Angol polgári forradalom

                        Az angol polgárháború kitörését (1642) megelőzően egyre nőtt a feszültség a parlament és a Stuart-házi királyok között. A társadalmat vallási különbségek is megosztották: a puritánok a parlament hívei voltak, a katolikusok támogatása miatt a király egyházpolitikai lépéseit gyanakvás fogadta.

I. Károly (1625-1649) folytatta apja I. Jakab törekvéseit az abszolút királyi hatalom kiépítésére, és 11 évig (1629-1640) a parlament nélkül kormányzott.

A kezdeti királypárti sikerek után Cromwell Olivér „új mintájú hadsereg”- e a parlament javára döntötte el a polgárháború kimenetelét (1646). Cromwell a királyt is elfogta, de az Skóciába szökött és sereggel vonult a parlament ellen. A második polgárháború (1648-1649) a király vereségével és kivégzésével végződött. A hatalom elvben az alsóház, valójában a hadsereg és Cromwell kezébe került.

A köztársaság idején (1649-1653) számos radikális vallási és politikai irányzat jött létre, például a levellerek („ egyenlítősök”) mozgalma. Cromwell 1653-ban a köztársaság védnökének nyilvánította magát és katonai diktatúrát vezetett be.

Halála után (1658) a parlament visszahívta a trónra Stuart II. Károlyt.