A keresztről

Címszó: Kereszt.

A kereszt a keresztény kultúrkörben Jézus megváltó szenvedésének és Isten tökéletes szeretetének a jele. A kereszt nyelvünkben, a magyarban egy adott pont meghatározásának jele. Olyan egyszerűen, mint amikor a térképen elhelyezünk, manapság egy X et, régebben egy keresztet. A tévedések, és később a meggyőződésből elsajátított megtévesztéseken alapuló tudományok egy része, erről másként tanít.

Még talán manapság is, de gyerekkoromba, amikor azt mondta valaki, hogy vettem egy földet a Makrai körösztné, és elraktam szőlővel, akkor pontosan meghatározta a szőlő helyét. Látom helymeghatározásra ma is használják: pl. a „GAMÁS – KARÁD RÓMAI KATOLIKUS PLÉBÁNIÁK -FELSŐMOCSOLÁD, POLÁNY, MERNYESZENTMIKLÓS, ECSENY FILIÁK- HONLAPJA” felhívásában az alábbi szöveg olvasható: „Az Orbán-napi hegyszentelő szentmise Karádon május 31.én 16.00 órakor kezdődik a makrai keresztnél. Utána a vacsora és mulatság Árvai Imre pincéjénél lesz.”  Első sorban azért, mert mindenki tudta, hogy hol van a Makrai köröszt (manapság kereszt). De a hely meghatározásának ez csak a másodlagos oka.  Az elsődleges, hogy miért állították annak idején azt a keresztet. Ezt a z okát adott esetben én nem tudom. Azt ellenben tudom, hogy mit jelent a magyar nyelvben a kereszt szó. A nyelvünk nagyon egyszerű és világos. A „köröszt” szó ősi magyar, Kárpát medencei szó. Két szógyökből áll az egyik a „kör” és a másik az „oszt” gyök, ami aztán a kiejtés alakulása és a tájszólások alakítása, változása miatt, köröszt lett. A szó úgy alakul át, hogy egyes tájakon másként ejtik. Más esetekben szándékosan, az írási gyakorlatunkban elmásítva írják, és ezért kitanítanak bennünket az eredeti jelentéséből. Soha nem szégyen, ha valaki úgy írja le a szavakat, ahogyan halja, magyarul. Itt, ezen a fórumon sem. Nagyobb hiba az, ha megpróbálja „helesen” írni és olvashatatlan, kiejthetetlen lesz az adott szó. A helyesírási szabályzat nem ismeri a kiejtésen alapuló írást, nem tud magyarul.  De ez egy másik téma.

Visszatérve Körösztre.

A kereszt, mint jelkép, idősebb a kereszténységnél. A kereszténység jelképe a Római törvényekben szereplő keresztre feszítés eltörlésének időpontjától lett. (isz.380).

F

A székely magyar rovásírásban is szerepel a jele:

köröszt > KÖR–OSZT > osztott kőr

 

Hangja: F > kiejtve ef és fö > föld

Az ókori ősi magyar nyelvet beszélők már legalább, 8000 éve ismerik, megegyezik a későbbi, hasonló sumér rovás jellel. Az első jele a porba rajzolt kőr a közepén keresztbe áthúzva egy X jellel, a Székely magyar rovásírásban, a hangja: F, jelentése: a Föld, vagy fény, de jobbára a négy részre osztott föld. A felosztás a négy égtájat jelenti. Másutt a felosztás jelentheti a négy őselemet. A jel számmisztikai értéke 4. ami egyes kínai tanok szerint a halál. Térbeli megfelelője a kocka. Mégis a kereszteződés pontja egy meghatározható, körbehatárolt, ismert területen belüli adott pont. Ez az ismert terület lehet, a föld, egy földrész, egy ország, királyság, egy város, egy katonai vagy egyéb tábor, itt mindenütt egy nagyobb területet, a jelben való megjelenése a kőr, a két egyenes kereszteződése a területen belül egy adott pont. Az eredetileg kör alakú jel, mint a sumér ékjel, később kissé összelapult. Képviseli a Földet, mint az emberiség anyaméhét, a végtelenséget, a róka fogta csukát, a szüntelen ismétlődést, az örökkévalóságot. A természet ősábrája, a végtelen, az ismétlés képe. A jel minden velünk kapcsolatba hozható kultúrába megjelenik pl. Egyiptomi, sumér, szkíta, hun, avar, indián, kínai, ázsiai, stb. Jelentése mindenütt ugyanaz. Még mindig lehet látni olyan kereszteket, melyek körrel, vagy félkörrel vannak körbevéve.

A későbbi kultúrák, Ószövetség és Újszövetség kultúrái szerint is igen érdekes a magyar Karádias gondolkodású megközelítése a témának. A Katolikus istentisztelet során említett kereszt, a latin kereszt, crux crucis, szó, a szótárak szerint: áthalad, átmegy, egymást metsző, ellentétes, feszület, nehézség, keresztbe stb. szavakra fordítanak.

A crux eredeti kiejtése: kruksz = magyarul kör-usz, azaz kör forrás.

A crucis eredeti kiejtése: krucisz, krúszisz = kör-ös-is, azaz

körös Isten ,köröző Isten, vagy másként,

kör ős Isten azaz

kör alakú öreg Isten, jelentésű.

A crux crucis helyes fordítása tehát a kör forrás köröző Istene. Magyarul mai nyelven megfogalmazva a visszatérő isten. Érdekes módon a hindi nyelvben a „Napisten” Krisna, aki a főisten neve szintén ugyanezt jelenti: körös-nap, vagyis Köröző Napisten.

A crucifix eredeti kiejtése: kruszifiksz = angolul kruszifáj szó magyarul kör-usz-fa-x, azaz

kör forrás fa kereszt, ahol a fix szó a fa kereszt a mai napig konkrét, rögzített, fixált helyet jelent. Anyagi, világi (evilági, alvilági) értelmében ezt valóban használták az ilyen alakú kínzó és kivégző eszközre. Transzcendens (földöntúli, túlvilági) értelmében azonban az Életfa kiinduló pontját, a Mindenható Isten visszatérését jelenti.

A cruciare eredeti kiejtése: krusziár szó pedig magyarul kör-usz-i-ár,

azaz körforrás, az a pont ahonét az áradat elindul, veti a hullámait kőrkörösen mint a vízbe dobott kő, ez maga az Isten hullám tere.

Ennyit egyelőre a magyar nyelvbe ágyazott hitről. Amennyiben valaki ezek után is ragaszkodik a szó „kínozni” jelentéséhez, ám tegye, tudjuk, az Isten nem ver bottal, és mindenkinek meg van a maga keresztje, nekem is.

A világon mindenűt állítanak kereszteket. A keresztállításnak, a kereszt típusoknak sok változata létezik. A teljesség igénye nélkül, a csoportosítás keretét, lehetőségeit megpróbálom felsorolásszerűen, egyenlőre a jelentésük-kibontásuk nélkül felsorolni.

  • Út menti keresztek
  • Szertartásos (liturgikus) keresztek
    • Templom
    • Temető
    • Kálvária
    • Egyéb megemlékező hely
    • Lehetnek, feszületek melyen ott függ Krisztus Teste
  • Fellelhetők:
    • Folyók partján
    • Település elején
    • Katasztrófák helyén (pl. Siófok vasúti átjáró)
    • Balesetek helyén
  •   A keresztek elnevezése is többféle lehet.
    • a támogatóról
    • állatról
    • a területről
    • az útról
    • az intézményről ahol vannak vagy valamelyik megjelenési sajátosságukról.

Keresztekhez fűződő hiedelemvilág.

forrás: http://www.plebaniahivatal.roszkenet.hu/keresztek.htm

Az emberek meghatározott céllal emeltettek kereszteket. A keresztény szellemiség szerint, a kereszt jele felhasználása minden esetben gonoszűző célú. A szántóföldeken, szőlőkben, és keresztutakon felállított keresztek, a pogány isten szobrok keresztény átalakításai. A nép meghatározott célokkal emeltetett kereszteket. A kereszt jele minden féle felhasználásban gonoszűző célú. Természeti csapásoktól, férgektől, madaraktól, tolvajoktól óvja a termést, bajtól a falut és az útonállót, távol tartja a gonoszt, a betegséget, és gyógyít. Megfigyelhető a kereszt, gyógyító hatásába vetett hit. Egyes helyeken a gyógyító hatást nem az egész keresztnek tulajdonították, csak egyes részeinek. Ezekből a részekből aztán az emberek igyekeztek egy parányit megszerezni. Más hiedelmek is voltak, melyek szerint a betegséget át lehetett hárítani a keresztre, és ez által az illető meggyógyult. A néphit szerint az útkereszteződéseknél vannak a rosszak és bűbájosok, akik arra várnak, hogy az arra haladókat megronthassák. Ezért nem véletlen, hogy sok keresztet állítottak az utak kereszteződéséhez. A keresztjáró napoknak is megvolt a maga célja. Ezáltal akarták az emberek biztosítani a föld jó termését, és a természeti csapások elhárítását.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .