Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ABRAK

 fn. tt. abrak-ot. Általán a háziállatok, nevezetesen lónemüek hizlaló, erősitő eledele valamely gabonafajból; különösen kukoricza, árpa, leginkább pedig zab. A szénát, szalmát, lóherét nem mondják abraknak. A jó kocsis abrakon tartja lovát, a rosz pedig megiszsza az abrak árát. Szíjgyártó abraka (ostor). Ökör szántja az abrakot, s a ló eszi meg. Km. Legjobb ostor az abrak. Km. Éhes csikó abrakkal álmodik. Km. A vén ló is megröhögi az abrakot. Km. Somogyban az árpakása-féle étket is abraknak hívják. Pestinél jelent ételadagot, ételrészt. „Hogy mindenik szolgának megadná abrakát az kenyérből.” Aesopus élete, Pesti Gábortól.
Eredetét nyelvünkből elemezni nehéz. Hasonló hozzá a hellen bowscw, eszem, és bowma eledel. étek. Valószinűleg ebből elemezhető a szláv nyelvekben divatos obrok is. Egyébiránt azon alapnál fogva, hogy az abrak régebben általán, s mai divat szerint a lónemű állatoknak kitünően hasznos eledelt, étket jelent, vélemény gyanánt ide tehetjük, hogy talán az ebéd (evéd) szóval egy eredetű, s vékonyhangon = ebrek vagy ebrék. V. ö. EB, EBÉD.
*ABRAKATLAN
 (abrak-atlan) ösz. mn. tt. abrakatlan-t, tb. ~ok. A mi abrakot nem evett, a minek abrakot nem adtak; abrakkal nem tartott. Abrakatlan ló nem meszsze viszi a terhet. Igehatározólag is használtatik, az úl képző elhagyásával, mint minden atlan etlen képzőjű melléknév. Abrakatlan hagyott ló.
*ABRAKATLANUL
 (abrak-atlan-ul) ih. A nélkűl, hogy abrakot kapott vagy evett volna, abrak nélkűl.
*ABRAKBABÓ
 (abrak-babó) ösz. fn. A babók neme alá tartozó növényfaj, máskép lednek vagy vadlencse vagy bükkön. (Vicia sativa. L.)
*ABRAKCZIPÓ
 (abrak-czipó) ösz. fn. Fekete korpás lisztből készűlt, s abrakúl használtatni szokott kenyér. A székelyeknél = zabkenyér.
*ABRAKGYŰJTÉS
 (abrak-gyűjtés) ösz. fn. Szélesb értelemben vett abrak, vagyis zab és széna beszerzése a katonai lovak számára.
*ABRAKHÁLÓ
 (abrak-háló) ösz. fn. Németes kifejezés, magyarosan: abrakos tarisznya, melyet a ló fejére húznak, hogy egyék belőle.
*ABRAKKOSÁR
 (abrak-kosár) ösz. fn. Veszszőből vagy vékony faszalagokból font terebélyes alakú kosár, melyet a szekérrúd végére akasztanak, s a ki nem fogott lovakat etetik belőle. Alsó-nyitrai vidéken tótosan: opálka. Néhutt zablókosár.
*ABRAKMÉRTÉK
 (abrak-mérték) ösz. fn. 1) Abrakból azon határozott mennyiség, melyet egy-egy etetésre a lónak adni szoktak. 2) Ezen menynyiséget magában foglaló, vagy meghatározó edény.
*ABRAKMESTER
 (abrak-mester) ösz. fn. Udvari szolga vagy tiszt, ki az istálóslovakat abrakkal ellátja, s az abrakolásra felügyel.
*ARRAKOL
 (abrak-ol) áth. m. abrakol-t. A lovakat, illetőleg más állatokat abrakkal éteti. Regvel, délben, estve abrakolni a lovakat. Megrestűl a jó ló is, ha nem abrakolják. Km. Átv. ért. a lovat úgynevezett szíjgyártó abrakával, azaz ostorral veri, vagy akárkit erősen megver. Csak ne maradj veszteg, majd megabrakollak. Használtatik önhatólag is tárgyeset nélkül. Abrakoljunk, itassunk, aztán fogjunk.
*ABRAKOLÁS
 (abrak-ol-ás) fn. tt. abrakolás-t, tb. ~ok. A lónak vagy némely más állatnak abrakkal való etetése. Trombitaszóval, vagy száldobbal jelt adni az abrakolásra. Átv. tréfás ért. verés, ostorozás.
*ABRAKOLÓ
 (abrak-ol-ó) fn. tt. abrakoló-t, tb. ~k. 1) A ki abrakol. Abrakoló lovász, kocsis. 2) A miben az abrakot föladják. Abrakoló válú, kosár.
*ABRAKOS
 (abrak-os) nm. tt. abrakos-t vagy ~at, tb. ~ak. 1) Amit abrakkal etetni, tartani szoktak. Abrakos úri lovak. 2) Amiben az abrakot tartani, vagy etetéskor föladni szokták. Abrakos zsák, tarisznya, láda, válú, kosár.
*ABRAKPÉNZ
 (abrak-pénz) ösz. fn. Általán pénz, melyet abrakért adni szoktak; különösen a fuvaros által vitelbérbe kiszegődött abrakdíj.
*ABRAKROSTA
 (abrak-rosta) ösz. fn. Rosta, melyen az abrakadagot etetés előtt megtisztítják. Abrakrostát vinni az útra.
*ABRAKROZS
 (abrak-rozs) ösz. fn. Abrakúl használt, megetetni való rozs, különböztetésül a kenyérnek vagy pálinkafőzésre való rozstól.
*ABRAKSZUSZÉK
 (abrak-szuszék) ösz. fn. Szuszék vagy hombár, melyben az abraknak való gabonát, szemes jószágot tartják.
*ABRAKTORBA
 (abrak-torba) ösz. fn. Torba vagy ládaforma edény, melybe etetés végett az abrakot töltik. V. ö. TORBA.
*ABRAKVÁLU
 (abrak-válu) ösz. fn. Etető válu, melybe az abrakot töltik. Lovak, birkák abrakváluja.
*ABRAKZAB
 (abrak-zab) ösz. fn. A zabok neméhez tartozó növényfaj, melynek bugája virági lecsüggők, csészéji kétvirágúak, magvai simák. Van három virágu is. Abrakul használt közönséges zab (Avena sativa. L.)