Ma halottam az új statisztikát:

Továbbfogy a Magyar.

Kezdhetném azzal, hogy egy olyan nemzeti értékeinket leromboló, társadalom után próbál a magyar észhez térni, mint a kommunizmus.  A rendszerváltás utáni szálak hatalmas erővel húzzák vissza az egész társadalmat, a megélt szocialista világba. Az elmúlt húsz évben nem volt semmi kapaszkodója az átlagembernek. A pártok mind, az általuk kitalált közmegegyezéssel, szép új világot ígértek. Mondhatná a magyar ember „Mások vittek rossz utakra engem”, de ez is mind a többi tetszett. Tetszett az ígéret, tetszett a „felszabadult” gondolat, a szabad egyházválasztás. Tetszettek az elszaporodó kis egyszázak lehetőségei. Tetszettek a prédikátorok. Ezért megtanultuk, hogy ne higgyünk bennük. Ma már oda jutottunk, hogy még a kommunizmusban eltűrt emberi értékeinket biztosító keresztény hitvilág is, tagadássá-hitetlenséggé vált. A mai közélet, a mai „modern” kultúra minden eszközével aláássa a Zsidó- Keresztény értékeket. A nemzeti kultúránk elvesztése mellett kiátkozott lett a népi kultúra, a magyar és a népi szocialista értékek helyét átvette a nemzetközi aktuális divat. A mindennapjainkban éppen a túl szabad egyházválasztásokkal, a szabadelvű megengedő, gondolkodásmóddal, rendszeresen aláássuk keresztény értékeinket. Minden ember tudja, hogy akinek nincs hite, legyen az, bármilyen ellentmondásos is, legyen az akár a szocializmusba vetett hit, az értéktelen ember, erre előbb utóbb saját maga is rádöbbenik, de ha egy nép nem rendelkezik hittel, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy elveszíti alapvető ösztönét a szaporodást. Egy hit nélküli társadalom, aki nem hisz már a saját jövőjében sem, ahol a hitetlenség a közösségi értékeket, megszegő magatartásformákra épül, azokat erősíti, a valóságos erények hiánya miatt előbb utóbb összeomlik, értéktelenné válik, létszámába leépül és megszűnik létezni.

Mégis kell valami megoldásnak lenni, ami a magyart-embert túlélővé teszi, ebben a hitehagyott, értéktelen világban, kitölti a hiányzó űrt, a társadalmi megmaradás érdekében. Ha számba vesszük a lehetőségeket, akkor igen csak kevéske van belőle. Az a kevés esély is már eljátszódott a politikai elit kezén, elértéktelenedett. Tehát kormány vagy állami szinten ma már nincs mód beavatkozni ezekbe a folyamatokba. Minden ilyen kísérlet, csak olaj a tűzre, gyorsítja a folyamatot. Sorolhatnám a példákat, betelepítések, romák integrálása, stb.. ez mind elkésett. Nem beszélve a családpolitikáról. Ha az említett, és még jó pár témában megfelelő, a magyar nép érdekeit szolgáló döntések születtek volna, akkor is késő lenne. Ráadásul mint tudjuk ez mind elhibázott döntés volt. Minden értékünk elúszott a szabadelvűség körüli serénykedésünk közben. Kérdem én hol asszisztáltak a történelmi egyházak vezetői addig, amíg ez megtörténhetett? Még a Szocialista rendszerből megmaradt kevés hitet is segítették lerombolni.

A kiutat keresve, nemcsak a csodában bízva, elgondolkodhatunk azon, hogy mi töltheti, be a hit hiányát a magyar társadalomba. Úgy látom megtalálta a megoldást a magyar nép. Nem kell más csak ne állják el az útját, és megoldódik minden.

Minden szinten, minden minőségben visszanyúlt elődeink, a régi magyarok sikeres, vagy sikeresnek vélt cselekedeteihez, egyéni, csoportos, vallási és társadalmi, értékeihez.

Ez az a hit, a magyar emberben, ami minden erőlködéssel szemben pótolja az elkötelezettségét a hitét magában, egyre inkább a cselekedeteiben, megteremti a túlélés lehetőségét, példát mutat a kilátástalan helyzetből a maga és a társadalom számára, akkor is, ha a pártok, a politika, az egyházak, és minden hivatalos forma az ellenkezőjét hajtja.

Mondhatnánk azt is, hogy az ébredező magyar csakis magát hibáztathatja a jelenlegi problémáiét, persze ez nem azt jelenti, hogy az előző kommunista rendszer szelleme által lerombolt értékek nem számottevőek. A rendszerváltás után a szocializmusba vetet hit a nosztalgia egyre inkább erősödő formában jut kifejezésre minden egyén száján. Az elmúlt húsz évben a pártjaink a liberális szocializmus, a deviancia, a globális tőke hálójában vergődve, egymással versenyezve, igyekeztek saját értékeik, kidomborításával, a másik értékeinek tűzzel, vassal történő lerombolásával, eleget tenni. A globalista despota törekvések teljesen kiszolgáltatottá tették az egyént, aki a társadalom legkisebb része. Ezzel a gazdasági elnyomó igyekezettel, annak eszközeivel elértéktelenedett a hit. A hedonizmus terjesztése révén megtévesztett emberek tömege sodródott a hitehagyottak világába.

Nem csoda, hogy ezek között a körülmények között egy olyan vákuum keletkezett, amit a magyarság igyekszik kielégíteni.

Eljön még Újra a magyarok fénykora!

Úgy gondolom bárki, bármilyen erő ami ezzel a népakarattal szembeáll azt most már elsöpri a magyar ember. Ebből az is következik, hogy aki hitet ad a népnek az vezeti ki az országot a bajból.

Kromek Pál
2009. december 18.