A minap mondta egyik kis unokám, hogy segítsek a történelem leckében. Csodálkozásomra, a Sumér történelmet tanulták. A tankönyvben több olyan név szerepel melyek magyarul is értelmezhetők. Meg is szólal lány, Papa ezek az istenek, vagy mik, királyok, már magyarul beszéltek?  Felcsigázta a figyelmemet a mondat. Igyekeztem a lány gondolatait elterelni, nehogy rájöjjön valami olyan titokra, amit még a könyv szerzője sem tud, vagy nem akar elmondani. Hát utána olvasgattam én is.

A fellelhető legősibb eredetmondákat tanulmányozva mindenűt előfordul, egy ember, állat, talán lény, netán isten, aki az ősi kultúrák közepén megjelenik és megtanítja ez emberiséget, a továbbélésre. Bárhonnét közelítjük meg ezeket a meséket, mindben a mai szemléletünkkel vizsgálva, különösebb fantázia nélkül látható egy korabeli embernél fejlettebb lény, néhol megnevezik, esetleg istennek, vagy egy másik változatának hívják. A képek megfogalmazásai, a fantasztikus irodalom világba vezetnek vissza. A mai ismereteink birtokába, miután valaki megismerte ezeket a leírásokat. egy fejlettebb civilizációt képzelünk, a múltunkba. Ráadásul nekünk magyaroknak hátborzongató az az érzés, amit a leírt, mondák, a kiejtett, lények nevei, jelei, képei, mondatai, jelentenek. Ezek az ősi eredetmondák, még ha idegenek is, egytől egyig beillenek a nyelvi és gondolatvilágunkba. A megjelenő szavak eredeti formáikba, elmásításuk előtti, hangzásaikkal fokozzák azt az érzést, hogy ismerjük, már, tudjuk ezt, csak elfelejtettük, vagy nem érdekelt bennünket eddig. Lehet, hogy a szavakat, csak kis okoskodás után értjük, mert sikerült az alakját megváltoztatni, de akkor is tisztában vagyunk azzal, hogy az magyarul van, és előbb utóbb elsajátítjuk újra, az adott jel valódi tartalmát. Él bennünk a kép, annak a gondolatnak a képe, amit az említett szó alkotója nekünk szánt. Ez a kép nem változott a magyar nyelvben már legalább nyolcezer éve. Ma is ugyanarra gondolunk, mint a jel megalkotója, esetleg, ha jártassak, vagyunk, a témába és előtte, mielőtt találkozhattunk volna ezzel a képpel, kitanítottak a felismeréséből, akkor lehet kicsit nehezebb a dolgunk. Igyekszem én is kitanítani az unokám, nehogy meglássa azokat a képeket, amit a sumér szavak jelentenek, ráér majd hatvanon túl megérteni, vagy nem is kell tudnia.