Ősiségünk

A Magyar nyelv és a magyar történelem, kérdései.

A Magyarországon, a Kárpát-medencében élő népek nyelvének alakulása szorosan összeforr a magyar nyelv eredetével.

A nyelvünk, a magyar nyelv, magában hordozza a világ történelmét, a világ vallásait, a tudományokat.

Ezért titkolják előlünk.

Mondja Kiss Dénes, másokhoz hasonlóan, mintha a „Marsról” jött volna.

Valamikor a rendszerváltás után, amikor a Fidesz hatalomra került, volt Orbán Viktornak egy elszólása:

„Azt mondták, mindent meg szabad tennünk, mindet! Nincsenek tabu témák, mindenhez hozzá lehet nyúlni, meg lehet változtatni!

Csak egy dologhoz nem nyúlhat senki az a nyelv!”.

Visszanézve ez így is történt!

Valószínű pontatlanul idézek, de megmaradt bennem ez a gondolat azóta sem hagy nyugodni. Miért ez a nagy titkolózás, kik mondhatták, hol mondhatták és főleg miért?

Ekkor kezdtem el foglalkozni a magyar nyelvel azóta sok minden megvilágosodott előttem. Ilyen a történelem hamisítás.

Mivel több esetben látom a vitákat az alternatív történelmi álláspontok, és a „Tudományos”, vagy annak mondott felfogás között mindig eszembe jut a fenti elszólás.

Úgy gondolom, hogy rengeteg, kitűnő alternatív történelmi írás létezik a témában. Lássuk be, ezek mind csak egy-egy szeletét tartalmazzák a valóságnak. Vannak átfogó művek, vannak kitűnő részterületekkel foglalkozók. A gond az, hogy a mai tudományos szemlélettel vizsgálva mindegyikben találhatók kifogásolni valók.

A közelmúltban a Magyar kormány létrehozott egy intézetet, ami a magyar nyelvvel kíván foglalkozni. 2014-ben megalakult a Magyar Nyelvstratégiai Intézet néven a magyar nyelv védelmében. Számomra már a neve is elrettentő. Mivel foglalkoznak? Talán fejlesztik a stratégiai célok irányába? Most olvastam egy szlogenjüket:

-A Magyar Nyelvstratégiai Intézet azért dolgozik, hogy meg értsék, egymást az emberek-

Én kérdezem, a paraszti beszéd erre nem alkalmas? Az még jobban pellengérre kerül? Szégyen, Magyarország a világon az egyetlen ország ahol a gyerek az iskolában a saját nyelvének a tantárgyától fél a legjobban. Mi lesz itt? Ezt még fejlesztik?

Az iskolákban, nem csak rosszul, hanem rosszat tanítanak. A jelenlegi hivatalos nyelv, a nyelvújítással, a helyesírással, elszakadt a magyartól, a nyelvtől. Kigúnyolják, leminősítik, megbuktatják, ha magyarul beszél és nem ismeri a „kiművelt”  mesterséges, mondhatnám kitalált, kifejlesztett, beszédet. Szívesen használom ezt a fogalmat „kiművelt”,  mert kitűnően tükrözi, azt, hogyan tanítják ki a gyereket a nyelvének ismeretéből. Régen mogyoró pálcával tették, manapság a nevelés egyéb eszközeivel. Ha az oktatással megtévesztik a gyereket és egy nem létező, mesterségesen megalkotott, mesterséges szabályok közé zárt, nyelv irányába terelik, akkor elvész az utolsó is a nyelvünk.
Ez a fő hiba!

Ahogy nézegetem, a fenti intézetről szóló írásokat úgy látom ez egy „mézes madzag”. Félek eleget fog tenni az elvárásoknak. Előbb utóbb tenni kell valami, de úgy mint a történelembe, itt is kellenek manőverek, melyek az alkotók reményei szerint többet ártanak, mind használnak.

Amíg nem merik az igazságot kimondani, hogy a magyar nyelv, az ősnyelv, amit több nemzetközi fórum felismert, csak mi magyarok , főleg a kiművelt honfitársaink, tagadjuk, addig egy idegen nyelven megfogalmazott nyelvészeti intézet nem tudja a magyar nyelv ügyét szolgálni!

A fenti állításom, több „alternatív” témába jártas író megfogalmazza, akiknek a történelmi írásaira több esetben hivatkoztam én is, és mások is. Ez már több száz éves folyamat. Horváth István, Grandpierre K. Endre, Badinyi, stb. Kérdezem én miért nem a rovást, azok forrásait, a ragozott nyelveket, a gyököt, kutatják? Mert azok magyarok? A nyelvünkön van?
Egy szó mind száz. A fenti intézet nem jöhetett másért létre, mint a megtévesztés, a kiművelés fokozása.

Abba reménykedek, hogy rosszul látom ezt a kérdést. Milyen szép is lenne, ha egyszer hivatalosan, Magyarországon is elismernék az Ősi jussunk. Netán ha tanítanák. Mégis, hogy jövök én ahhoz, hogy elvárjam a magyar gyereket magyarul kell tanítani!

Mégis reménykedem, na nem a kormányokban, hanem a nyelvünkben. A magyar nyelvet nem kell félteni, nem árt neki semmi. Rengeteg ellenséges és a valóságtól elrugaszkodott mű jelent meg az elmúlt ezer esztendőben. Voltak divatkorszakai az idegen nyelvekkel, tudományos és féltudományos szavakkal fertőzve, de átélte. Így lesz ez most is, a tudományos és angol irodalommal. A mi nyelvünket mai napig, szinte változatlanul beszélik, míg az uralkodó angolt beszélők nem értik meg Sekszpirt (Shakespeare). Az a tudás, amit ez a nyelv, a magyar hordoz, örök-életű. Mint írtam ez az emberiség ősnyelve, ami magában hordozza a világ történelmét, és tudományát. Én úgy látom, hogy van kapcsolat az egyiptomi, kánaáni, sumer, kínai, indián, indiai, ősi írásmód, azok hiedelem világa, valamint a magyar nyelv között. Nem mondanám, hogy „spirituális” ez a kapcsolat, pláne nem ezzel a szóval, de még lelki jellegűnek sem hívnám, ez egy valóságos kapcsolat. A nyelvünk is valóságos alapokon nyugszik, nem hordozza a hiedelmek elvont képét. Igaz azt kitűnően megjeleníti. A magyar nyelven, a fonetika, annak megjelenése, az írt és kimondott beszédtekintettel a rovásokra, úgy tartalmilag mind formailag is hasonlóvá teszi a magyar és az ősi nyelveket, írást. Úgy gondolom leginkább az egyiptomi nyelvhez kapcsolódik.
A nyelvünk a természeti törvényeket úgy mondja el, mintha megszerkesztették volna a szavainkat. Ezt más nyelvek nem jelenítik meg.
Egyszer talán eljutok addig, hogy leírom ezeket a gyököket, ragokat.

Minket magyarul beszélő embereket nem sújtott a bibliában leírt nyelvzavar.

Nem a mi nyelvünk keveredett össze, hanem azoké, akik mindig más a magyartól eltérő szavakkal büszkélkedtek. Ellopták, eltanulták, majd egyezményessé tették ezeket a szavakat, amit nem értettek, így születtek meg az Indoeurópai kevert nyelvek. Ez a folyamat ma is tart. Szinte szégyellem, amikor a kigondolt idegen kifejezések helyett magyar szavakat használok, mert attól tartok, hogy nem értik meg. Ezt az elidegenített tudást verik belénk. Nem tudják, hogy nekünk van szebb, jobban kifejező szavunk egy-egy fogalomra.

Na és az a szó az eredeti!

A témában a rovásokkal és az egyiptomi hiedelemvilág kapcsolatával én is foglalkozom, írtam is pár száz oldalt róla. Most egy gyök szótáron dolgozom, igaz nekem nincs olyan hajlamom, hogy publikáljam. Most, itt nem hozok példákat, mert az egyiptomi, a Sumer, a Kánaáni, példáktól hemzseg a web, és nagyon sok igazságot hordoz.
Az én gondolkodásom valóságos (racionális). Lehet, hogy ez, az iskoláink bűne, nem tudom. Vannak előttem titkok, olyan kapcsolatok a nyelvünk, a történelem és a tudományok között, amit a véletlenek sorozatának lehetne hívni, amikor arról beszélünk, hogy a nyelvünk, milyen mértékben adja vissza, jeleníti meg az előbb felsoroltakat. Az, aki a magyar nyelv szerkezetébe elmélyed, láthatja ezt a beágyazódást. Amit biztosan feltűnik, hogy ebben a nyelvben megjelenő tudás, több ezer éves, tartalmakat jelenít meg. Ezért logikus az állítás, hogy nem lehet 1-2 ezer éves nyelvről beszélni, mert a legrégebbi nyelvemlékek, fentebb említett, mezopotámiai, kínai, egyiptomi, kánaáni leletek, egytől-egyig tartalmaznak magyarul megjeleníthető, nyelvi bizonyítékokat. A véletlenek sora végtelen. Ez maga egy paradoxon, amit csak az Ősnyelv old fel.
Létezésére, magyarázat lehet az isteni beavatkozás, az idegen kultúrák befolyása, nem tudom melyik igaz. Egy biztosnak látszik. Ez magától, -a nevetséges rogyadozó tákolmány, a törzsfejlődés elmélete keretében,- így nem tudott kialakulni.

Az is biztos, hogy nem lehet a magyar nyelv olyan nyelvek fejlődésének a kivonata (szintézise), melyek kevesebbek a kifejlődött új nyelvnél. A fordított „Indoeurópai tudományos” gondolkodással,  a nyelvi fejlődés elképzelésével szemben, az igazság az, hogy ez fordítva működik.

Elvenni csak abból lehet, amiből van mit. A magyarból mindig volt, és lesz!

Néha a legegyszerűbb igazságokat nem látjuk meg, mert elhisszük, amire „kitanítottak”.

Érdekes módon kapcsolódik a nyelvi kérdésekhez az Őstörténetünk.
Őstörténetünket illetően, jelenleg a szokásos gondolkodásmódtól eltérően, -ezalatt az előadott, vagy másként, eladott folyamatokat értem,- két gyökeresen eltérő vélemény létezik.

  1. Az egyik folyamat a történelem teljes Ősi folyamatáról beszél a nyelvek megjelenésétől kezdve. Ez a gondolkodásmód a Kárpát-medencébe teszi a kezdeteket, az Ősmagyar eredete, és legalább 150-300 ezer évre.
    1. Azt mondja a magyarok ősei, bárhogy is hívták őket mindig a Kárpát-medencébe éltek. Istenek idegenek leszármazottjai, a nyelvüket az Istenek beszélték. Ezért, szinte másodlagos a magyar népnév, és ember kezdeti kialakulásának okfejtése. A vándorlások forrása és célja a Kárpát-medence, közbe megőrizve a magot, az emberiségnek.
    2. Talán ez a legjobban szélsőségesnek nevezett teljesen elutasított gondolatmenet, és ezzel foglalkoznak a legkevesebben. Erről mindenki hallgat. Kimagasló képviselője – Magyar Adorján. A Csodaszarvasról írt Londonban megjelent munkájában adott hangot annak a nézetének, hogy a magyarok „kezdettől fogva, mindenkit megelőzve a Kárpát-medencében laktak”. Magyar Adorján és követői a Kárpát-medence őslakosságát is magyarnak képzelték.
  2. A másik gondolatmenetet folytatóknak két fő csoportja létezik.
    1. Az egyik az ismert mindennapi politikától irányított tudományos gondolkodásmód.
    2. A másik az ebből kifejlődött „alternatív elméletek” sorozata a Krónikáink magyarázata. Ennek a tudományostól eltérő irányzatnak a legismertebb képviselője dr. Kiszely István a következőket mondja: Saját hagyományaink őstörténetünket a hunokkal, az európai történettudomány (Flavius, Jordanes, Freisingi Ottó, Spalatói Tamás, Brémai Ádám, Regino prümi apát stb.), pedig a szkítákkal kapcsolja össze; ez utóbbi alatt értve minden „Keletről jövő ismeretlen népet”. A „klasszikus műveltséggel” rendelkező szerzők a magyarokat gyakran Gógtól és Magógtól származtatták. Ezek az elméletek mind a Kárpát-medencébe való vándorlásokat emelik ki és részeltetik.
      Egyre inkább terjedőben van a sumer-magyar rokonságnak a nézete, amelyet Badiny Jós Ferenc, +Bobula Ida, Csőke Sándor, Endrey Antal, Gosztonyi Kálmán, Hary Györgyné, Mészáros Gyula, Nagy Sándor, +Oláh Béla, +Padányi Viktor, +Schédel Antal és +Zakar András és sok más szerző képviselt, illetve képvisel. E kutatók közül néhányan komoly művelői a sumerológiának és a Kárpát-medencébe bekerült iráni eredetű népeknek – a szkítáknak, a szarmatáknak (és szauromatáknak) valamint a jászoknak – kultúrája és nyelvi eredetéről valós adatokat szolgálnak, de nem „a magyarság” eredetét kutatják. Hozzáteszem: főleg nem a jelenlegi, és az „Ősi” Kárpátmedencei népeket és nyelvet!

A poszt-sumer lakosság a hsziungnu törzsszövetség tagjaiként a hunokkal is bekerültek a Kárpát-medencébe. A sumer kultúra – elsősorban a nyelv – őseinkre való hatását Bakay Kornél így magyarázza: „A sumerok a kép (fogalom) írást szóírássá alakították át, jóllehet ez már részben az akkádok (szemiták) uralma idején történt. A sumerokat ugyanis Kr.e. 2600 táján legyőzték az akkádok, ám 2100 körül ismét uralomra kerültek a sumerok. Ezt követően a sumerok egy része észak felé, a Kaukázus irányába vándorolt, nagyobb része pedig véglegesen beolvadt az elámi, majd az asszír (szemita) népbe. A sumer kultúra tovább élt a babiloni birodalomban, majd a kassu és a káld országlásban (Kr.e. 1500-700), amikor a szkíták megjelenek Kr.e. 700 táján, Újbabilónia már csak holt nyelvként ismeri a sumert. Nem lehet véletlen, hogy a világ eddig vizsgált 300 nyelvének mindegyikében megtalálhatók ósumer alapszavak közel sem egyforma mennyiségben. Jelen ismereteink mellett feltehető, hogy a szkíták már a Kr.e. II. évezredben találkoztak sumer nyelvű népekkel a Zagrosz és a Kaukázus közötti térségben; innen ered az ótörök és a sumer nyelv egymásra hatása”. A régészeti adatok alapján a török (türk) népek őshazáját Belső-Ázsiában kell keresnünk és aligha lehet kétséges, hogy a nagyállattartó lovas népek kultúrájára nagy mértékben hatott az ókori Kelet művészete, hitvilága és nyelve.

Az „Arvisura” (Igazszólások) problémája. 1998-ban a Püski Kiadónál jelent meg két vaskos kötetben Paál Zoltán ózdi vaskohász sajátos írása, az Arvisura. Mondák, regék, népi hagyományok a palóc kézművesek világából címmel. Az Igazszólások műfaját nehéz meghatározni, talán a regéhez áll a legközelebb. A történet a belső-ázsiai óhazában kezdődik, és különösen sokat foglalkozik a hunok történetével és életével. Paál Zoltán táltos regős népművész, aki ihletettségében, öntudatlanul úgy hasonlítja és gyűjti össze őseink történetét, hogy a népi hagyományok elvesztik élüket és igazi regévé nemesednek. Paál Zoltán regős kultúrájában egységes ősi nagyállattartó világban látja a magyarságot, mely világ a Kínai Nagy Faltól a Kárpát-medencéig húzódott. A szerző sajátos írásában a régmúlt idők tiszta forrásvízét emberi tisztességgel és jó szándékkal hozza felszínre, hogy elvezessen bennünket az általa „megálmodott” őshaza mesevilágába. A regei múlt nem sért hiteles történelmet, de elviszi az olvasót egy olyan csodálatos világba, amelyet „európaivá válásunkkal” elvesztettünk. A szerző egyetlen könyvet nem olvasott a magyar őstörténet témájából, ismereteit az utolsó manysi fő táltos unokájától szerezte.
Mivel első sorban a magyar nyelvel, annak elhallgatott összefüggéseivel foglalkozom, ezért úgy gondolom, hogy a Magyar Adorján gondolatmenetével tudok azonosulni.

Folytatása következik: A gyök és a rag.

Egyes részletek dr.Kiszely István könyvéből valók.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .