Szokásaink.

Amikor valamit, rendszeresen megteszünk, azt önkéntelenül, szinte belénk ivódott  megrögzött módon ismételgetjük, egy vélt, vagy valós igény kielégítésére, újra és újra megtesszük, akkor az a szokás.

Az hogy ki milyen szokásokat vesz, fel, sok körülménytől függ.

A különféle társadalmak tagjai különféle szokásokkal rendelkeznek. A szokások, változása a kevert berendezkedésű társadalmak fejlődése során gyorsabban alakul ki. Ilyen társadalom a magyar is.  A változó társadalmak tagjainak szokásai egymásra épülnek, egymásba kapaszkodnak, ezek a fejlődés látszatát keltve változnak. Ez a látszatfejlődés eredményezi a szokások változásának természetes folyamatként történő elismerését. Ez a látszólagos fejlődés velejáró, mellékterméke.

 

Igaz a fejlődés, még ha csak látszólagos is, nem szükségszerűen lineáris, felfele ívelő folyamat, hanem egy hullámvonal, ami le és felível, de attól az a fejlődés még változás. Általában ennek a folyamatnak a kezdeményezői, mondhatnám úttörői a fiatalok. Az ifjúság, a lázadó természete miatt alkalmas legjobban a változások leggyorsabb átvételére, befogadására. Ezt használja ki a politika, a népszerűsítésére, ha már más eszköze nincs, akkor a meghökkentéssel, a polgárpukkasztással. Polgárpukkasztás, a folyamat magyarázata, mert ez már megfelelő művészi kifejezést is igényel.

 

A mai multikulturális, liberális világban nincs olyan új szokás, ami elítélendő  Akkor, amikor a mai Nemzeti Színház porondján, megjelenhet az önkielégítés, a pornográfia, akkor azt a színpadot már a nagyközönség szeme láttára le is … a színészek. Még le sem írom, csak kipontozom amiért mások több tízezerért váltanak jegyet! A hangsúly, a kiszoktatáson, a kiművelésen, a kitanításon van, a szó eredeti, elfelejtetett magyar értelmében. Itt meg kell, magyarázom, mire gondolok. Szokták volt mondani, „ki-taníttatom” a fiam, de kapálni megtanították. A magyar nyelv, amit elvettek tőlünk elmondja, (Ki tanítanak = a tudásunkat elveszik,) eltanítják tőlünk, kitanítanak abból, amit eddig is tudtunk. Ha a ki szót használjuk, akkor el – vesznek, el – vonnak, ki – vonnak, mert ezt jelenti. Ha a meg szót, akkor hozzáadnak. Ezeket a kifejezéseket, azok, akik a magyar jelentésével nincsenek, tisztába rosszul használják, így lebuknak, mert ellenségek, nem jó embertől tanulták a magyart. Sajnos már a tanítóink se magyarul beszélnek. A nemzet színpadán kitanítanak, kiművelnek bennünket, a tudásunkból a szokásainkból, többek között azért, hogy arra alkalmas multikulturális szokásokat vegyünk fel.

A szokásainkért, bár legyenek hibásak, harcolnunk kell. De soha ne feledjük, hogy ez a harc legyen felemelő. Igyekezzünk úgy megnyilvánulni, a szokásaink védelmében, hogy a másikat magunk fölé emeljük. Ha másként ez nem megy, akkor be kell illeszkedni az újba, és ott, új szokások közepette, a régire vigyázva, folytatni a küzdelmet.

Változnak a szokások. A szeretteink, a halottaink megemlékezése, ma már felkerült a világhálóra. Rengeteg olyan Web felület létezik, ahol megemlékeznek a hozzátartozók a barátok az ismerősök, arról, akit szerettek.

Ez is egy új szokás. Élni kell a kor adta lehetőségekkel, mert ha nem teszed, elemészt a kor, szelleme. Erre a folyamatra a magyar nem vevő, tudja, hogy nem igaz, az a megemlékezés, amit a számítógéppel képzett lehetőségek biztosítanak, mégis használja, nem ellenkezik, mert tudja, hogy könnyen lehet áldozat. Az állat másként vadászik manapság, az emberre, mint a kőkorszakban.

 

A kultúránkban, a közéletben, ahol még él a régi értékeinkből egy szikra, megjelenik az ellentmondás az állatias világgal szembe. A fel-fel, bukkanó ellenvetésekben ott van az erkölcsre, a vallásra, az emberségre való határozott utalás. Feltűnik, hogy a hátterében hiányzik a határozott emberi vezetés.

Ezek a kifogások az egyértelmű, határozott véleményt, az útmutatást hiányolják, már kétségbeesett módon könyörögnek érte, hogy legyen végre rend! Mindenki tudja, hogy határozott vezetés nélkül, csak zűrzavar van.

És most az van.

Kromek Pál
2012 október

A bejegyzés kategóriája: Meghatározás, Napló, Szótár
Kiemelt szavak: szokás.
Közvetlen link.