A szó által hordozott tartalom jelenlegi formája, olyan sok ismeretet rejt magában, hogy a teljes magyarázat több kötetnyire rúg.
A „Magyar” szó, a mai világban még mindig megjeleníti népnevünket, és formálja a nyelvünket. A sokrétűsége, összetettsége, jelenlegi alakjában meghatározza az ország nevünk, és a benne élő embert (magyarok, magyar). Lehet személynév, így, vezetéknév és keresztnév, vagy melléknév. Felépíti, értelmezi és magyarázza a nyelvünket, a nyelven keresztül többet mond, mint a mai tudományok. A megértésének a feltétele, szavaink eredeti jelentése. A Magyar szavunk gyökei, megjelenek mindennapi szavainkban, beszédünkben, a nyelvünk magját, magát a nyelvet alkotják!
A „Magyar” szavunk jelenlegi megjelenési formája hordozza a saját kialakulásának a történetét. A történelmileg létrejött szóképéből, meghatározza, a beszélő saját magát, legyen az a fenti előfordulások, nép, ország, személynév (Magyar), vagy fogalom (magyaráz) bármelyike. A magyar szó története, bemutatja saját útját, leírja a szót megjelenítő személyeket, meghatározza azok gondolkodását, tudatát. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Hozzászólás: Kósa Ella:
Olyan, hogy „keverék” nincs, nem létezik. A magyaroknál nem. Kitaláció a tiszta vérű faj, épp olyan téves irány, mint a kutyáknál a nemesítés. A magyar az ősgénből lett, ami annyit tesz, hogy génjeiben az összes emberi tulajdonságot hordozza, és őrzi. Épp akkor van baj, ha hiányos lesz a lista, akkor már nem teljes,nem egész a kép, és akkor állnak elő a mindenféle betegségek. Ezért nem féltek őseink soha befogadni senkit. Nekünk nem tudtak idegen géneket hozni, mert bennünk minden bennünk van. Azt hazudták, és hazudják a mai napig, hogy volt egy tiszta vérvonal, ami aztán szennyeződött, mindenféle belekeveredett. Pedig az igazság épp az, hogy először minden EGY volt, és aztán ez elkezdett szétválni, és szétosztódni, így jöttek létre az egyes nemzetek. Minden nemzet egy-egy RÉSZE az egésznek, hiányos DNS kódokkal.
Kedves Ella.
Szívesen megosztom veled a gondolataimat az általad felvetett témában.
Mint írtam: Ez szép gondolatmenet. Tetszik is. Mégis egy kicsit kifejtem az eltérő véleményem. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
Ta-Más, Te-Más, a T, az MÁS.
Te-Más.
Tamás, az Más. Lehet az élet minden területén eltérő. Az eltérés megjelenhet az átlagtól elütő személyi jegyekben, kövérebb, soványabb, alacsonyabb, magasabb, világosabb sötétebb. A Tamás a megszokottól eltérően gondolkodik, a világ dolgairól, amit megkérdőjelez.
Felénk, szokták mondani, Tamáskodik valaki. Aki tamáskodik, az kételkedik. Lehet kételkedni egy konkrét dologban, de lehet kételkedni mindenben. Ha mindenben kételkedsz, akkor azt mondják, olyan tamáskodó vagy. Ennek már lekicsinylő (nemszeretem szó: pejoratív) jelentése lehet.
Mondják a mai tudomány állása szerint, hogy Tamás nevünk, bibliai eredetű, Tamás apostol nevéből származik. Ugyanis Tamás apostol volt az, aki kételkedett Jézus feltámadásában. Ez csak egy része az igazságnak, mivel, már akkor létezett ez a szó, ezért, már akkor az volt a jelentése, mint manapság, amennyiben nem létezett volna, akkor hogyan akasztják rá az apostolra, utólag, vagy hogyan nevezik el erre a névre, előtte!
En úgy gondolom, hogy a Tamás szó, abban az időben, a jelenlegi formájában, már létezett, használatba volt, és ezt a lekicsinylő tartalmat is hordozta, azért, akasztották arra az emberre, aki megmerte kérdőjelezni Jézus feltámadását.
Mélyebben beleásva:
A Tamás szavunk, a TMS mássalhangzókból tevődik össze.
Mai nyelvjárási változatokkal kimondva: TöeMöeS rögtön megjelenik a régies kiejtési formája.
Számomra nyilvánvaló, hogy a három gyökhang, a T az M és az S leírja a szó jelentésének alapvető magyarázatát.
T = TUDÁS, TANÍTÁS. Tanítók, tudósok, táltosok tanítanak, tökéletesítenek, terjesztik a tudást. A táltos, testi, lelki gyógyító, földsugárzások, ásványok, növények ismerője, a jog, a történelem tudója és nem utolsósorban művész is.
M = MELL, EMLŐ. A táplálás, a nevelés jelképe. Testi és szellemi táplálék átadását egyaránt jelenti.
S = SÁNC, azaz a fedezék, töltés, szekérvár rokon szavakkal együtt a földi, emberi, külső ellenség elleni védekezésre utal. Alakjában a sátor képére is emlékeztet, amely szintén a védekezés, óvás egy formája. (Friedrich Klára után)
Tovább:
A Tamás két gyökszóból a Ta és a Más szavainkból származik.
A „Ta” gyökszó:
Mai jelentése, a „távoli”, szavunkkal fejezhető ki a legjobban. Elment tá-tá, mondták valamikor, a kisgyerek is tá-tába megy, amikor altatják, a tata mind, (mind[i]) nagyapa ma is élő szavunk, áthallással egyszerűen papa. Azt is látjuk, tudjuk, hogy a Tata egy bölcset a távolból az idő távolából hozott tudást is jelenti, csak nem szoktuk kibeszélni. A Ta gyök meghatározója a magyar nyelvnek a tavasz, tanár, tavaly, talaj, tart, tányér, tag, tart, társ, távoli, stb. A Ta, szavunk, mint távolsággyök megjelenik a ragozás során egymástól messzebb levő azonos elemek kifejezésekor, pl. tó > Tavak. Hordozza a rámutatást a dolgokra, csata[ii], írta, itt is megjelenik a távolság, a térben és időben. Mégis a nyelvújításnak „köszönhetően”, talán legjelentősebb megjelenése áthallással a TE gyökben fordul elő. A TE értelmes magyar szó. Főnév, Személyes névmás. Több szavunk megjelenítésére használatos gyökszó. Hordozza rámutatással a TA gyökszavunk jelentését. A TE meghatározza ősidőktől, a te, tél, tenger, tesz, temető, templom, test, terület szavaink jelentését. Beépül az új, akár átvett szavainkba meghatározó elemként, gyökszó formában, televízió, telefon. Mind ugyanazt a szóképet, a távolit, tartalmazza.
Ősi gyökszavunk.
A „Ta” gyök a Tamás szavunkban a térben vagy időben való távolság meghatározója.
A „Más” gyökszó:
Eredeti jelentése az „egy másik” fogalommal írható le. Nem én, hanem más, vagy másik, de az is olyan minőséget hordoz, mint az eredeti, legyen az személy, fogalom, vagy tárgy.
A Más szavunk mondják, hogy határozószó.
Meghatározza azt, ami azonos minőségben, de a meghatározó számára eltérő formában jelenik, meg. Mivel a „Más” gyökszavunk jelentése eltérést jelent ezért a meghatározása, fordítva is igaz. Meghatározza azt, ami azonos formában, de a meghatározó számára eltérő minőségben jelenik meg.
A másik, lehet a második, akkor már számnév, meghatározza az időt, a másodpercben, de lehet az eredeti másolata, továbbá lehet a másik hangjaink meghatározója, a mássalhangzó. Az eredetitől eltérő új minőséget hordoz és ezért különböző.
Ősi gyökszavunk.
A „MÁS” gyökszavunk, a Tamás szavunkban az eltérőt jelenti, de megmondja az eltérés újabb minőségét vagy formáját.
Tamás
A magyar nyelvű ember számára, tudatosan, vagy anélkül, a Tamás név; a megszokott eredetitől, térben vagy időben, egy adott távolságon túli eltérést jelent.
Tudjuk, minden emberre hat a környezete, ezért hatással van ránk a nevünk is, a nyelvünkbe ágyazott jelentése miatt.
Kromek Pál
2014 március 29.
Ez az a pont, amikor azt kell mondanom, hogy ez már nem véletlen. Ezt a nyelvet megtervezték!
Amennyiben figyelembe vesszük, a Székely-magyar rovásírás betűit akkor láthatjuk, hogy az L betű egy háromszög alakú alsó részen nyitott kúp, ami átlósan balról jobbra (vagy fordított írás iránynál) jobbról ballra, lentről felfele három rovással meg van osztva. Ez a rovás maga hordozza az Isten megjelenését, ábrázolja a szentháromságot, és az ember célját, az Isteni utat.
Vizuálisan ez a biztos alapokon nyugvó felfelé irányuló kúp, a három felfele irányuló rovással meghatározva a szentháromság visszaútja, a már szinte végtelenbe tűnő egy közös célhoz az Istenhez. Ez a kúp a piramisok meghatározó, vizuális jele.
Az ékírás (rovásírás) jele a (kúp) olvasva az L hang, kimondva EL, azaz Él, ami nem más, mint maga az ÉLET, az ÉLET az Isten mag(y)a.
Kételyeknek nem lehet helye. Egy kattintás ide a folytatáshoz….
