A „Magyar” szavunk elemzése.

A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.

A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!

A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát.

A Magyar szó jelentésére többféle találgatás, elmélet létezik.  A jelenlegi környezetünkben a Finnugor elmélet hivatalosan elfogadott a meghatározó. Ezzel szemben található a magyar szó saját értelmezése, valódi jelentése.

Az elképzelések zömét idegenek, más kultúrák tudósai, bár legyenek azok általunk fizetve, igyekeznek számunkra meghatározni. Ezeknek a másféle embereknek a meghatározásai, bármennyire is megalapozottak tudományosak, kivétel nélkül a „magyar” szó lejáratása a célja, néha ezt felvállalva, máskor elrejtve a csalárd gondolataikat.  A „magyar” szó önmagáért beszél, ezért az ellenzői, az intrika minden eszközét felhasználva igyekeznek a saját közegébe is ellehetetleníteni. A népet, a nyelvet, az embert fokozatosan korlátok közé szorítják, elhallgattatják, elmásítják, régen (elimásítják).

A „magyar” szó eredetének meghatározása, sajnos a mi országunkba, Magyarországon, a mi nyelvünkön magyarul, nem a magyar tudatú nyelvtörténészek feladata. Európában az elmúlt évezredek zsidó keresztény tana, majd az utóbbi századok politikája, kitanította a nyelvel, a történelemmel foglalkozó tudósainkat a magyar nyelv ősi, valóságos, igaz, jellegének felismeréséből. Ezer éven keresztül a hagyományaink szerint a szittya, a hun, az avar, történelembe vezettek, a múltunk emlékeinek szálai. Ezt az ismeretet, az egyházak, és a császári politika, tűzzel-vassal igyekezett eltörölni. Ebből az üldözésből kivette a részét a kapitalista, a szocialista és a jelenlegi liberális demokrácia. Eszköz mindig az intrika, a lejáratás, a szabadelvűség, az elhallgatás. Ezeknek a kitűnő használói, jobbára a maguk „identitását” erősítő zsidók, vagy azok szószószólói. A „magyar” szóeredet körüli kérdést mindig mások döntötték el számunkra, és a döntést, annak eredményét, törvényekbe rögzítve, kötelezővé tették. A gúnyos hangnemű „magyarkodó” szóhasználattal, lejáratják azokat az embereket, akik tettek ez ellen, vagy csak magyarul, parasztosan beszéltek, pedig ki tudná jobban meghatározni a „magyar” szó eredeti, valóságos jelentését, mint a magyar, (paraszt).

Az igazi jelentését a szónak, csak azok határozhatják meg, akik magyarok, ezt a nyelvet az anyjuktól tanulták, magyarnak vallják magukat, és a legkevésbé fertőzte meg őket az uralkodóvá tett nyelvezet, a helyesírás, a nyelvtan.

A fentiek szellemében, ha megnézzük, hogy a tizenhetedik század előtti magyar írók, miként írták a magyar szót akkor az alábbi lehetőségeket látjuk:

  1. moger[1]
  2. magar
  3. mager
  4. magyer
  5. magyar

Mindegyik írásmódnál elkülöníthető a népnév, a személy és a melléknév. A személynév, és melléknév, formák a következő képen jelentek meg.

  1. Moger – mogeri – Mogeria
  2. Mager – mageri – Mageria
  3. Magar – magari – Magaria
  4. Megyer- megyeri – Megyeria
  5. Magyar- magyari – Magyaria[2]

Vegyük észre, hogy a fenti hiányos felsorolásból két szó az elejére kívánkozik. A Mágóg és a Magor szavunk, ami a jelenlegi nyelvünkön is kitűnően érthető. Mágog azaz, Magog a biblia szerin Jáfet hét fia közül a második. . Magóg utódai a Szkíták. Josephus szerint a görögöktől északra, Magogiában élnek. Magor, tudjuk Hunor testvértársa. Mág-Óg[3]

  • Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia)
  • MAG-OR – a Mag(y)arok országa! (Meótisz partján. Ma Azovi tenger)
  • Magor – magori – magária[4] (A Kárpát medence)

Itt a szó egyben jelent egy személyt, ilyen formán személynév, és a név megjeleníti magyarul, a nép és ország nevünket.

A nagy kérdés „Gy” vagy „G+Y”

A szó elemzésénél számomra az első kérdést a magyar szóban szereplő „GY” vagy „G” hang irodalmi, történelmi, változatai adják.  A szó kialakulása során ez döntő kérdés, mert két jelentősen eltérő utat járhat be az, aki elfogadja a „G” hang[5] valamikori átmenetét a „GY” hangba.  A jelenlegi írásrendszerünk a latin betű készletet használva lehetővé teszi a „GY” betű felbontását, „G” és „Y” írásjelekre ebben az esetben megjelennek a népnevünknek azok a változatai, melyek, külön hangzósítják, elsősorban más nyelvekben a „G” és az „Y” betűket. Könnyen lehet az „Y” helyett „i” vagy „J”. Irodalmi művekben az elmúlt évszázadokban gyakran előfordult több hasonló változata a népnevünknek. Ezek az elnevezések manapság a világtérképeken is gyakoriak.  Ilyenek: magar, magiar, magjar, magair, stb. Ezek a változatok többek között arra utalnak, hogy az idegen nyelvűek, nem tudták értelmezni az egy rovás, írásjelből álló „GY” hangot, és helyette gi, gj, változatokat használtak, a hasonló hangzás miatt. Ebből lett később a „GY” megjelenése.  A kétféle jel utalhat arra is, hogy a magyart beszélők nyelvében is elkülönült a „G” és az „Y” vagy az „Y” valamelyik hangzási változatának i, J, használata, egymástól. Amennyiben figyelembe vesszük azt, hogy a „GY” hang minden más nyelvtől eltérő megjelenése, a rovásaink között, egyedi jelenség, ez arra enged következtetni, hogy a „g” + „j” vagy +„i” változatok csak később kerültek a nyelvünkbe. Ezzel elembe szembeáll az a tény, hogy nem található az ismereteim alapján olyan rovás, ami legalább a honfoglalás előtti időkből tartalmazná róva a „magyar” szavunkat a „gy” rovás írásával. Egy ilyen, a „magyar” szavunkat tartalmazó rovás fellelése, döntően meghatározná a népnevünk eredetének irányát.

A fenti kérdést nyitva hagyva, a szó elemzése során, két úton indulhatunk el:

  1. magy-ar, finnugor változat, ráadásul már hangzósítva megjeleníti a rovás „gy” hangot is, ez a változat jeleníti meg a honfoglalók nyelvezetét is, valószínű, hogy ez a változat a Meótisz partján élők nyelvében élt.
  2. mag-yar, itt az „y” akár elmaradhat, vagy előfordulhat „i” vagy „j” formában. Megjelenhet a „mog” a „mag” helyett, és az „er” az „ar”, akár ékezetekkel is.[6] Ez a változat az ősi Kárpát medencei „Mag” nyelv képviselete, beépítve az átvonuló népek beszédének egy részét, továbbá a zsidó keresztény hit világ későbbi hatását a nyelvünkre. Valószínű, hogy ez a változat részben a Magóg – magori – Magogia (A mai Pannonia), és a Magor – magori – magária (A Kárpát medence) eredetre utal.

Vegyük figyelembe, hogy a nyelvünk kialakulása során, a mindennapi beszédben gyakran felcserélte a „gy” és a „g”hangot[7]. Tudjuk, hogy a hivatalos, Finnugrista tanok az első változatot fogadják el, ezzel elegánsan kizárják a „mag” gyök eredetet, helyette a „magy” gyök fogalmát vezetik be.

A „G” és „GY” rokon hangok, cserélhetőségének az oka a nyelv kettős eredete. A honfoglalás kori nyelv, a finnugorizmusnak köszönhetően, annak ellenére, hogy egy nyelvről van szó, még mindig intenzívebben él, mint az eredeti, ősnyelv.

Én úgy gondolom, hogy az ősi Kárpát medencei, nyelvek, a MAG, MAGARY[8], MAG-ARIA szavunkat használták, így, és itt alakulhatott ki az árja, a magárija, szavunk. A szó kettős jelentésével, úgy, mint az első ős a felsőbbrendű, és úgy, mint az áradat.
A másik esetben, népnevünkben, a hon visszafoglalások során, megjelent a „g” helyett a „gy” hang. Ezért alakult úgy hogy a „G” és „GY” hang több szavunkban helyettesíti egymást. Ahogy írja, Czuczor felcseréltetnek.

Ha megnézzük, hogy hány gyökszavunk lehet a „G[9]” és a „GY[10]” hangokkal akkor, a jelenleg beszélt nyelvünkben, meglepően több található a „GY” hanggal.

 

 

  Kéthangú Háromhangú Hajlított[11]
„GY” hanggal képzett gyökszó 30 db 63 db 42 db
„G” hanggal képzett gyökszó 3 db 10 db 3 db

 

A nélkül, hogy bármilyen következtetést vonnák le a két hang jelenlegi gyökszavakban történő előfordulásainak számából, megállapítható, hogy egyrészt a honfoglalók nyelvezete, másrészt a hivatalos nyelvészet terjesztése vált uralkodóvá a mai nyelvben. Nem lehet ellenben azt sem tagadni, hogy a nyelvünk jelentős mértékben tartalmazza a volt Pannon, és a Kárpát medencei mag nyelvet. Az is látható, hogy a vissza-visszatérő magyarok egyre jobban a „GY” hangot használták a „G” vagy „G+i,y,j” hangok egyike helyett.

A MAGAR szavunk M G R mássalhangzókból áll.

A mássalhangzók kiejtése szerint kimondva MöGéeR, MöGYéeR, MöGöeR, MöGYöeR

  • M”rovás: (m) Jelentése): MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti. Rovásemlékeinken egyenes és gömbölyített formában is fennmaradt.   Bizonyára nem véletlen, hogy az “anya” jelével kétszer leírva aszót kapjuk, amelyben kétszer ismétlődik a tápláló anya jelentés. A MAMA szó a világ minden táján érthető és gyakran a csecsemők első kiejtett szava is.
  • G” rovás:(g). Jelentése: GÁT. A védelem második fokozatát jelenti. Az egy mellékvonallal megtoldott betű, a “sánc” megerősített változata. A tárgyi valóságban a pusztító árvizek elleni védekezés. Átvitt értelemben gátat kell vetnünk belső ellenségeinknek, belülről támadó káros szenvedélyeinknek.
  • „Gy” rovás (G). Jelentése: EGY, EGYETLEN. Dr. Zakar András írja a Sumer hitvilág és a Biblia című könyvében (Szatmári, 1973. 20. oldal), hogy Deimel páter sumer-akkád szótárában az Istin ékjel jelentése: egy. Határozottan összecseng ez a sokáig üldözött és ma is mellőzött unitárius vallás “Egy az Isten” jelmondatával. A mellőzés oka, hogy nem fogadják el a “Szentháromság”, azaz a három Isten eszméjét (Atya, Fiú, Szentlélek), mert nincs az evangéliumokban. Az unitárius egyház 1568-ban hivatalossá válhatott Erdélyben, és hitvallásának egy gyönyörű rovásírásos emléke maradt fenn az énlakai unitárius templom fakazettás mennyezetén, amelyet Muzsnai György kispap festett. Jelentése: Egy az Isten.
  • R” rovás (r). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői. A Rendhez tartoznak a betartandó rendszabályok, amelyekben esendőségünkben megkapaszkodhatunk, ugyanúgy ahogyan az R betű középvonala az őt támogató két Szárban. Szerzetesrendek, lovagrendek alakultak az idők folyamán, jó és szent célok érdekében, a rendetlenség ügynökei azonban közéjük furakodtak, átvették a hatalmat és a Rend céljait rendetlenséggel cserélték fel[12].

A mássalhangzók, mint gyökhangok jelentése a következő:

„M” Gyökhang.

 

„M”
jelentése:
Ma

M> eM> eMeL> eMLö
Kiejtve: Mö, Möa, vagy eM

„Ma” a megteremtett, valóság a létező igazság. A Máról nem hazudhatunk, mert azt éljük. Ezzel szembe a tegnapról, vagy a holnapról, azt hitetünk el, ami a hatalmunkba áll.

A napi törvény a „Ma” az igazság. A Napi igazság.

A „Ma” szavunk megtestesítője, az egyiptomi mitológiákban az istenek között az első helyen áll. Neve Maa. Női alakja, hieroglifája hasonló a rovásainkban használatos „m” „M” betű alakjával. Hiedelemvilága leírható a ma szavunk köré alakult gyökökkel, és a rovás jelünk, magyarázatával. Maátot, a mindenség törvényét, az igazság istennőjét, a holtak szívének túlvilági bíráját, „Nefertum” a Napgyermek teremtette. Nem mondhatja senki, hogy a rovás, és hieroglifa, hasonlóság, a szó jelenlegi magyar jelentése, és az istennő hasonló legendája, valamint a megjeleníthető azonos hangzás véletlen, mert ennyi véletlen megjelenése egyszerre nagyon ritka. Ráadásul az említett azonosságokon kívül még több is létezi, itt most a magyar igazság jegyében csak hármat mutatok be.

 „Magy” gyök.

A finnugorista világ egyik teremtője, Reguly Antal nevéhez lehet kötni a „magy” gyök feltalálását.  Az ő korában, az ezernyolcszázas évek elején, a köztudatban még élénken jelen volt a magyar nyelv gyökszerkezete. A finnugrisztika egyik teremtő képviselőjeként, nem hagyhatta figyelmen kívül ezt a tényt, ezért nyúlt a mag-yar népnevünkben nem szereplő gyökhöz. A magy gyök lehet a Magyal[13] szavunk gyöke, a Magyar szavunkban csak egy szótag.

A magy gyök a Magyar szóban nem létezik. Ragozott, és képzett előfordulásai a magyar szó változataiban jelennek meg. Jelentéseik vissza vezethetők a „mag” gyökszóra.

  • Magyarán: Jelentése> érthetően magyarul. Rontott jelentései: kerek-perec, kertelés nélkül, nyíltan, világosan.
  • Magyarítás: Jelentése> Idegen nyelven írott szó magyar jelentésének megadása, fordítása. Pl. Programok fordítása, magyar kezelőfelületre.
  • Idegen nyelvekből visszavett: Magyarfa > Robinia pseudacacia (növény), Magyarföldi ganéjtúró> Chironitis hungaricus (állat), Magyarföldi husáng> Ferula sadleriana (növény), Magyarföldi kökörcsin> Anemone transsylvanica (növény) Magyarimola> Centaurea pannonica (növény)

Mag” gyökszó

A Mágog, Magor, Meger, Moger, Mager, Magar későbbi nevek folytatása a Megyer és Magyar szavunk.

Mindegyik jellemző gyöke a mag gyökszó.

A Mag az élet, ami lehet növény, állat, vagy ember, virágzása során kialakuló képződmény, ami a kifejlődése, során az eredeti formához hasonló életet hoz létre. A mag, növény esetében egy vetőmag, ami magában hordozza a csírát, majd a feltörekvő növényt. A mag a vetőmagban is, de úgy is értjük, hogy valaminek, vagy mindennek a közepe.

A Mag az élet közepe, a lelke.

Nem csak a növényeknek van magja, (közepe) de az állatoknak is. Az ember is, a magját szórja el, ha új embert nemzik. Az emberi továbbélés, az új nemzedékek csírája ez a szó. Az emberben a férfi hordozza, és „kivirágzás” közepette, adja át a nőnek. Régi magyar családok szomorú eseménye volt, ha megszakadt a magja. Látható, hogy a nyelvünk tudja jól, hogy mit jelent ez a gyökszó.  A lényeg a továbbélés lehetősége, középben a magba van.[14]

Ez a továbbélés jelenik meg a Magyar szavunkban is.

A mag gyökszó, alakítja nyelvünket.

Mag, maga, magon, magán, magad, magam, magas, magasztal, magol, máglya, mágia, mágnes, magnézium, mágnás, magzat, stb. Idegen nyelvű szavakban: magazin, mágia, magicus, mágikus, magister, magistratus, magisztrális, magisztrátus, mágnás, magnetit, magneto, magnitudó, magnólia, Magovo. Igaz mind visszavezethető a magyarra. Minden szónak a képe visszavezethető az eredeti szóképre.

A mag gyökszó meghatározza a nyelvünk szerkezetét. A hozzá kapcsolódó, hangok sora, egyedi, jelentéssel rendelkezik. Ezek a hangsorok nyelvünk más szavaiban is megjelennek. A képző kifejezés ebben az esetben nem megfelelő. Ezek a létrejött új szavak az új gyökök összevonásakor keletkeznek. A mai nyelvi elképzelésekkel szemben, a ragozás, nem csak a gyökszó után, hanem a gyökszavak előtt és között is megjelenhetnek. A mai szóképző elképzelés, ami teljesen tévútra tereli a magyar nyelv eredetet, kifelejti a gyököket, a gyökhangokat, és gyökszavakat. Helyette új idegen fogalmat (morféma) vezet be, melynek meghatározása teljesen eltér a gyök fogalmától. A tudományágat (morfológia) is, ami a magyar nyelvel, foglalkozik, ezzel a jöttment szóval jeleníti meg. Mindez azért érthetetlen, mert maga a nyelv, minden erőlködés ellenére, elmondja a saját felépítését. Ezt leírták már a régi korok magyar nyelvészei, akiket a politika és a tudomány, érthető módon elhallgat.

Ezek ellenére nézzünk pár példát:

mag – gyökszó

  • Mag = Élethordozó. Az élet hordozója a védő burokkal, közepén életcsírával. Átvitt értelembe valaminek a közepe.
  • Maga = Olyan, mint én. Ön. A „mag” lehet, csak „a” mag, egyedül, vagy egy másik mag. A magyar nyelvben használt magázás, vagy másként Önözés, megnyilvánulása, amikor egy személy neve helyett használjuk. Erre mutat rá az Önön szavunk is. A nyelv németesítése során, megjelennek a szó felesleges előfordulásai, egyes mondatszerkezetekben, amikor visszaható névmásként használjuk. Ez a visszaható névmás fogalom egy hibás, nyelvújító, nyelvszerkezeti forma. Ilyen a magyarban felesleges. A nyelvünket nem értő nyelvészeink nem tudják, (tudták), hogy maga a szó, már tartalmazza az eredetire a mag -ra való rámutatást.  Jele „a” magyarban a szóvégi „a” vagy „e” A másik jelentése, amikor valaki egyedül van, akkor mondjuk, hogy „maga” van. Az utóbbi esetben kizárólag az egyedüllétét fejezi ki annak a másik „mag” – nak. Maga van = egyedül van. A maga szó jelentése egyedül.
    • Az „a[15]” hang rag. Az egyedülit fejezi ki, azt, ami olyan, mint én. A nyelvészek által meghatározott birtokos személyjel fogalomnál, a magyar nyelvben pontosabb jelentése is létezik, ez a jelentés az az egyed, aki „én” vagyok. Én „a”!
  • Magad = saját magad adod, a maghoz.
    • a” mint az előző.
    • d” gyökhang. Olvasd: „D[16]” gyökhang, rag. Jelentése: keresztút. A választás a „d” hang esetében mindig másé. Ott akkor már nem befolyásolhatod a döntést.
      • adod-kapod
      • éled-halod
    • ad” Jelentése: hozzá ad. Az előzőhöz hozzá ad egy hasonló minőséget. Ada, Ida, oda, dal, óda, had, vad, Arad, Hunyad, dagad, dúvad, marad, tapad, támad, társad, szabad, stb.
  • Magas = az „a” rag tovább ragozva az „S[17] hanggal, ami az Ős. Egy olyan egyed, ami az „Ős” egy tulajdonságával él. Manapság az értelme bővült, az élettelen dolgokra és a fogalmakra is használják. Idegen kultúrákban gyakran előfordul, hogy a leírt magyar „S” hangot „Sz[18]” hangként ejtik ki. Érdekes talán nem is véletlen, hogy a magyar „Sz” hang egyik jelentése a szár. Az a szár, ami a virág fejét tartja a magasban.
    • Magasztal = felemel hozzá, az őshöz.
    • Magisztrátus = elöljáróság, felsőbbség. Mondják, hogy latin, de a gyöke magyar. Nem a magyar nyelv ősének a gyöke, hanem a mai magyarnak. Az Ős egyes jogait használók.
    • Magiszter = tudós, elöljáró. A magisztrátus szavunk, egyik egyede. Hasonlóan a magar, magari, magária alakhoz. Magna[19], Magiszter, magisztrátus. Hasonlóan az előzőhöz, itt az Ős tudását használóról van szó.
  • Magam = Én a mag. Ahol az „a” rag az előzőek alapján, az „m[20]” pedig a mag hordozója, ami részben a burka, de lehet a megtermékenyített közeg, és maga a nő, aki a mag védelmezője, a méhe. Az „m” a felemelő, maga az igazság, a rend. A mag, ami a reprodukálása során, magát adja.
  • Magát = Ön, önmagát adja a magot.
    • Az „á” jelentése egy másik. Egy velem majdnem azonos másik mag.
      • Az „á” hang jelentése egy másik. Azt mondja az „á” nem az eredeti, hanem egy „másik. Talán az „á” hang megegyezik a „szem”[21], szavunkkal. Az „a” amikor saját magát átadja, átteszi, akkor az már ”á”. Többek között a férfi a nőnek magot ad, és a hasonmás utódja tovább élhet.
    • A „t[22]” hang a célhatározó. Meghatározza a;
      • Tért: lent, fent, pont,
        • Helyet: kint, bent, itt, ott, stb.
      • Időt: múltat, jelent, jövőt.
      • Személyt „magát”: mást, magamat, egyűt.
    • át= valami egyik helyről a másikra helyeződik.
      • Ha látás, akkor átlát,
      • ha élelem, ruha, fegyver, akkor ellát,
      • ha a barmát adja, akkor, barát,
      • a hal száj, akkor száj-tát, tátott,
      • koszt kíván a másikra, akkor átkoz stb.
  • Magatok = Jelentése: 1.-Többed magaddal. 2.-Egyedül vagytok. Lásd: Maga. Tévesen visszaható névmás.
    • t” Mint fent, határozószó rag.
    • o” Itt képző[23] Jelentése: Te, több, hasonlóval, egyedül.
    • k[24]” Többes szám képzője[25].
    • ok” Jelentése: a következmény létező előzménye. Ok-okozat.
    • tok” A többes szám ragja.
  • Maguk = Ők maguk vannak. Tévesen visszaható névmás.
    • u” Gyökhang, kedélyhang,
    • „k” A többes szám képzője.
    • „uk„= családi felmenő szülő, nagyszülő, dédszülő, ukszülő (ükszülő), legalább párban érthető, nő és férfi, de lehet több is a többi felmenővel, az ük (ők) szülőig legalább tíz
  • Magunk = mink. Mi, akik a magból vagyunk.
    • nk” Kötött hangpár. Jelentése: A mag leszármazottja. Mink, mindenünk, mondhatnánk, szavunk, létünk, nyelvünk, hangunk, kezünk, lábunk, testünk, stb. Minden a mi a magból ered.
    • „unk” Minden, ami a magból ered, de elkülöníthető, megjelölt minőség. Beszélünk, szavunk, lábunk, hangunk, stb.
  • Mager = Az eredeti mag. Mageredet. A megeredt mag. (A kiválasztott jó minőségű, elvetett, kicsírázott magra mondják, hogy megeredt.) Mager: az eredeti első ember magjából származó, eredő, ember.
    • Az „e[26]” hang jelentése: Az első ember[27], az eredő[28] Én –„e”!
    • Az „r[29]” hang az erő, eredet, rend[30].
  • Magar= Én a mag eredet.  Az „a” és az „r” hangok a fentiek szerint.
    • ar= Az eredet, az erő a rend én vagyok. Megjelenik az „er” formája is. Az „ár” pedig „áradat, árja” jelentést hordoz.
  • magon = rajt van a magon, a fény. Kettős értelmű, „a mag a nap, és a felületéről jön a fény, ami nélkül a csíra nem szökkenhet szárba.”
    • A „o” hang a távoli. Időben és térben ritkán érhető el.
    • Az „N[31] gyökhang, jelentése: „Én a nap”, a nő.
    • Az „-on” rag. Mondják, helyhatározó. Társai –on, -en, ön, stb. Utalhat a régi helyre: onnan.
  • magzat = A mag „héjának” védelmében, a szaporodás (többszörözés[32]) során, a megszületés előtt álló ember
    • Z[33]” Jelentése: Zigóta.
    • „a” Ugyanaz, mint fent.
    • „t” Lásd fent „t” célhatározó. Meghatározza személyt.
    • „zat” gyökszó: A külvilágtól védett körülmények között, többszöröződő, élő, vagy élettelen, gondolat, dolog, fogalom, jelölése. Hasonló: Szorzat, hozat, huzat, szorozat, ázat, rázat, alázat, alakzat, változat, határozatlan, ábrázat, stb.

 

Ennyi elég is ahhoz, hogy be lehessen látni, a nyelvünk, egyszerű szerkezetekre épül. Ennek a felépítésnek az alapja a nyelvben megbúvó rend, az eredeti hangzásával. Egy kötetnyit lehetne írni erről a témáról, talán egyszer valaki megteszi, és bebizonyosodik végleg, hogy a magyar nyelv szerkezete, felépítésének logikája több mind az összes többi együtt.

Az is látható, hogy a népnevünk meghatározó gyöke a MAG.

 

 

[1] Moger> Hetumoger> Hétmagyar, Dentumoger> tízmagyar, egyúttal a Don (Tanais) magyar neve, később az orosz tíz.

[2] Dr. Padányi Viktor: Dentu-Magyaria

[3] Lásd, ÓG-MÓG

[4] Kromek Pál Blogkönyv 23. oldal.

[5] Czuczor –Fogarasi:

A g és gy nyelvünkben tudomás szerént mint rokon hangok többször fölcseréltetnek, pl. genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs, Georgius, György, angelus, angyal stb. A mag s rokon mog, magy mogy szók közvetlen jelentése gömbölyűség, kerekdedség, közvetett értelmök pedig gömbölyű vagy kerekded alaku növénytermény, melyet a latin semen, granum, a német Kern, Korn szókkal fejez ki. V. ö. MAG. Innen vették neveiket a magyal v. mogyal, magyaró v. mogyoró, melyekhez legközelebbi rokonok a bod bodza, bogy bogyó.

[6] Mag-yar formában használom a későbbiekben.

[7] Genge gyenge, göngy gyöngy, göngyölít gyöngyölít, gertya gyertya, gümölcs gyümölcs. (Czuczor-Fogarasi)

[8] Kromek Pál, Blogkönyv 23, oldal.

[9] Lásd: „G” gyökhang.

[10] Lásd: „GY gyökhang.

[11] Magyar nyelvben, a „G” hang, német, héber, török eredetű gyökeinek száma lényegesen magasabb.

[12] Friedrich Klára után.

[13] Gyöke magyal szónak. Azonos mogy, bogy gyökkel mogyoró bogyó szóban, s jelent valamely gömbölyűt, beburkoltat. V. ö. MAGYAL. Különbözik a magyar szóban előforduló magy szótagtól, mely itt összetételből ered. V. ö. MAGYAR. (Czuczor-Fogarasi)

[14] Javasolt irodalom: Weöres Sándor: GILGAMES

[15] Rovás magyarázat, Friedrich Klára 2006. január: (A, Á). Jelentése: ANYA, ÁLDOTT ÁLLAPOT- ban lévő személy. A régi emlékek nem különböztették meg az A és Á hang, írásbeli jelölését. Pl. a XII. századi botnaptáron a Mária szóban az A-t és Á-t ugyanígy jelölte a táltos. Az A és Á megkülönböztetésére a jelenleg rendelkezésre álló rovásírásos emlékeink szerint csak a XX. századtól találunk példákat.

Akiknek nincs gyermeke, az is lehet áldott állapotban, ha Isten megáldja valamilyen fontos feladattal és erővel, kitartással is, hogy áldásos tevékenységét végezhesse.

[16] Lásd „D” gyökhang.

[17] Lásd: „S” gyökhang.

[18] Lásd „Sz” gyökhang.

[19] Magna Hungária = Nagy Magyarország

[20] Lásd „M” gyökhang.

[21] Szem: itt gabonaszem.

[22] Lásd: „T” gyökhang.

[23] Czuczor – Fogarasi: K- középképző, vagy közbeszúrt segédhangzó, a) oly személyragos főnevek többesszámu második személyében, melyek többesszámban ok ragot vesznek fel, pl. folt, folt-ok, folt-o-tok (folt-tok helyett); gond, gond-ok, gond-o-tok (gond-tok helyett); hant, hant-ok, hant-o-tok (= hant-tok); ok, ok-ok, ok-o-tok (ok-tok); húr, húr-ok, húr-o-tok (húr-tok). Ezen szabályt követik az ak, ek, ěk, ők többesragu nevek, az illető hangzóikra nézve, pl. ház, ház-ak, ház-a-tok; kép, kép-ek, kép-e-těk; szěm, szěm-ěk, szěm-ě-těk; kert, kert-ěk, kert-ě-tek; ököl, ökl-ök, ökl-ö-tök; csűr, csűrök, csűr-ö-tök. b) Oly jelenidőbeli igék többesszámu második személyében, melynek törzse két mássalhangzóval végződik, mint: áld, áld-o-tok, (áld-tok); olt, olt-o-tok, (olt-tok); irt, irt-o-tok, (irt-tok); szalaszt, szalaszt-o-tok, (szalaszt-tok); fogyaszt, fogyaszt-o-tok, (fogyaszt-tok). Ezen o-nak a vékonyhangu igékben ě vagy ő felel meg, pl. rejt, rejt-ě-těk; kezd, kezd-ě-těk; dönt, dönt-ö-tök; küzd, küzd-ö-tök; ereszt, ereszt-ě-těk; füröszt, füröszt-ö-tök. c) Néha mány vány névképzők előtt, pl. tart-o-mány, hagy-o-mány, tud-o mány, ing-o-vány, irt-o vány: de a vékony hanguakban mindenkor nyilt e: süt-e-mény, küld-e-mény, lel-e-mény, vél-e-mény, tel-e-vény, jöv-e-vény stb.

[24] Lásd „K” gyökhang.

[25] Czuczor – Fogarasi

[26] Nyitott „e”

[27] Friedrich Klára után: Ember: Az első „e” az elődöket jelenti, az „m” a táplálást, a b a babát, a gyermeket, majd a második „e” az ember szót, végül az „r” a rendet. Az EMBER tehát az elődök által táplált gyermek, aki ennek a tápláléknak segítségével válik emberré, de csak úgy őrizheti meg emberségét, ha megtartja Isten és a Természet rendjét.

[28] Mások origónak mondják.

[29] Lásd „R” gyökhang.

[30] Friedrich Klára után: (R). Jelentése: REND. Már a legrégibb hitregékben is a rend csap össze a rendetlenséggel. A sumer ékiratos teremtéstörténetből tudjuk, hogy Apszú és Tiamat, az ősapa és ősanya rendet, nyugalmat, békét, csendet szeretett volna a Földön, azonban a zűrzavar és hangzavar keltői és kedvelői ellenük fordultak. Az akkád Marduk darabokra szaggatta Tiamat ősanyát, ahogyan később Koppány fejedelmet szaggatták darabokra a rendetlenség és zűrzavar követői

[31] Lásd „N” gyökhang.

[32] Többszöröződés, szorzat, zigóta, rossz szó az osztódás, mert akkor, két félre kell osztani legalább, de itt az új nem változik, az teljes egészében tartalmazza az eredeti tulajdonságait.

[33] Lásd „Z” gyökhang.

Kromek Pál
2014.

 

A bejegyzés kategóriája: A mag népének teremtése, Mag, Magyar, Napló, Ősmagyar, Ösnyelv, Szótár
Kiemelt szavak: Címszó, Magyarság, Nyelv, Ős magyar nyelv, Ősmagyar, Ősnyelv, Szótár.
Közvetlen link.