugságaikban, hogy lenézték népünk tudását. Hogy meddig tart még a hamisítás gyakorlata, mindannyiunktól függ.

Az előzőekből talán pontosan megérthető, hogy nem a magyarok voltak pártoskodó nemzet, hanem egyre növekedve az idegen erők pártoskodtak a magyar néppel szemben. És mi lehetett az egyetlen védekező magatartás az oly sokszor a nemzet ellen szervezkedő idegenek ellen? Ha a még magyarérzelmű néprészeink, vezetőink külön pártokat, vagyis önvédelmi egységeket alkottak a saját hazájuk megmentése érdekében. A pártoskodás legjobb példája a kuruc-labanc ismert szembenállása. Míg a kurucok az igaz nemzetmegmentő erőként a haza felszabadításáért küzdöttek, addig a labancok velük ellentétben pártoskodva a nemzetellenes, betelepített és más nemzetiségű főurak a lakájaikkal az idegen befolyás további fenntartásáért harcoltak. Az ilyen „kuruckodás” egyre csökkenő hatásfokkal, de a mai napig sem ért véget. Fogalmazhatom, a nemzet teljes elhalásáig fog tartani.

Hogy pontosan értsük a leírtakat, rá kell világítanom, hogy a magyar nemzet ellen végrehajtott első pártütést, Aba Sámuel szent királyunk 1044. évi ménfői csatavesztésében szenvedte el a népünk. A III. Henrikhez átpártoló áruló idegen főurak és csatlósaik ekkor álltak át elsőként az ellenség, a betörő németek győzelme érdekében.

Pontosítva! Akkor miért vett fel pártoskodó jelleget nemzetünk? Hogy a haza megmentésének egyetlen, még megmaradt eszközével harcoljon a népünk szabadságáért. Vagyis a mai történelemhamisítók felcserélve az ok és okozat szerepét, az önvédelmünk hatékony gyengítését okozva tevőlegesen juttatták hazánkat a jelen helyzetébe. A pártoskodás szelleme végül is Szent István királyunk uralkodásával veszi kezdetét, felesége a bajor Gizella királynéval érkező idegenek következtében. A nyugati-keleti gyarmatosítás elleni nemzeti harc immár ezer esztendeje folyik, egyre gyengülő erővel. Ha minden így marad, a nemzetközi pénzvilág szította pártoskodásba bele is bukhatunk annak minden következményével.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .