Gulyásleves esete a niggerrel

 Fogalmaink, gondolataink, szavaink eredete.

Avagy a gulyásleves esete a niggerrel.

A mai világ telekommunikációja, a kultúrák, a nyelvek tobzódásával jár. A média ura, a cionizmus, a liberalizmus, ezért a legalázatosabb, eszköze, legerősebb szolgája.  Különféle média felületek, más és más magyarázatok kíséretében, elmásítva, jelenítik meg a szavaink a fogalmaink, eredetét. Ez a pluralizmusuk, egyik bejön nekik a másik nem, a lényeg az, hogy ami összejött az már eredmény. Félremagyarázzák szavaink eredeti jelentését, részben azért mert nem értik, részben azért mert fáj nekik, ha egy félreértés folytán megértik, a szomorú az, hogy a magyar magukat kiműveltnek, tanultnak mondó ifjúság a legjobban elrontott rétege a társadalomnak. A hitszegők a gondolkodásmód bizonyítására tudományos tételeket dolgoznak ki. Csak aki mélyebben beleás, az látja ennek a több ezer éves folyamatnak az eredményét, a rossz szándékait. Ez a tudomány az élet nélküli, a halott anyag tudománya, az embert és istent tagadó filozófiák alapjain burjánzik.

A minap láttam egy amerikai filmsorozatot az „NCIS: Los Angeles” amiben az egyik szereplő azt említi, hogy, ha Bulgária, akkor, eszünk egy jó gulyást. A másik kijavítja, hogy a gulyás az egy magyar étel, míg sietve a harmadik felülbírálva elmagyarázza mindkettőnek, hogy az egy közép európai étel, és, hogy csak országonként más az elkészítési módja, abban különbözik, hogy az egyikben van galuska a másikban nincs. Vette a nigger a lapot, hogy mi is a az a gulyás.

Tulajdonképpen ez a filmbe rejtett, magyarságot, a szokásainkat, a hagyományainkat lekicsinyítő mondat indított ennek a cikknek a megírására. Persze mondhatná az olvasó, hogy akkor minek nézem ezt a műsort. Talán pontosan ezért, hogy észrevegyem. Azért, hogy naponta összegyűjtsem ezeket a nüánsznyi csúsztatásokat, amivel a magyar gondolatot próbálják kissebbé tenni, a magyar embert meglopni.  Ez egy olyan kézzel fogható jel, amit nem lehet arra fogni, hogy véletlen, vagy az író, esetleg a fordító hibája. Ez a hazug állítás, nem más, mint a magyarság mindenáron történő eltiprásának tudatos, megtervezett módja. És ez folyik nap, mint nap. Ez folyik a gazdaságban, az iparban, a mezőgazdaságban, a nyelvben, még a szavainkat is ellopják, nemcsak a gulyást. Az az író, lehet, hogy nem tudja, de a környező országok lakóságának a nagyobbik része biztos, hogy nem tudja, hogy mi az a gulya. Hogy javíthat ki egy okos Tóbiás (vagy csak fóbiás) ezek után egy ilyen mondatot. Ez a fóbiás ellenben, mondom én, nem tudja, mi a gulya. Ha netán tudja, akkor még rosszabb a helyzet, mert le nem tagadhatja a hazugság szándékát. Azt ellenbe feltételezem, hogy a magyar kereskedelmi televízió szakemberi tudták, hogy mi a z a gulya, és szándékosan félre nevelik gyermekeink tudatát.

Ez egy bizonyítható szándékos magyarság elleni támadás!

Ma az EU pályázatok is erről szólnak, azért nem jutunk egyről kettőre. Ahhoz, hogy támogassanak, előbb le kell valamit rombolni. Az egész országban tönkre teszik azt, amit a felmenőink megépítettek, mondván, az korszerűtlen, beton kolosszus, kőrengeteg, nem környezetbarát, útba van, ráadásul a kommunistákra, netán a fasisztákra emlékeztet. Kifogást a párthű zsoldosok mindig találnak.  A lényeg, hogy romboljunk, bontsunk, nehogy az emléke is megmaradjon annak, hogy a magyar ember ért el valamit, az életben, netán ért valamit. Ez is, az élő mintája az elnyomó nyugati és cionista politikának. Rombolnak, majd építenek, bádogházakat, és azt mondják, hogy adtunk nektek technológiát, innovációt, csak azt nem kötik az orrunkra, ha nem lesz energia, ami azokat bádog és üvegházakat fenntartja, akkor csak környezetszennyező szemét válik belőle sec perc alatt, és oda a létesítmény. Persze nekik ez nem számít, mert ügyelnek a céljukra, arra, hogy még a csírája se maradjon meg annak, amit a magyar ember teremtett. Még a gondolatát is felejtse el a magyar annak, hogy felér az indoeurópai népekkel. Csak akkor adnak, ha pusztíthatnak is. kívül és belül a lelkünkbe is. Pl. EÜ épületek, városközpontok, oktatás, nyelv. Stb. Bemásznak a fejünkbe, az iskolákba. Nem tanítják nagyon, hogy a váraink 80 százalékát, az osztrákok és a németek bontották, rombolták le, és megengedték, hogy új városok, ma városközpontok épüljenek helyettük, közbe a nép éhezett. Ezzel szembe a töröknek mindenki tud a „dúlásáról”. Ezer éve nem változott ez a politika. Arról persze nem hallani, a történelem órán, hogy a török, a kiirtott magyar területekre, fekete magyarokat telepített a birodalma más tartományaiból, hogy meg maradjon a magyarság. Meg se arról se tanul a gyerek, hogy ezek a területek azért néptelenedtek el mert a császár katonának vitte a magyart, a családját legyilkolta, mert kapálózott ellene „az a rebellis paraszt”.

Sajnos odáig fajult a fejünkbe való átalakítás, hogy már a magyarság érdekeit védők sem veszik észre, amikor a „fellazítás” hálójába kerülnek.

Rendszeresen olvasgatom a „WikiSzótár” címszavait, járatom hírlevelüket. Eleinte nagyon tetszettek a cikkeik, az írások, melyek a hírlevelekben megjelentek, de újabban, nem tudom minek köszönhetően megváltozott a hírlevelek hozzáállása. Egyelőre nem mondtam le. Ez az utolsó, ami nem tetszett. A magyar szavak érdekességei címszó alatt a mongol és török eredetű szavakkal foglalkozik. Az említett hírlevél tanulsága nem kielégítő, a magyarázatok tévedéseken alapulnak, a példák félrevezetők. Ebből csemegéznék:

A témáról így ír:

„A hivatalos nyelvészet egy időben török eredetűként állította be a magyar nyelvet. Ez nem tényeken alapult, hanem császári parancsra dolgoztak ki számunkra egy logikát és tudományos bizonyítékokat mellőző, csupán egyes szavak hasonló hangzásán alapuló elméletet. Ennek az irányzatnak legfőbb képviselője a császár által pénzelt Hermann Vamberger volt (ismertebb nevén Vámbéri Ármin). Bár a magyar és török nyelvet nála sokkal alaposabban ismerő magyar kutatók is átvizsgálták (előtte és utána is), és a rokonságot távolról sem találták ilyen szorosnak, Vámbéri személye még ma is nagy elismertséget élvez.”

Megerősítem a cikk íróját abban, hogy Wamberger Hermann (ismertebb nevén Vámbéri Ármin) a Császár pénzén, a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával bizonygatta a török, magyar nyelv kapcsolatát, majd útnak indult, keresve ennek a bizonyítékait. Rasid Effendi néven, szunni dervisnek öltözött. Konstantinápolyból indult, hogy felkeresse a Magyar Őshazát.

A cikk ellenben pár apróságot elfelejt, e kitűnő kutató életéből. Nevezetesen azt, hogy szegény zsidó család gyermekeként látott napvilágot, a szlovákiai Szentgyörgyön. Talán engem ezek után nem is lep meg, hogy a kékvérű császár, miért mert az MTA keretéből pénzelni egy „Magyarságkutatót”. Talán nem akadt magyar ember? A nélkül, hogy túldicsérjem, a zsidó származású honfitársunkat el kell ismernem, hogy sok dolgot úttörőként feltárt, a magyarság számára. Például elsőként fordította a Tarih-i Üngürüsz (magyarok története) középkori magyar krónikát.

A cikk felsorol pár török eredetű szavunkat. Ilyen a cikk szerint a Csizmadia szavunk. 

Elsőnek megnéztem a WikiSzótárt ezt írja:

csizmadia (főnév)

Csizmákat készítő iparos, kézműves szakember.

A legény elhatározta, hogy csizmadiának tanul. A csizmadia megbecsült helyet vívott ki magának a városban. A csizmadia műhelye a főtér közelében volt.

Eredet [csizmadia < középmagyar: csizmadia < csizma + török: dsi (csináló)]

Nagyon sajnálom, hogy ennyivel beéri a szótár. Én elmondanám, hogy a csizma az magyar szó. Azt is elmondanám, hogy a csizmát a magyaroknál a VARGA készítette, varrta, foltozta, fejelte. A csizma szavunkat átvette a török, a délszláv, és még ki tudja milyen meztelen talpú népség, és ők tették hozzá a törökből rájuk ragadt, dsi szót, ami később áthallással a magyarban dia lett. A magyarba más népek használták a csizmadia szót, nekünk volt és van sajátunk, ez a VARGA szavunk. Csak az a fránya kék vér, talán nem engedi az igazságot?

A lényeg az, hogy egy a magyarban létező szavunkból, CSIZMA más népek képeztek, egy szót, CSIZMADIA, a saját nyelvükbe. Mi is van? A török átvett egy magyar szót, és az megjelent a délszlávba? Igen! Erről miért hallgatnak. Ez a képzett szó visszakerült a magyarba, a tudósaink ezt a visszakerült szót próbálják eladni nekünk úgy, hogy az török eredetű. Ez adott szóra igaz, de véletlenül sem bizonyítja azt, amivel felruházzák, hogy a magyar nyelv a törökből származna. Pontosan az ellenkezőjét bizonyítja!  A török vette át egyes szavainkat. Más esetbe, legrosszabb esetben is közös a szavaink eredete. A szándék nyilvánvaló, tudatosan le kell járatni a magyarság érzését. Próbálkoznak, gondolva régi közmondásra, sok kicsi sokra megy, ahelyett, hogy az eredeti VARGA szavunkat mutatnák be. Ez másként azt is ékesen bizonyítja, hogy a csizmagyártással foglalkozó mesterség, amit mi VARGA szakmaként emlegettünk, nem létezett a magyarok előtt, hiszen a törökbe, a szerbbe, a horvátba, CSIZMADIA elnevezéssel, a magyarba használt VARGA mesterség után jelentős késéssel jelent meg, a CSIZMA szavunkból képezve.  Ezek a népek, nem csak a VARGA szavunkat nem ismerték, de mivel nem létezett rá szavuk a szakmát sem.

A hatalom az akadémia így felejteti el tudományosan a nyelvünket. Néha a legjobb szándékú emberek is alácsúsznak a megtervezett lazításnak.

Ez a szó is a tipikus példája annak, amikor a magyarból elkerül egy szó, az idegenek nem jól értik, nem tudják, hogy van másik, a szó átalakul, majd új tulajdonságokkal felruházva visszakerül, és így ránk erőltetik.

Így ír a cikk:

A török hódoltság előtt jó barátságban voltunk a törökökkel, és csak a pápa parancsára támadtunk rá “a pogányokra” – és vesztettünk. A törökök másfél évszázada nem csak építészeti emlékeket hagyott az országban, hanem a nyelvben is megmaradt sok török szó. Természetesen török szó volt az “aga”, “basa”, “turbán”, hárem, stb. De olyan szavunk is van, amiről nem is gondolnánk, hogy a törökből származtak: csitt, betyár, csuka, tok(hal), cickány, vagy akár a konyhával kapcsolatos egyes szavak: bogrács, cibere.

A problémám az, hogy a magyarázat első sorban rendkívül hiányos, ráadásul a legtöbb esetben hamis. Nem írja le és nem magyarázza el a hírlevél az átvett szavak forrását, nem mutat rá a példaként megjelölt szavakban a magyar szótő eredetére, és a ragozás során idegenné vált szóra. Így azt a látszatot kelti, mintha az egész adott szó a törökből származna, holott ez nem igaz. Nagy hiba, hogy egyes hivatkozások a WikiSzótárban szintén hiányosak.

Vigyázzunk, mert, ha nem figyelünk, az utolsót is elveszik tőlünk, ami megmaradt, a nyelvünket!

Nézzünk pár példát:

Amit a cikk szerzője természetesnek vesz:

Aga, basa, turbán, hárem szavak nem magyar szavak, ezek török szavak. 150 év megszállás miatt értjük őket. Nincs helyük egy magyar szótárba. Ahogy nem veszünk bele egy orosz „Nacsalnyik, tovaris” vagy angol „President” szavakat sem. Elenben, ha létezik magyar nyelvi kapcsolat, és ezt be is mutatjuk, akkor feltétlen el kell helyezni.

Persze kivétel mindig van ilyen az Aga ami visszavezethető.

Magyarban:

ATA  (mint ATA ISIS) > atya > apa

a Törökben:

ATA (mint ATA ISIS) > apa > aga

a nyelvi fejlődés látható elágazása, bizonyíték lehet egy közös nyelvre.

 

Vigyázzunk, mert, ha nem figyelünk, az utolsót is elveszik tőlünk, a nyelvünket!

A bejegyzés kategóriája: csizmadia, Ébredj Koppány népe!, Gulyásleves, Magyar, Magyarság, Napló, Ősmagyar, Ösnyelv, Varga
Kiemelt szavak: apa, ATA, atya, Blogkönyv, hit, Magyarok, Magyarság, Nyelv, Ős magyar nyelv, Politika.
Közvetlen link.