Nyelvében él a nemzet.

Mondja a szólás.

Igaz ez egy kitalált mondat. Más találta ki. Manapság szállóige. Vannak, akik egyszerű mondatokból értenek. Így folytatják ezt a mondatot: „Nyelvében él a nemzet, de nyelvével még senki sem nemzett… „Tetszik ez a mondat?, akkor NE olvasd tovább ezt a blogot. Nem ajánlom. Talán itt folytathatod. Ez a Te oldalad! http://www.rajtmester.hu

Nyelvében él a nemzet.

Talán többen tudják, Széchenyi mondta először.

Nem szeretem ezt a szót „először” pedig magyarnak tűnik. A nyelvújítás gyermeke. Sokkal szebb az elsőször. Ez olyan somogyias. Az előző mondatot így mondanám: Első alkalommal Széchenyi mondta.

Pedig ez már kicsit bonyolultabb mondat. Mondhatnám úgy is,

Széchenyi mondta elsőször.

Így jobban mutat a kedvenc szavammal. Csak a magyar nem így beszél! Ez a szabatos megfogalmazás, idegen a magyarban. Tehát meg kell maradnom annál a mondatnál, ami így hangzik:

Első alkalommal Széchenyi mondta.

Ide már kívánkozik a keresztnév is:

Első alkalommal Széchenyi István mondta.

Ennek a használata esetén pedig egy összetett mondatot kapunk:

Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta.

Csakhogy ebben az esetben további bővítményre van szükség a mondatban, mert az így nem kerek.

Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta ki ezt a szállóigét.

Igen ám, de a szállóige az előző mondatban előfordul ezért nem illik, leírni és emiatt írok helyette egy hasonló jelentésű szót, mondhatnám azt is, hogy szinonimát. Én nem szeretem, az idegen szavakat ezért a

szinonima

kifejezés helyett azt írom,

hasonló jelentésű szót,

Így pedig a mondatom hosszabb, de az én érzelmeimet, az én gondolataimat, fejezi ki.

Nyelvében él a nemzet.

Mondja a szólás. Igaz ez egy kitalált mondat. Más találta ki. Manapság szállóige. Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta ki ezt a szállóigét. Teljesen véletlenül választottam ezt a mondatot a bejegyzés címeként. Talán azért, mert egy fórumon láttam beidézve a feni vicces, gúnyos, bővítménnyel ellátva. A címben szereplő szó a „nemzet” meghatározását többen magukévá teszik. Politikai irányzatok, pártok, politológusok rendszeresen előkapják. A saját ideológiájukba motorként beszerelik, hátha elhúznak a társai mellet. A nyelv szavait, minden érdekcsoport a magáénak tekinti. A Magyar alkalmas rá, mert egy beszédes nyelv. Beszédességét kiegészíti a Németből átvett szigorú, a magyar nyelvbe ma már, beépült szabályrendszer. Ez egy szabályos keretet kínál az agitáló propagandának. Harmadik elem az egyre gyakrabban megjelenő retorika. A szónoklat a magyar embert rendkívüli módon veszélyezteti, mert nem tartalmazza az ősnyelv, az Ősmagyarnak nem szónokoltak. A magyarban a hangokban rejtőző gondolatok felfedése, elragadtatásra ösztönöz, olyan mély gondolatokat vált ki, amit a szerzője meg sem álmodik. Ez olyan tudomány, ami visszaél a nyelvünkkel, hazug érzelmeket, gondolatokat képes gerjeszteni. Ezekből a tündéri gondolatokból épülnek a hamis vágyak, és a hazug pártok. Még nem volt olyan magyar párt melyik ne ebből élne. Pedig, ha csak azt mondanák, ami az igazság többre mennének. Ha retorikára, szónoklatra, pátoszra, vágysz akkor ez a Blog Nem a Te Blogod. Akkor ne járj ide. Válassz magadnak egy „Pártos oldalt”. Van, itt egy oldalam olvasgasd azt. http://tabijobbik.rajtmester.hu

Nyelvében él a nemzet.

Mondja a szólás. Igaz ez egy kitalált mondat. Más találta ki. Manapság szállóige. Talán többen tudják, első alkalommal Széchenyi István mondta ki ezt a szállóigét. Ha felteszem magamnak a kérdést-mit jelent ez a mondat, akkor el tudom azt is mondani, hogy miről szól az én blogom.

A magyar ember szóhasználatában a nemzet szó talán örökké megvolt. Nem kívánom most elemezgetni a ne, nem, nemz, nemzet, szóbokrot. Sokkal inkább a nemzet szó mind fogalom jelentéséről beszélek. Olvastam valahol, hogy gyerekkoromba úgy a hatvanas években voltak felmérések melyek arra irányultak, hogy mit értenek az emberek a nemzet szó alatt. Ebben a felmérésben arra kellett válaszolni, hogy csak a magyarokat, a Magyarországon élő magyarokat, a környező nemzetekben élő magyarokat, együtt mindet, a disszidenseket stb. minden kategóriát megvizsgáltak, és kikérték a nép véleményét, hogy határozzák meg ezt a fogalmat. Nem az eredmény a lényeg, hanem a hatalom reagálása a válaszra. A hatalomnak más volt a véleménye erről a kérdésről mind a népnek! A felmérés, nem a várt eredményt hozta. Nem azt értette a nép a Nemzet szó alatt mind a hatalom. Mit tett a hatalom erre? Elkezdte gyúrni a népet, hogy mit kell nemzet fogalom alatt érteni. Mit tett ekkor a magyar? Megértette, megtanulta a hatalom elvárását, használta a fogalmat mind Nemzet és a hagyományos értelembe használta tovább a szót, hogy nemzet. Így válnak el a ránk erőltetett fogalmak a szavaink jelentésétől. Védekezik a nyelv, az idegen értelmezésekkel szemben, és nagyon sok esetben vicces fordulatot vesznek, vagy a régi szavak, vagy az új átkeresztelt fogalmak, jelentései. Vannak publicisták, humoristák, Ők nem nevezhetők nemzeti érzelműnek, akik ezt meglovagolva, elárasztják a nyelvet a semmit mondó, jellegtelen, első hallásra frappáns aljasságba burkolt gondolatokkal. Erre mi általában vevők vagyunk. Politikusaink a manipulálás eszközének használva ilyen és hasonló szófordulatokkal próbálják lejáratni a kiművelt retorikával az eredeti fogalmainkat, hogy „ma már a korszerű megfogalmazás alatt nem azt értjük, hogy nemzet, hanem azt, hogy Nemzet.” , részletezik, és ezt eladják a hallgatóságnak.

Na! Erről szól ez a blog.

Mégis kinek írom ezeket az oldalakat?

Magamnak, a Családnak, a Barátoknak, Kollégáknak, a Magyarnak, a Nemzetnek.

Magamnak azért, mert, leéltem egy életet, mindig más mondta meg, mit tegyek, miután megtettem, és járt érte valami, elvették, megvezettek, becsaptak, félre neveltek, hazudtak mindenben, egy életen át, és azt látom ezt, a magyar társadalomban olyan tudományos szintre emelték, amit épeszű ember fel nem fog. Úgy írom ezeket a bejegyzéseket, ahogy a somogyi kanász érti. Elég gyakran eszembe jut az Öreg szita. A fiam, déd öregapja. Bolondnak mondták a falunkban. Kanász volt. Somogyi kanász. Egyszer gyerek koromban, a kocsma előtt álltam apámmal, az utcán. Az öreg egy kant hajtott, és elkezdte a pártiroda előtt szidni a kommunistákat. Fennhangon ahogy a száján kifért egész a Nagybótig, egy mondatba. Egy hosszú összetett mondatba, olyan ötszáz méteresbe. Közbe elment a pártiroda, a kocsma, a cukrászda, a rendőrség, a kultúrház előtt, de úgy el sikerült nyújtani az összetett mondatot, hogy mindenki csak nevetett. Pedig keményen fogalmazott, nevén nevezte az elvtársakat. Ha esetleg arra vetemedik, hogy ezt tőmondatokba önti, akkor lehet, hogy ott helybe lelövik. Így csak mindenki nevetett. Ezért, ha meg szeretnéd érteni, amit írtam, akkor egy, egy mondatra szakíts időt. Az is előfordulhat, hogy nem lesz rá elég időd. Akkor eljött az ideje, keress más blogot.

A családnak azért, hogy mindezt tudja, hogy tudja azt, hogy amit tettem azt értük tettem, hogy amit én szenvedéssel megtanultam, amire rájöttem azt ők legalább olvassák el, ha el nem is hiszik. Mert ezt elhinni nagyon nehéz. És, talán így okulnak belőle.

A barátoknak, kollégáknak azért, hogy jobban megismerjenek, hogy másik oldalamról lássanak, hogy tudják, nem csak a szakmának éltem, nem csak a specifikációkat láttam. Csak tudtam hallgatni. Most már elmondhatom, ugyan óvatosan, de lassan leírhatom. Ezek a mondatok egyre egyszerűbbek és világosabbak lesznek. Ma még összetettek, de holnap már többen, holnapután mindenki megérti.

A Magyarnak a Nemzetnek

Anyám ide nevelt, erre a földre. Mit is mondhatok. Nem többet csak annyit, hogy

Magyarnak lenni Büszke gyönyörűség.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .