A görög az magyar

A hit és a törvény.

A világ jelenlegi társadalmai, ideértve a keleti és afrikai országokat is, harmonikusan illeszkednek, a Zsidó tanok, az azt követő, vallások, pártok, filozófiák, elméletek, tudományos képébe.

A zsidó vallás alapja az egyistenhit, valamint a Tóra, az általuk nevezett isteni törvények megtartása. A zsidó vallás a judaizmusra épül. A Judaizmus az élet minden területére kiterjed. Meghatározza az ember és Isten közötti viselkedésen kívül, az emberek egymás közötti törvényeit, a lelki, a szellemi, az erkölcsi tevékenységét, magatartását. A Judaizmus, az azt követő társadalmak törvénykezéseibe beépül.

A modern világ törvénykezéseinek alapja az ókori hit és a vallás. Az ókori ember, és az ókori törvényalkotók gondolkodásában, nehezen különíthető el a vallásban rögzült hit és a jog. Ez a vallásokban megalapozott hit szövi át még napjainkban is a törvénykezést.

A zsidók egy vallást követő emberek csoportja, zsidónak lenni hit. Elnevezésük szerint lehetnek héberek, izraeliták. A zsidó név a héber Júda vagy Jehuda törzsnévre vezethető vissza. A zsidó lehet közel keleti nép, vagy önmagát ettől a néptől származtató ember. Zsidó lehet még, a vallást felvevő, kulturálisan és nyelvileg eltérő személy. A zsidó hagyomány szerint, a vallásban megjelenített első, ősapától, a Mezopotámiai Ábrahámtól származnak, mégis, a kulturális örökségük alapja, a Kánaáni folytonosság. Hagyományaikat a vallásukban megőrző nép. A hagyományaikat igyekeznek nagy részben, régészeti leletekkel, nyelvészeti kutatásokkal, és örökléstani vizsgálatokkal is alátámasztani. Igazoltnak látják a Közel-Keleti Levante térségéből való származásukat.

Jogi és vallási alaptételeik könyvekben rendezettek, ezek a törvények. Évezredek során a vallások többsége átvett ezekből az izraelita tanításokból és később ezek megjelennek a „polgári” törvénykezésekben.

A mai kor nyugati típusú gazdasági, politikai, polgári törvénykezései, hűen követik a zsidótörvények filozófiáját. Ezzel nem is lenne baj ha, a zsidótörvények nem  tennének különbséget a zsidó és nem zsidó ember között. Ez a kétféle mérce jelenik meg a mai világ igazságszolgáltatásában. Ez a kettős mérce különösen feltűnő, a magyar ember számára, aki a nyelvében hordozza az igazságot.

Ez a fajta rend, amit újkori demokráciáknak hívnak, sokféle válásokkal, pártoskodással, értékrendel, meghatározó filozófiával, alakítja a világ folyamatait.  A mai társadalmak hivatalos képviselői az anyagi, értsd, gazdasági szemléletű világot tekintik mintának, a megélhetés a társadalom, „jobb lét” érdekében. Nyilvánvaló, hogy ez a jobb lét, a kettősmérce szerint, legfeljebb a hit (törvény) követőinek kedvezhet. Aki ennek a hitnek, (törvénynek) nem veti magát alá, azt kirekesztik. A hit a törvénykezésből fakadó erejével, az igazság kettős élével létrehozza és meghatározza a filozófiát, a hamis félrevezető gondolkodás alapját. A hitbéli törvényekre támaszkodó hamis filozófia, megteremti a különféle kitalált tudományokat és törvénybe iktatja.  A törvény és a hit erejével hamisnak állítja be mások tanítását. Évezredes hit és törvénykezési politikájával, meghódítja, magáévá teszi és alakítja mások kultúráját tudását. A mai tudományok féligazságok, ahol a tudás egészére rávilágítani a hitbéli törvény szigora miatt tilos.

A politika kitalálói, a káprázatok mesterei, a diadalmasan, anyagi világunkat irányító vezérekkel karöltve népeket igáznak le, tüntetnek el. A mai gazdasági érdekekre épülő világ nem szolgál mást, mint, egypár olyan nép szellemi irányítóját, akik arcátlanul gazdasági szolgaságba taszítja a világ népességének többségét. A modern rabszolgatartás fő szolgája, a rabszolgák parancsolója, a hitre és annak törvényeire támaszkodó Pénz.

A demokrácia, a hit (törvény) egyik eszköze.

A rabszolgatartás modern módjának egyik sikeres hivatkozási formája a Görög Demokrácia néven tanított fogás. Drakón elhíresült „Drákói törvényeivel” indította el a „demokratizálási” folyamatokat (reformokat).  Mint tudjuk a szocialisták a demokrácia elsődleges szó-szólójának a Görög demokrácia megteremtőjeként emlegetett Szolónt mondják. Ma már nyilvánvaló, hogy Szolón egy arisztokrata törekvésű politikus, aki magát a többségnél, többre, különbnek tartotta. Politikai ellenségei legyőzése érdekében bővítette a választók köreit. A választók számának növelésével, igyekezett az újdonsült választókkal a többséget megszerezni, és így tejhatalomra tett szert. A kép nagyon hasonlít a mai választási jogok kiterjesztésére. A népuralomként hazudott kifejezés a demokrácia. Nyilvánvaló, az idegen fogalmak használata, a politikában, a retorikában. A magát, a hallgatóságnál különbnek tartó szónok, igyekszik olyan idegen kifejezéseket találni, amit a lakóság többsége hamarjában nem ért. Ezeknek a hangzatos kifejezéseknek a használatával, műveltebbnek, okosabbnak, akarja magát, mások szemében mutatni.

Mai szavakkal a reformfolyamat egy eszköz, a hatalmi törekvések, érvényesítésére a demokráciában. Nyilvánvaló, a demokrácia nem népuralom, hanem a hit egyik eszköze, ami a hitből származó törvények, a törvényhozás teremtője.

A nyugati típusú demokráciákban a politikusok, a választókat egyszerű ígéretekkel állítják maguk mellé.  A magyar nyelvi környezetben, világképben, megjelenő, kettős, vagy többszörös jelentésű, egyszerű szavak, fogalmak, gondolatok, leírása kimondása során, a képzeletünkbe kialakult kép, több alternatívát jelenít meg, az adott szóval, annak jelentésével kapcsolatban. Sok esetben előfordul, hogy egyes szónokok, írók, emberek, a gondolataikat szándékosan olyan szavakkal fejezik ki, melyek, magukba hordozzák a jelentésbeli eltérésük változatait. Ez a fajta írás, beszéd, alkalmas a megosztásra, a gondolatok kettő, vagy még többféle értelmezésére. A magyart a nyelvet ismerő embernek ez a kettőség nem okoz bonyodalmat, minden esetben érti azt, amit mondani szeretnének. Ez a legalább kettős jelentéstartalom, értelmezése az oka, annak is, hogy a magyar ember rögtön rájön, ha a politikát csináló, szónok, hazudik. Az évezredes tapasztalata során már nem is legyint, mint valamikor, de minden esetbe tudja a hazug ember szándékát. Átlát a szitán. Ez a nyelvi tulajdonság megosztja a társadalmat. A szónoki beszédből egyből leszűri, hogy neki az mit jelent, mit ér. Az első hallásra elhelyezi a szónokot az Ő saját „politikai, gazdasági” palettáján. Politikusaink ezt a nyelvi tulajdonságot kihasználva, legalább kettéosztják a társadalmat.  A megosztás, a képmutatás odáig jutatta a magyarul gondolkodó embert, hogy az igent, a dicséretet nem hiszi el, míg a nem kimondása esetén megsértődik, felháborodik, igazságtalannak érzi, igazságtalannak tartja.

A magyar nyelvet beszélők nem veszik be a demokratikus szónoklatot, de elvárják a beszédben legalább a tiszteletet.

Képzelt képzett képzelet.

Ide kívánkozik Heribert Illig, Klaus Weissberger német történész írása ami „Magyarok a kitalált középkorban” című művéből származik. A könyv elején felteszi a kérdést, hogy Árpád már 600 körül meghódította a Kárpát-medencét?

A történetírás története egyben a történelemhamisítás története is. Ezen állítás már a napi események vonatkozásában is érvényes, hiszen mindannyian tudjuk, hogy miként manipulálják e folyamatot naponta számtalan, különféle ravasz módon. Persze, hiszen a történetírás sohasem lehetett érték semleges, hanem mindig a hatalom mindenkori birtokosai és ideológiai vezérei által meghatározott “magasabb”, vagyis “népnevelői” érdekeket szolgálta. Az alapvető történelmi művek már csak ezért is állandó átvizsgálásra, valamint újraírásra ítéltettek.

A magyart, vagy valamelyik ősnyelvet beszélő ember már több ezer éve, talán több tízezer éve a kárpát-medencébe él. A magyar nyelvű ember medencei jelenlétének elhallgatása sorozatszerűen a hatalmi politikába beépül. Az a nyelvi tudás, ismerettömeg, ami a magyar nyelvet jellemzi, leírja az emberiség történetét, a tudományokat, az emberi eredetet forrásokat. Jól használva ezt az értesülést, megérthetjük az ember, az emberiség legfontosabb elfelejtett tudását, megismerhetjük a jövőt.

A mai tudományok, mint említettem részigazságok. Ezért számomra ezek értéktelenek. Mégis, ha megnézzük, hogy a magát nagyrabecsülő tudományos emberek tömege, akik tudósnak hívják magukat, a tudós társadalom legjobban felmagasztalt elismerése a Nobel-díj, melyik nyelvterületről a legmagasabb, akkor azt látjuk, hogy a magyar. A föld lakóságának százalékos arányában magasan veri a magát legműveltebbnek tartó nyelveket is. Az más kérdés, hogy ezeknek a magyarul beszélő embereknek a származása, identitása jobbára nem magyar, netán még a magyarellenességüket is kifejezik, hangoztatják utálatukat.  Ez a magyarság iránti ellenszenv tovább erősíti, a magyar nyelv kivételes feladatát. Ez az ellenszenv az, ami az átlagosnál jobban elnyomásra serkenti a győzteseket.

A modern történelem írása, a ferde, a képzelt, a rejtett, történeteivel is többet mond a magyar nyelvet beszélőnek, mint az eredeti tudásunkból kitanított magát „tudós” embernek vallónak. Sajnos, az ellenség keze mindenhova odaér, még a tudásunkat, amit anyánktól tanultunk is igyekeznek elvenni, kitanítani belőle, meghazudtoltatni önmagunkat. Ha ennek ellenére sikerül a nyelvünket megérteni, azt elemezve, olyan mély történelmi és tudományos világképet kapunk, ami magyarázatot ad a jelenlegi tudományok által, meg nem értett világra. Itt van kapásból a „történelem írása”, vagy a „történet írása”, kifejezések. Érdekes, és a szavakat vizsgálva rögtön rájövünk, hogy nem lehet a nyelvünket becsapni, megtéveszteni. Amikor a „Történelem” szókép kerül a magyar ember szeme elé, akkor az iskolába belénk vert meghatározást, kell szajkózni, mármint, ” A történelem a múltbeli események összessége. Az emberiség múltjának tudományos ismerete.”, holott mindenki tisztába van azzal, hogy az írott történelem köszönő viszonyba sincs a valóságba lezajlott eseményekkel, a történettel. Ez a „kis” csúsztatás a két szó, jelentésbeli eltérésében is megjelenik. Amíg a történet a valóságot jelenti addig a történelem egy mesterkélt, hozzáadott, elvont, kitalálásokkal kiegészített, kommentárokkal teli tartalom, legyen az bármennyire is tudományos, azt kell megtanulni, függetlenül annak valóságától, csak az egységes észjárás kedvéért. Ezt mindenki tudja, mégis az elvárásoknak való megfelelés érdekében hazudik a hazugságért, még magának is.  Addig fajul ez a dolog, hogy a végén azt hisszük valóságnak, ami hamis. Kitanítanak az igazságból.

A hivatalos történelemírás egy-egy klasszikus szakaszát vizsgálva rögtön előtűnik a magyar kapcsolat. Nem szerettem soha a Görögnek nevezett kultúra imádatot, most újra bele botlottam a demokrácia kapcsán. Mindig töbre becsültem a magyar emberek egyszerű nyilvánvaló, évezredes szokásait, nyelvét, tudását, mint a halhatatlannak emlegetett, tudást, kultúrát, ezért belenéztem az én szemüvegemmel újra, és pár gondolatot megosztok.

Szeretném az elején elmondani, hogy nem sokra tartom egy-egy részterület kiemelését a magyarság múltjának és jövőjének elemzése közben, mert nagyon könnyen cáfolható a jelenlegi fél tudományokkal. Az egész feltárási folyamat során kell fel hívni a figyelmet arra, hogy a történelmünk, a nyelvünk, a múltunk, a jövőnk részterületeinek ismertetése, kevés. A mai tudományos zsákba történő gyömöszölés hibás. Ilyenkor mindig akad valaki, aki azt a zsákot beköti és kidobja a szemétbe. Ennek ellenére, fel kell tárni azt, amit, tudunk. Manapság a magyar emberek tízezrei igyekeznek a technika segítségével utána járni ezeknek a részterületeknek és azt a véleményükkel, a szeretetükkel közreadva terjesztik. Itt az ideje összefogni ezeket az ismereteket. Az én véleményem is csak egy a sok közül, a téma is csak egy részterület, mégis közre adom.

A Görög demokráciákban, annak kialakulása során, jelentős, szinte meghatározó szerepet töltött be egy település, „Városállam”. Ez a városállam érdekes módon „Megara (attikai)”. A név hallatán, ha az ember kombinál és mindig azt teszem, akkor tudja, hogy az „e” áthallással, könnyen lehet „a” akkor pedig a település könnyen lehetett MAGAR-a azaz a mai magyar népnevünk. Lehet itt a bizonygatást kicsit fejtegetni, ha a megar szót egyszerűen kimondom görögül ö-sen hangzó e-vel, „μεγαρ” akkor ez a szó kastélyt jelent. De ha ugyanezt a szót eredeti hangzással Magar görögül „μαγαρ” kimondom, akkor világos a hangzása Mag(y)ar sőt bele hallani a g helyett az enyhe „gy” hangot is. Tehát a hangzás egyértelműen MAGYAR. Ráadásul, ha visszafele is gondolkodunk, akkor a görög e hangzás latin betűs hangtana szerint leírva MAGARA, ami a „Megara” település névvel azonos. Itt megemlítem, hogy van egy teóriám a magyar – görög – olasz szóhasználat egyes szavaival, ami arra épül, hogy a magyar rovásírás, szövegeit, első sorban a görögök, de az etruszkok és az olaszok is visszafelé olvasták. Mivel a jelentéstartalmát a szónak ismerték ezért megtanulták a szó írását balról jobbra megtartva a magyarban megjelenő jobbra való írás alakját, és a szó eredeti jelentését. Ha figyelembe vesszük a magyar hangok áthallását, és elfelejtjük a modern kori helyesírást, akkor rengeteg ilyen kifejezést találunk. Itt különösebb belemélyedés nélkül pár példa: olasz szó visszafele olvasva szőlő, etrusz visszafele szüret, érdekes a görög, ami visszafele is görög J. Szeretném megjegyezni, hogy a rovás jelekkel igaz ez állítás. Ha már a népneveknél tartunk, bár nem a megfordított olvasásra vonatkozik, mégis, meg kell említenem az Osztrák népnév eredetét, ami magyar szavakkal érthető. Világosan megérthető a magyar nyelvből, ami, Ó azaz régi, az sógorok Ös(z)-nek, említik, a Trák az meg egy nép valamikor a balkánon élt. Tehát az Osztrák nem más, mint, Ó- Trák, tehát, régi trákok a sógorok. Még az osztrákokról egy gondolat, a magyar nyelvben egyértelműen meg van határozva a nép eredete. Az Osztrákok egy régi gazdag balkáni nép a trákok lányainak, és egy bizánci szolgálatba álló zsoldos Szabir eredetű férfi nyílfeszítő csapat kereszteződéséből származnak.  Tudjuk, hogy a trákok híres harcosok voltak. A férfiakat a római sereg elhurcolta, besorozta és csak nők maradtak. Azt is tudjuk több forrásból, hogy a Hunok a balkáni hadjáratban Bizánc ostroma előtt egy balkáni várost nem tudtak bevenni soha. Igaz, Atilla is tudta, a tanácsadóitól, hogy egy rokon nép a Szabirok egy csapata, kiket a honfoglalók, magyarok őseinek tekintenek a tudományos világban, védi a várost. Ennek ellenére Atilla kiadta a parancsot egy seregnek a támadásra. Az is nyilvánvaló, hogy nem akarta igazán megleckéztetni a védőket, mert Ő maga nem ment oda és a vereség ellenére sem ált, bosszút. Az is egész biztos, hogy ennek a rokoni kapcsolatnak az ismeretében bérelték fel a Bizánciak a Szabir harcosokat. Visszatérve az Osztrákok eredetére, ők ennek a két népnek a keveréke, a Trák nők és a Szabir férfiak. Innen a sógorság kifejezés forrása. Egyszerűen azért, mert sógorok. Ha már itt tartunk, a nyelvünkbe mindenütt ott vannak a környező népek nevei. Az orosz mondhatnám azt, hogy régi rossz, és azt is, hogy régi ruszin. Továbbmenve a Rusz szó ezen kifordított logikával lehetne egyszerűen, hogy rossz.  Persze ennyi nem elég, mert amennyiben az R hangot szlávosan kiejtjük akkor annak a hangzása Ár és ehhez hozzátesszük az „us” orosz szó jelentését, ami nem más, mint a „nekünk”, akkor ugyanahhoz a képhez jutunk, hogy az O- rossz az megegyezik az Ár(t) nekünk szóképpel. Tehát egyértelműen elmondható bármilyen jelenlegi keletimádatot is veszünk figyelembe, hogy az Orosz szó magyar jelentése Rossz, mégpedig régi rossz, nekünk, magyarul beszélőknek, régóta. Meg kell említeni a Déli szomszédunkat, aki az Atilla korabeli Szer- ben(n) azaz Szerb- ben(t) élt. Vagy az északi szomszédot, aki a ház körül élő szabad Szolga. Nem hagyhatom el a megjegyzést a „szolga” mai jelentése és az ősi magyar népek közötti jelentése között. Valamikor a magyarul beszélők számára a szolga a magyarok között a házi cseléd volt, aki szabadon rendelkezett magával az életével. A magyar társadalmak, nem ismerték a történelemkönyvekben emlegetett szolgaságot, és rabszolgaságot. Nem is engedték. A Szolgáknak, beleértve még a hadifoglyokat is, önrendelkezési jogaik voltak.

A történelemírás művészei úgy írják a történelmet, ahogy nekik tetszik. Ez még nem is lenne baj, ha nem tudnánk az igazságokat, és nem kellene megtanulni, ahhoz, hogy érvényesülni tudjunk. Én somogyi gyerek vagyok. Egy rövid utam a mai történelemkönyv írói szemmel, csak az én nézőpontomból, az alábbiak szerint néz ki.

Egy kirándulás Karádról Lellére

Karádon születtem. Valamikor Koppány vezér felségterületének számított. A vezért több műben megemlítették, mégis a magyarság körében a legismertebb, a Szörényi-Bródy szerzeményeként hódító István a Király, rock opera. Ebben a műben igazságtalanul vesztesként állítják be, még le is fejezik. Sőt egyesek szerin elhangzik a felnégyelése is.

Szülőfalumból elindultam Lelle felé. Amikor kiértem a Karádi tetőre visszanézve megértettem miért választotta „KarádKoppány egyik alvezére ezt a helyet. Amikor a jobb oldalamon elterülő erdőre nézek akkor magam elé képzelem a Kupa várt, amiről Öregapám, meg a sógorom szokott színes történeteket mesélni. Itt tanyázott valamikor Koppány és állítólag ide rejtette a Világfelügyelő ládáját. Gyerekkoromba sokat jártunk oda, de csak kövekkel boltozott barlangokat találtunk, bemenni nem mertünk.

Amikor tovább mentem a csiszári tetőn majd elhagytam Viszt, a Látrányi rétre értem. Manapság a rétet felosztották több út is átszeli. Ha erre járok, mindig eszembe jut Babocsai László végvári vitéz, aki, Fekete István egyik regényének a főhőse. A regény a középkorban, a török időkben játszódik. A műben megjelenik a Fonyódi, vár, a Bolond, vár, a gonosz osztrák császári zsoldos.  A végén jóra fordul minden, létrejön a turáni emberek közötti szerelmi kapcsolat, amihez a jó szomszéd, Horváth vitéz segíti a szerelmes párt.

A Látrányi réthez már közel van a Balaton. Nevét Bál istenről kapta. Bál, Bal, Baál, Baal, minden nép másként írja, isten a Bálvány istene, napisten. Bálról, a mitológiáról, arról, hogy mégis mit jelentett a magyarságnak sokkal többet tudunk, mint bárki is gondolná. Ő az, aki Jézus előtt legyőzi a halált. Egy mitológia szerint feltámadt a halálból, mint később Jézus. A HURI területről kiáramló népek Bál és Ana (anya) isten gyermekei a világ négy égtája felé indultak. Talán ez a hetvenhetes szám jelenti azt a meghatározhatatlanul sok embert, aki ezt az istenhitet tovább viszi. Talán a nyelvünkben ezért használjuk a sok meghatározására a hetvenhetet. Pl. hetvenheten voltak. Ezek a kiáramlások, a szemiták, később a zsidók üldözése elől eljutottak többek között, egészen a Kárpát medencéig, ahol mentségre leltek. A Kárpátok által átölelt földrész a Balti tengerig, a Balkán. Bál-Kán-ja uralja, azaz a Bál által uralt terület a Kánaán. Bál nem más, mint a vízözön előtti Jégkorszak alatti első, Északi, Kánaáni Birodalom Királya. Rengeteg bizonyítékkal rendelkezzünk ezzel kapcsolatba. Baráth Tibor: A magyar népek őstörténete 7. részében, a Duna-medence népessége a bronzkor végén, a Magyarország területén előforduló helynevek vizsgálata során talán több száz erre a HURI mitológiára visszavezethető Bál isten névvel történő egyezést bizonyít be. Többek között ilyen: Bál (Béla), a, Bél, Pál, Pél, a Balaton = Bál- Otthon szóból ered, középpontja,  Bál-ványos – Bál hona. A mai néveredetet igyekeznek elszlávosítva, szlávnak, vagy németesnek tekinteni. Ez már a helységnevekben is megjelenő magyarságunkat lejárató magatartás. A lényeg az, hogy semmi se maradjon, ami magyar eredetű. Mégis, Bál isten, a Zsidók szerint a bálványimádás istene, nagy ellensége a megteremtett zsidó hitnek. Ennek ellenére, az egyértelmű Bal-Balaton név a hazug történelemíróink szerint, szláv vagy németre hajló. Szerintük a lényeg, hogy semmi képen sem magyar. A Baál, vagy Bál, esetleg Bal isten eltagadása kihozta belőlem a Sémi népek magyar jelentését, Ők a semmi népek. Szóval az elhazudott Balaton néveredet kutatása közben lassan beérek Lellére.

Lelle neve igen érdekes. Magyar név. Forrása a honfoglaló, majd kalandozó, Nyék törzsbeli Lehelig vezethető vissza. A Vitéz Hadvezér Lehelről egy csatában így ír Anonymus:

Tas fia Lél megfújta a kürtjét, Bogát fia Bulcsú meg felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ütközetbe a görögök ellen. Erre harcba elegyedett a két ellenséges csatarend, és kezdtek hevesen vívni egymással. S amikor Árpád vezérnek egész serege viadalra kelt a görögök ellen, igen sokan elestek a görögök és bolgárok közül. A fent említett Salán vezér pedig, amint látta, hogy övéi alulmaradnak a küzdelemben, futásnak eredt, s hogy életét megmentse, Bolgárfejérvárba sietett. A görögök meg bolgárok a magyaroktól való rettegésükben eszüket vesztve elfelejtették, hogy melyik úton jöttek, s midőn életüket mentve futásnak eredtek, a Tiszát kicsiny folyónak vélve, át akartak úszni rajta. De mivel ekkora félelem és rémület szállotta meg őket, a magyaroktól való rettegésükben majdnem mindnyájan a Tisza vizébe vesztek, s alig maradtak néhányan, hogy császárjuknak balsorsukról hírt mondjanak. Ezért azt a helyet, ahol a görögök vesztüket lelték, attól a naptól kezdve mostanig görögök révének hívják.

Lél, Lehel névnek létezett a magyarok között női alakja ez a Lela, Leila vagy Lejla, megfelelője.  A név alakjából látszik, hogy a települést, már honfoglalók elnevezték.

A fenti háromperces gondolatképből is látszik, hogy ezen a rövid úton, az én hiányos ismereteimmel is megvilágítható, erőnket megmutatva a múltunk, biztatásként a jövőnek.

Az fenti MAGAR Magyar gondolatmenetet folyatva nem meglepő a településnév és több híres vagy hírhedté lett személy neve sem. A Megaraiak a Lük népből valók. A lük eredetű ember a Lűd másképpen Lük nép nem volt ritka a Görög városállamokban. Több városállam alapítója, lakója ebből a Szkíta népből származik. A görögök a történelmük során rendszeres hódításokkal területeket foglaltak el a Szkítáktól, a terjeszkedésük érdekében. A hódításokban jelentős szerepet játszottak a Megaraiak, a kolóniák létrehozásával, a Szkíta, hasonló nyelvet a magyart beszélők között. Ezek a Megarai gyarmatok az egész fekete tenger környékét behálózták. Nem véletlen a Megaraiak könnyű térnyerése. A Megarai Lűdök közül került ki Bizánc megalakítója Büzasz. Nyilvánvaló, hogy a Hettita birodalom maradványaként ismert Ázsiai, Nyugat-Anatóliai Lüdia és Lükia jelentős szerepet játszott a Megaraiak és ezért a Görög városállamok kialakulásában. Tudjuk, hogy a Hettiták, egy ragozó nyelvű nép, akik állandó harcban álltak a Zsidókkal. Azt is tudjuk, hogy több történész kapcsolatot lát a mai magyarság és a hettiták között. Ráadásul, ami rendkívül érdekes ebből a Lűd, Lük népből még él egy 10 000 fős közösség Oroszország területén. A csattanója a dolognak az, hogy a Lűd nyelvet a modern nyelvészet a Finnugor nyelvek közé sorolja. Ezek után már nem is meglepő, ha azoknak az attikai embereknek, akiket a „modern világ” tudomány és kultúra megteremtőjeként tartunk, számon magyar neve van. Pl. Szolón (Szólo), Büzasz (Víz helye), Szent Jeromos, Kulon (Külön), Drákó a törvényhozó, Eukleidész (matematikus) (a név jelentése: egy kulcs), és sorolhatnám. Ahogy Varga Csaba mondta, hogy „Magyar is Angol is”, bátran elmondható, hogy a görög az magyar!

 

Kromek Pál
2013. Március 10.

A bejegyzés kategóriája: A mag népének teremtése, Atilla, Bál, Etrusz, görög, Görög, héber, Horvát, Hun, HURU, Ilir, Karád, Koppány, Mag, Magyarok, Magyarság, Megara, nép, Olasz, orosz, Osztrák, Szabir, Szerb, Szkíta, Szlovák, Történelem
Kiemelt szavak: Görög, Magyarság, Megara.
Közvetlen link.