Amikor én születtem

TE !

Válasz az első hozzászólásra!

Aki ezt olvasod! Átgondoltad milyen volt hatvan éve születni, a Rákosi korszakba gyereknek lenni? Úgy gondolod az nem emberhez méltó élet? Csodának nevezed ha ma ezerszer jobb körülmények között valaki gyereknevelésre adja a fejét? Tévedsz!

Pedig amikor én születtem átkozott egy rezsim volt.

Amikor én születtem abban az évben csatoltak Budapesthez több környező települést. Kádár akkor oszlatta fel a Szabadkőműves páholyokat. Az izraeli parlament Jeruzsálemet Izrael fővárosává teszi. Az első Forma-1-es világbajnokságot Giuseppe Farina nyerte.

Amikor én születtem, nem az volt a vita, hogy korház, vagy szülőotthon, mert egy zsúpfedeles házban részeg bábaasszonnyal esett meg, hogy világra segíthetett. Apám a bába asszonynak a gyerekáldás örömére  pálinkával fizetett.  Később is jegyeztette be, egy nappal a születésem idő pontját, a szomszéd településen az anyakönyvbe.

Átkozott egy rezsim volt.

Amikor én születtem akkor egy évben Magyarországon 200 ezer gyerek született, a születéskor várható élettartam 59 év volt, ma 90 ezer születik, a várható élettartam 70 év, akkor annak kellett adót fizetni akinek nem volt gyereke, ma az kap pénzt érte aki megszüli, akkor divat volt családba élni ma az emancipáció, a fejlődés nyomán a szingli és a másság a divat, mondják is, az egy átkozott rezsim volt.

Amikor én születtem Rákosi lesöpörtette a padlásokat, hogy a városlakó megéljen, beszolgáltatta, a levágott disznót, hogy a városi munkást tudja élelmezni, begyűjtötte a finánc a leszüretelt szőlőt, kipréselt bort, hogy neki is jusson. Nem az adó mértéke, és a gazdasági válság miatt kellett, hogy fájjon a fejünk, mégis volt gyerekünk.

Mondják átkozott egy rezsim volt.

Neked elektronikus bébi csőszöd volt, nekem petróleum lámpa. Meg is égetet mert belenyúltam amikor apám odatartott, mert  tetszett a fény. Amikor én egy éves voltam akkoriban a vasutakat építették, Magyarországon abban az évben két vonalat adtak át. Megnyílik a Galgamácsa és Vácrátót közötti vasútvonal, átadják a Pusztaszabolcs és Sztálinváros (ma Dunaújváros) közötti vasútvonalat. Magyarországon létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt. Ma vasútvonalakat zárnak be, mert nem gazdaságosak,  az egyházak között tömegében válogathatunk, de az egyházak is az üzletről, a szétszórásról szólnak, akkoriban nem nagyon volt pluralizmus a vallást elsősorban a hagyományos keresztény egyházak képviselték,

mondják is akkor egy átkozott rezsim volt.

Nem kellett attól tartanom, hogy ólommérgezést kapok a gyerekágyam festésétől, mert nem volt gyerekágy. Engem pólyába tartottak, a nagyágy közepére dobva, bömböltem. Még az is lehet, hogy Te aki ezt olvasod, azt se tudod mi az a pólya. Amikor ilyen nosztalgia levelet kapsz akkor legfeljebb azt kifogásolják benne és ez neked nagyon tetszik, hogy nem is álmodhattál a gyerekülésről, meg a biztonsági övről. A szüleid mérgelődtek azon, hogy a festék mérgező a gyerekágyon, ha netán kiderült, éltek demokratikus jogaikkal esetleg feljelenthették az eladót.  Az átkosban besugónak keresztelték az ilyen embert, ma dicsőség, perre menni, pert nyerni! 

Mondják is, amikor én születtem átkozott egy rezsim volt.

A gyógyszereink, egyszerűek voltak, gyógyítottak, mellékhatástól nem kellett félni, mert nem volt akkora mennyiség belőle, nem árulták a benzinkúton, mert még azok sem voltak, a dobozt sem kellett kiagyalt zárási trükkökkel ellátni, mert nem volt annyi, hogy beegyed, csak annyit adtak ami meggyógyított. Ha kellett az orvoshoz naponta mehettél gyógyszerért, injekcióért, nem volt TB kártya, mégse volt gond az ellátás, az orvos, csak egyszerűen gyógyított. Minden beteget kezeltek, a nyugdíjakat kifizették,

pedig átkozott egy rezsim volt, mondják ma, neked és Te elhiszed.

Nekem nem volt gyerekszobám, ezért nem kellett attól tartanom, hogy rám borul a rosszul megtervezett gyerekbútor. A fiókokat sem kelet zárni mert a házban nem voltak, szekrények, a kis holmit a vaklikba raktuk.   Az ajtókat egyszerű riglivel zártuk, nem megerősített biztonsági zárral, mégse voltak, betörések, rablások, de nem volt áldemokrácia és mind ez mellett a rendőr szavának súlya volt!  

Mégis manapság azt beszélik az átkozott egy rezsim volt.

Máma Te arról siránkozol, és még le is írod, hogy gyerekkorodba nem volt könyökvédő, sisak, sőt még bicikli sem. Hát amikor én születtem a faluba egy embernek volt biciklije a Leskónak, az is olyan volt, hogy az első kerékre tette a meztelen talpát úgy fékezett, mert nem volt sárhányó meg kontra sem, ezért is hívták Leskó féknek a módszert még évtizedekig. Az utcába nyáron bokáig ért a forró por, zápor után a sárt tiportuk, dagasztottuk, még a klott gatya is az álmainkban, hallomásból létezett, de azért a szüleink tisztességben felneveltek. Érdekes a falun is ember élt, bár a városi ezt nem egészen így gondolta. Máma ellehetetlenítik ezeket a falvakat. A politika minden trükköt bevet, hogy nyugat európai mintára alakítsa településrendszereinket, így végleg eltörölve az esetleg újra szerveződő magyar tudatot.  Az átkozott kommunizmus megteremtetet a falun élők egzisztenciáját, bár sokan többre vágytunk.

Mondják is átkozott egy rezsim volt, mégis a falu egy közösség volt.

A gyerekednek mobilt veszel, ha nem teszed meg lenézeted, amikor én hat éves voltam a faluban csak egy vonalas telefon volt, az is a párttitkáré. Már volt óvoda engem oda csaptak, az udvaron játék közben el is estem, a kezemet felszaggattam. Mentőről még szó sem volt, apám után telefonáltak a másik faluba, ő jött haza az ottani tanácselnök autójával és vitt a harmadik faluba, hogy az orvos összevarrja.  A bajban a falú összefogott. Szabadok voltunk, kilométereket tettünk meg a környező erdőkön mezőkön a játék kedvéért, mégis ha valami történt, a rossz hír mobil nélkül is előbb hazaért mind mi.  Manapság elmész az utcán a haldokló mellett, még a fejed is elfordítod, pedig, van, telefon a zsebedben, gyors mentőszolgálat, katasztrófavédelem, tűzoltóság, rendőrség.

Mondják is ma, az egy átkozott rezsim volt, mégis az emberek kérés nélkül vigyáztak egymásra.

Amikor én még tíz éves se voltam  akkor volt a  koreai háború, az  1953-as kelet-német felkelés, a magyar forradalom, a szuezi válság, a vietnami háború, a Szputnyik-válság, az Eisenhower-doktrína. A világot, Harry S. Truman, Franklin D. Roosevelt, David Eisenhower, SZU Sztálin, Georgij Malenkov, Nyikita Hruscsov, Winston Churchill, Margaret Thatcher,  Charles de Gaulle, Josip Broz Tito,  Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Kádár János, Willy Brandt, Konrad Adenauer, Nicolae Ceauşescu irányították. Akkoriban zajlottak a hidegháború események, „felépült” a vasfüggöny, a hidegháborús fegyverkezési verseny, a nukleáris fegyverkezés, elkezdődött az  űrverseny felkerültünk a  COCOM-listára, elkezdődtek a Tsz szervezések. Mind erről nem sokakat, tudtam, mind ez a politikusok dolga volt.

Pedig átkozott egy rezsim volt.

Amikor én serdülő fiatal voltam, néha a kukorica földre kihajtottak, egyeni, (egyelni), a paradicsom gazt, meg a pörgyét kapáni (kapálni), mesztéláb vágtuk a rendet. Nem volt allergia, mintha akkoriban nem lett volna pollen, a parlagfűről még a mesében sem halottunk. Ha kisebb baleset történt nem futottak velünk az orvoshoz, pszichológushoz. Mégis ez a nemzedék nevelt fel benneteket.

Pedig átkozott egy rezsim volt.

Megtanultam disznót vágni, a zsírt kisütni, sonkát keríteni, hurkát, és kolbászt keverni, töltögetni. A zsírt úgy mondták, hogy kanálla ettük, pecsenyét sütöttünk, húst kövesztettünk, szalonnát abáltunk. Májas és véres hurkát, sült sonkát és szalonnát, orja levest, hájas kráflit, vesevelőt és sok kocsonyát egész télen,  heteken át ettük. A mai fitnesz guruk szerint csoda, hogy túl éltük. Nem jött az állatvédő, hazugsággal, hogy lejárassa módszerünk, megtermelte, a magyar a betevőt a „csipkedettből”. Csipkedettnek mondták felénk a termelőszövetkezetekből begyűjtött magán célra felhasznált mezőgazdasági termékeket, amihez nem a leghivatalosabb módon szerzett be a termelő. Te az étkezési szokásainkat  Schobert Norbi mércéjével méred? E szerint  nap mint nap tartalmazták az én életemben  halálos dózis többszörösét. Neked egy Mc’Donalds-on edződött amerikai kisgyerek jut eszedbe és azt küldözöd lánc levélben, hogy helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. „Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, az iskolai menzára és mégis itt vagyunk.” Mondod Te A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont „Bedeco”-nak hívták a Te gyerekkorodba  és már ez is elég volt a boldogságodhoz, én őrültem , ha egyszerűen csak kakaót láttam. Szobi szörpöt ittatok ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült, én meg anyám által gyártott málna, vagy bodza szörpöt.  A limonádét még magunknak kevertük ha volt citromuk, megy levet ittunk, meg almuskát, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek kolóniái nem telepedtek meg, mert nem volt csak fapados klozet.

Mégis felnőttünk, pedig átkozott egy rezsim volt.

Ezek voltunk mi két gyerekkel, öt- hat unokával csak egyszerűen építve a nemzetet.

Kik vagytok Ti? 1990 előtt születtek.  Gyerek nélkül, tanultan, több nyelvet beszélve, egy egzisztencia reményében? Ti lennétek a hősök ?,

akkor mi mik vagyunk 1956 előtt születettek ? Hazaárulók ? Parasztok? Nacionalisták ?

Válaszolj!

1 thought on “Amikor én születtem

  1. „Gondoljatok csak bele, 1990 előtt születettek, azaz MI, kész csoda hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülés az autóban,sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk,hogy a rácsoságyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak,nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági zárral. Mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették hogy élünk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil.
    Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy Mc’Donalds-on edződött amerikai kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, az iskolai menzára és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont „Bedeco”-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a csernobil-i katasztrófa idején fűszállal a szánkban hevertünk a napon, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a pre-Domestos korban.
    Ezek voltunk mi.
    Hősök?
    Talán.
    Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak…”

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .