Meleg felvonulás

 Buzi barát

Kenték rám a gyerekkoromban. Volt a falunkban egy fickó, talán még ma is él, akiről azt állították, hogy másokat szeret. Nem is annyira másokat a maga fajtáját. A nővérem volt az, aki midig ezzel szekált, igaz könnyen ment neki az intrika, mert megtanulta Dunapentellén, ott horta a sárt tezgeren, hogy épüjjön szépüjjön ez az ország. Volt ott akitől megtanulta  a cinizmust, jó volt a környezete ahol elsajátította, de ez egy másik mese.

Mit láthatok napjainkban?

A fővárosban a melegek tüntetnek, mert megtehetik, a zsidók ünnepelnek, mert van nekik mit, és miből ünnepelni. Én meg már lassan azt sem tudom, hogy mikor vannak a magyar ünnepek, de igyekszem és alkalmazkodom. Megtanultam május elsejét, anyák napját, április negyedikét nagy ünnep volt az kérem, mindig volt jutalom. Aztán november hetedikén szintúgy.  Most másnak kell örülnöm. Van zsidó ünnep, felvonulnak a melegek. Ha jön az a szélsőjobbos tróger, akkor elzavarjuk a közeléből is két pofon kíséretében, hogy meri a magyarságot szégyenbe hozni.  Agitált az egyik ellenzéki politikus. Mondták is a rádióban ma reggel, hogy felemelik a rendőrség apamázsát, nehogy ne legyen olyan, aki osztogatja a pofont. Persze ez utóbbit csak én gondolom hozzá azzal a csürhére jellemző gondolattal, ami oda vezetett, hogy ezt a pár sort leírjam.

2008
2008

Aztán ott van az a szélsőjobbos banda, aki már abba is bele akar beszélni, hogy Szlovákiában milyen a nyelvtörvény? Mi közünk is van hozzá? Van hozzá közük? Megzavarják, kifogásolják az Ünnepet, a Zsidó Ünnepet! Ott garázdálkodnak a Szlovák nagykövetség körül.  Nem átalkodnak seregbe verődni, hogy a liberális politika kellő képen el tudja verni az adófizetők pénzét a szétkergetésükre. Szerencsétlen meleg felvonulók rettegés közepette rendőri védelemmel tudnak csak eleget tenni a joguknak, hogy felvonulhatnak, tüntessenek maguk mellett, az unokáink láttára, erősítve, nemi hozzátartozásukat, identitásukat, elkötelezettségüket a liberalizmus zászlaja mellett. Ez egy szabad ország Budapest szabad város! Kerül, amibe kerül, a gazdasági válság sem számit, csak a homo- fóbia kerüljön látóhatáron kívül. Mit azok az antiszemita, kirekesztő magyarok, mit nyafognak a gyerekeik miatt, egy kis felvonulás láttán?  Majd jön a süni és lerendezi.

Nem vagyok én buzi barát mondtam a nővéremnek, annak idején, és sajnálom, ha kigúnyolják. Ki kell csúfolni az ilyet, mondta nekem, nem kellenek közénk, elfajzott emberek, azok megrontják a másik embereket, a gyerekeket. Kerüld, adta ki a parancsot. Persze azt tudni kell, hogy majd tizenöt évvel volt nálam öregebb és másként látta az ügyeket, mind én gyerek fejjel. Ami igaz, igaz mindig körül volt véve fiatalokkal, gyerekekkel, a korosztályomból, de mind csak fiú volt.

Magyarországon a társadalom elítéli a melegeket, akkor is ha egyesek mást mondanak. A Magyar soha nem lesz velük megértő, kivétel az a pár elfajzott, jogait gyakorló társunk, aki belekerült az útvesztőbe.

Most már összetettebben kell gondolkodnom, és visszájára kell feltennem a kérdést. Ki is az, még akinek nem tud ártani a homo kultúra? Ki az, aki tisztába van azzal, hogy az Ő kultúrája erősebb történelmileg bizonyítottan a többi nép kultúrájánál jobban ellen tud állni ennek a kísértésnek?  Hát, ha eddig nem jöttél rá akkor elmondom a Zsidóság. Egyben ki is merem ábrándítani a liberálisokat, mert az ilyen fajtalazítást a magyar sem veszi be.

A bejegyzés kategóriája: Magyarság, Napló, Politika, zsidó
Kiemelt szavak: Buzi, Magyarság, Napló, Politika, zsidó.
Közvetlen link.