Címke: Apu

Naplóba

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mit is csináltam ma:
Nem valami korán keltem, úgy negyed hét lehetett. Ráfeküdtem a szobabiciklire, ( jó legközelebb kerékpár lesz, de az is lehet, hogy Karádihoz illőn bicigli.) Szóval nyomtan neki úgy tizenöt percet. Még álmos voltam, de menet közben felébredtem. Már napokkal ez előtt elhatároztam, hogy a web helyemen telepítek egy Drupal Portált. Reggel friss erővel nekiugrottam. Vesződtem vele vagy három órát nem jött össze. Valamit elállítottam a szerveren, mivel az első sikeres telepítés után letöröltem minden, mert azt csak próbára szántam, és angol nyelvű volt. A második telepítés ami már magyarul futott volna kiakadt. A részletekbe nem akarok belemerülni, ha nem oldódik meg úgy is kénytelen leszek világgá kürtölni. Írtam a szerver rendszergazdának, talán majd kisegít, a bajomból.
Mivel ez nem jött össze, és szükségem van valami sikerélményre egy képfeltöltéssel foglalkozó portálnak estem neki. Na ez sikerült is itt a címe : http://magyarhatter.extra.hu/index.php pár képet is feltöltöttem. Ha van kedved miután kiolvastad ezt az oldalt szívesen látlak tedd közzé a képeidet.

Itt a tegnapi szüreti felvonulásról írtam kiemeltem új oldalra a beágyazott klipek miatt.
Ja délután a feleségem elhozta a legkisebb unokám a Zsófit. Egy kicsit kint voltunk vele az udvaron, meg itt bent szétdobálta az autókat azokat rakom össze miután befejezem a blogolás-t. Ha már a web oldalaknál tartunk van ám neki is egy oldala http://kromekzsofi.extra.hu kicsit kell rajt pofozgatnom mert már rég nyúltam hozzá.
Talán ennyi elég is lesz mára.
Szevasztok .
Ui: Mindenkinek aki arra vetemedik, hogy el olvassa az általam összeírtakat csak gratulálni tudok.

 Már pár napja említettem, hogy nyugdíjba mentem. A cég kötött velem szerződést négy hónapra, hogy járjak be heti pár nap dolgozni. Tegnap is így történt. A feleségem mondta, hogy feljön a busszal a városba, utána menjünk be a Tescóba, így mégis könnyebb a bevásárlás.
De mielőtt folytatnám, egy kis előzmény:
Még javában tombolt a kánikula az irodában, körbe ablakokkal déli oldal, tiszta üveg minden, hát járatjuk a klímát egész nyáron. Esténkén általában leszoktuk kapcsolni a kondicionáló berendezést, hogy amikor nem vagyunk ott ne menjen feleslegesen. Egy időben észre vettük, hogy reggel ment a klíma annak ellenére, hogy este le kapcsoltuk. A kollégámmal még vitába is keveredtünk, és mivel nem olyan hiszékeny ember ezért bármennyire is fájt neki több alkalommal megvárt, hogy Ö legyen az utolsó és ellenőrizze, a klíma lekapcsolását. Valami jogos is volt a gondolkodásában, hiszen reggel, olyan fáradt levegő van a klíma egész éjszakás üzemelése után, hogy huzamosabb szellőztetésre volt szükség. De ilyen esetekben is mindig ment reggel a klíma. Kigondolta az én kollégám, hogy eldugja a berendezés távirányítóját. Ezt is tette, eleinte, csak az övét dugta el, de nem volt eredményes, később szinte ez őszeset összeszedte és eldugta, nehogy valaki bekapcsolja amikor elmentünk. Szinte minden próbálkozás kudarcot vallott egy- két eset kivételével. A nyári szabadságolások után szinte feledésbe is merült az ügy. Egy villanásról azért kell, hogy szóljak. Szeptemberben volt pár nap amikor rendkívül lehűlt a levegő. Elég hűvös volt az irodákban. Jött is egyik nap a kollégám, hogy milyen jó a harmadikon dolgozóknak, hogy nem fáznak, bekapcsolták a klímát és be tudtak fűteni. A mienk nem olyan mi nem tudunk vele fűteni.
A témához tartozik, bár látszatra nem nagyon illik ide, hogy a reggelimet a feleségem csomagolja és minden alkalommal kapok mellé egy almát. Mivel az irodában nem nagyon szemetelek, meg más sem ezért a szemétkosárban naponta egy almacsutka köt ki, és más szemét nem igen kerül bele. Ráér az asszony így is nagyon unja magát, valami munka kellene neki, mert mint közalkalmazott a prémium éveit tölti, így van szabadideje, pénze meg nem igen, ezért még azzal a gondolattal is kacérkodott, hogy elmegy takarítani.
Na ez után a sok mellébeszélés után, a lényeg, ült a feleségem a buszon, és felszállt pár középkorú hölgy. Takarításról beszéltek. Említette is nekem este, hogy ma még a takarítónőknek sem könnyű. Képzeljem el azt beszélték, hogy az irodákat ahol takarítanak, már fűtik a harmadikon, nekik dolgozni kell és nem kímélik őket tiszta víz lesz a ruhájuk úgy izzadnak. A másik irodában meg a szemétkosárba minden nap egy almacsutkát dobnak, legalább csomagolnák be, úgy kell kivenni. És képzeljék el a nyáron meg eldugták a lég kondi távirányítót, azt hiszik nincs annyi eszünk, hogy a másik irodából áthozzuk! …

Ma megkaptam az első nyugdíjamat. :)

Huhú Pörkölök ezerrel!

Közzétéve Szerző:
3

Nem vesz csodám! Itt az új őrület!
Vagy csak nekem új ? a PŐRK ! (plurk). Egyesek tőlünk nyugatabbra már űzik az új módit pörkölnek ezerrel. Új közösség, odavetet fél szavakkal? Csak el ne távolodjunk a számítógéptől? Első ránézésre elhatároztam, hogy én nem foglalkozom vele szóba se jöhet, de egyre gyakrabban belefutok. Nem tudtam mi ez. Mint kiderült egy leegyszerűsített net2. Regisztrálni kell a plurk.com portálon és már mehet a pörkölés. Ha eszedbe jut valami csak bepötyögöd, a haverjaid, szerelmeid látják, válaszolnak, csak úgy hányaveti módon.
Attól tartok a netfüggőségem erősen meg lesz terhelve, ha én is belekapok ebbe az üzenőseibe.
Majd figyelek, nehogy elcsábuljak vénségemre. Na meg olvasgatni is csak egyesek fogják a kurta fura félreérthető mondatokat.
Szóval az a lényeg, hogy a kezdő blog tanonc rövid mondatokkal adhatja tovább Nemzetépítő gondolatatit. Csak képzeld egy csetnek, fórumnak vagy valami ehez hasonló elfúrt dolognak. A csoki drazsé amit osztogatnak egy- egy összegyűjtött jó pontért már nem is számít egy olyan cukrosnak mint én vagyok.
Mégis mi is ez ?
Egy elvetemült korcs, akinek az apja az IWIW, akit az anyja a MiVip megcsalt egy WorPress bloggal így megfogant, megkeresztelte Googl és az után férjhez adták egy kicicomázott Drupál üzenőfallal ellátott fórumhoz, és ezekután nem jön ki belőle több mind 140 karakter. Remélem érdekesnek találod.
Talán próbáld ki.

Szüreti felvonulás és bál Kehidakustányba!

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ahogy az előbbi bejegyzésemben olvashattad Kehidakustányba jártam. Egyik este elmentünk az asszonnyal sétálni és az egyik épületen egy felhívást, vagy talán meghívót láttunk. Szüreti mulatságra invitálnak mindenkit. Az én szülőfalumtól eltérően itt nem egészen úgy zajlik a mulatság. Már a meghívó is azt sugallta, hogy itt valahogyan másként folynak ezek a dolgok. Azt írta, hogy gyülekező a sportpályán. Már ez is furcsa volt, nem tért ki a meghívó arra, hogy kinek kell gyülekezni ezért arra gondoltunk, hogy a felvonulóknak. Persze ezt a kérdést a későbbiekben sem sikerült tisztáznom.


Amire mi megtaláltuk a szóban forgó futball pályát már nem volt ott semmi felvonulásra utaló jel. Bár a pálya szélén, egy sátor volt felállítva, de nem láttunk mozgást. Egy személyautó ugyan jött arra, de az is megfordult, és elment, mint kiderült később Ö is olyan érdeklődő volt mind mi.
A település neve is érdekes, mikor rákerestem a netten megtaláltam a hivatalos honlapját, ott egybe írták a nevét, később bele lapoztam, egy régebbi fotón, az lehetet talán egy vasútállomás, netán a Községháza, nem tudom de kötőjellel volt a írva. Érdekes láttam egy régi képet melyen a gyerekkorom elevenedett meg, valaki olyan széles csíkos pulóver viselt amilyet nekem is vettek gyerek koromba, a szocializmus terméke, szerettem azt a pulóvert. Szóval kerestük a helyszínt. Kitartóak voltunk, be is jártuk mindkét településrész alsó felső, és Kelet, Nyugati, utcáit mire ráakadtunk a menetre. Azért annyi eredménye volt az autózgatásunknak, hogy végig járhattuk az utcákat Kehidától -Kustyánig.
A menet, első ránézésre olyan szervezetlennek tűnt. A csapat elején jó előre, pár száz méterrel egy kismotoros fiatalember „Rendező” feliratú mellényben vezette fel a csapatot. A menet elején egy kackiás ostorpattogató, vonult, nagyokat sederített az ostorral, na és mással és csattogtatta. Mire megközelíthettük a felvonulókat, már volt egy megállójuk. Meg is kérdeztem a felvezető rendezőt, hogy merre tájon állnak meg legközelebb, hogy hol várjam be őket. Az útbaigazítás után, megálltunk és vártuk, hogy oda érjen a menet. A felvonulás több lovasból, hintóból, azon egy bíró, netán kisbíró a kocsis mellett, nem tudom azt, hogy hívják erre felé, mert nálunk kisbírónak azt aki beszél, itt talán bírónak. Itt a hintón hátul ülő hölgyet menyasszonynak hívják, felénk hátul ül a Bíró és a Bíróné, Ők csak pöffeszkednek, míg a kisbíró beszél, kidobolja a bíró rendeleteit. Na szóval mind látható a képen a „menyasszonynak pöcse van” kiabálta a Bíró és előadta beszédét.

Ez a beszéd gyökeresen elütött a számomra megszokottól. Bár tetszett. Felénk, több bent a helyi politika, most utoljára még Gyurcsányt is bele keverték, itt csak a szüretről szólt. Egy kicsit furcsának tűnt és számomra rontotta az értékét a felvonulók összetétele, olyan idegen volt a számomra, a lovasok Német nyelvű beszéde. Bár ez csak dicsérni tudja a rendezőket, hogy be tudták vonni a gondolom helyi Német nyelvű tulajdonost a lovaival. Talán nem lehet sok lova a helyieknek, egy szüreti felvonulás meg azért csak a lovakkal az igazi. Na és akkor a német beszéd mellett megjelenik a tegezes magyar íjász is. Lehet, hogy az EU hatására elfeledjük a nyelvünket is ? Nem csak a hagyományainkat, meg a lovainkat, meg a földjeinket, …? Na nem erről akar ez az egész szólni, hanem a szüretről, a szüreti bálról, felvonulásról. Bár az is igaz, ha a Szerbek sajátjuknak tekintik Petőfit, akkor a Sógoroknak oda adhatjuk a szüreti mulatságot. Majd jönnek és megrendezik.
Apropó a rendezés. Most értettem meg amikor láttam a szinte spontán beöltözött, fiatalokat, a menetet, hogy azért ez egy saját Önálló kezdeményezésnek tűnik, tele amatőr mozdulatokkal. Engem meglepett, és a nemzetközisége ellenére csodával teli érzésekkel árasztott el.

Rengeteg képet készítettem, lesz belőle egy fotóalbum pár napon belül elérhető. Majd teszek ide is egy linket.

Közben kaptam egy kiigazítást, egy hölgytől az IWIW-en Ő írta, hogy „a lovarda tulajdonosa magyar, aki a német barátaival vett részt a rendezvényünkön! Az íjászok szintén magyarok, akik a helyi íjász klub tagjai!” A település neve pedig Kehidakustány.

Megfosatott a Cabernet sauvignon!

Közzétéve Szerző:
Válasz

Mielőtt elindultunk már elhatározásom volt, hogy vacsoránál kérek valamilyen márkás vörösbort. Úgy spekuláltam, hogy belefér az üdülési csekkbe, mivel azzal fogunk fizetni.


Nem vagyok valami nagy szakértője a boroknak, de azt tudom, hogy milyet szeretek. Azt a fajta bort szeretem amely elég sűrű mondaná a szakember, hogy testes, zamatos, és száraz. Valamilyen ok miatt az édes boroktól, hányingerem van. Nem is nagyon próbálkoztam velük egész életemben, bár néha előfordult, hogy találkoztam számomra ízletessel, nem sikerült megfejtenem miért ízlett. Lehet hogy a gyerekkori emlékek amikor, a cukros bor volt a divat és esetenként annyira többet sikerült a gazdának beletenni, hogy az már ragadt. Nem szívesen folynék bele ebbe a témába, meg mintha említettem volna, hogy nem nagyon értek hozzá.
Úgy emlékszem már mondtam előrébb valahol, hogy Kehidakustányba indultunk egy hétvégére a feleségemmel. Egy szép még a Fidesz világból származó wellness fürdő van ott. Nagyon idegen számomra ezt a szót leírni, mégis a közbeszéd miatt már csak úgy jön. De ez a téma itt a blogban egy másik passzust is megér.
Egy alkalommal, úgy két éve a nagyobbik fiam élettársa karácsony előtt megajándékozott bennünket egy apartman heti igénybevételének lehetőségével, mi éltünk is vele és elhoztuk a leány unokáinkat, a Katát, és a Fannit. Nagyon tetszett a tél közepén a szépen megépített apartman, persze nem beszélve a fürdőről, ami lenyűgözőnek tűnt, a gyerekeknek főleg, hiszen talán akkor voltak először ilyen helyen. A lányok rendkívül élvezték a vizet, a lakást ahol laktunk, az éttermi étkezéseket, nem ehhez az életmódhoz szoktak. Az utca végén ahol aludtunk van egy Vándorbab nevű étterem, oda jártunk étkezni. Akkoriban nem volt megfizethetetlen számunkra. Élveztük. Esténként szoktam inni pár deci vörösbort, és ezért gyalog mentünk haza. Nem laktunk messze a szállástól, meg vacsora után a séta is jól esett.
A lényeg nagyon tetszett ez a pár nap mind a négyünknek.

Voltunk még egyszer itt. Az idén talán januárban. Akkor meg a kisebbik fiam invitált meg bennünket, gyakorlatilag befizetett, a HOTELBA két éjszakára fél panzióval. Elhoztuk a fiú unokánkat az Andrást, mert Ő még nem volt itt velünk, a lányok meg már voltak, azonkívül az anyjuk nem is engedte el őket. A gyereknek is nagyon tetszett minden, a Svéd asztalos reggeli, a Svéd rendszerű vacsora, na meg az, hogy Ő rendkívül ínyenc, és végig szeretet kóstolgatni mindent. Na én meg este a pár deci sauvignonnal el voltam. Érdekesnek tartottam, hogy mindkét este más ízű, és állagú volt az a bor, bár a pincér az más volt. Ugye a szállodai szoba is rendkívül tetszett a gyereknek, volt TV is. A biztonság kedvéért azért felpakolt, hozta laptopot, meg egy rakás DVD-t, de nem nagyon lelett neki nézegetni. Tele volt programmal mindhárom napunk.
Tetszett minden. El is határoztuk, hogy jövünk még.

Hogy nyugdíjba mentem, vagy talán inkább küldtek, bár én örömmel tettem, de ez nem is kapcsolódik szorosan a témához, megmaradt, több ezer forintnyi üdülési csekkem. Mivel még van tavalyi is köztük ezért lejárata előtt el kell költeni. Meg is beszéltük a feleségemmel, hogy elmegyünk Kehidakustányba, újból egy hosszabb hétvégére. Már ismerjük is a helyet, a vízzel sincs semmi gondom, meg a szálloda is tetszik, sőt úgy néz ki, hogy használ minden féle nyavalyára. Mondta is az asszony miután végigolvastuk az összetételből adódó hatását a víznek, hogy ez még „reumás bőrbetegségekre is kiváló” . Foglalt is szobát az interneten, kellett valamennyi előleget átutalni, és a többit a helyszínen lehet majd csekkel fizetni. Így is lett. Most itt ülök a Hotel Termál egyik szobájában és írom ezt a blogot, miután tegnapelőtt, a vacsoránál bevállaltam egy kis, Cabernet sauvignont. Három pohárral kértem, az első az más volt mind a többi, amikor megkóstoltam, mondtam is a feleségemnek, hogy ennek teljesen olyan sima az itala mintha vizet inna az ember. De mivel, egész jól a fejembe szállt,kértem még két pohárkával, hiszen csak így van értelme. Mondtam is a pincérnek, hogy ez a második két pohár sűrűbb is meg ízesebb is mind az első. Igen Ö meg is erősítette, hogy az első az 2005-ös a második pedig 2006-os. Hittem neki, hiszen olyan szakembernek mutatta magát. Vacsora után sétálni indultunk. Amikor visszaértünk, a szobába, rám jött egy kis has csikarás, majd futottam a fürdőszobába. Hát igen meghajtott. De nem ám olyan vékonyan, ahogy felénk szokták mondani! Nem ám! Hanem úgy egyszerre egy olyan, olyan PUKK vagy TOTTY és ennyi ! Oda a vacsora. Persze a gyógyvíz hatásait amikor vizsgálgattuk, nem tértünk ki a reumás hasmenések elemzésére, egy kis Cabernet Sauvignonnal keverve. Ajánlom figyelmükbe, ha legközelebb Kustyánba járnak, maguk keverjék a borukat a helyi forrásvízzel. Másnap én is így tettem bár kellet vennem egy egész palackkal de megérte, a vacsora bent maradt.

Mindent összevetve elég jól összejött ez a hétvége.

Sercli úr és a haverjai.

Közzétéve Szerző:
Válasz

Tegnap reggel kerékpározás közben halottam, hogy Németországban Sercli úr valamit elkövetett a Siemens ellen. Nem is az a tűnt fel nekem, hogy mit követett el, hanem az, hogy mi a neve.
Gyerekkorom óta Somogyban élek. Ez a nyelv az én nyelvem ezt ismerem magyarnak. Nem a nyelvújítási Északi nyelvjárásokat ami idegen a számomra. Talán ezért, vagy más okból mindig nagyzolásnak tűnt a gyerek koromba ha a gyürkét serclinek hívták. Nem tetszett akkor a Németből átvett „műveltséget” ezzel elsőbbséget, jelentő szavak használata, most sem tetszik az Angolszász nyelvekből a szakértelemre hivatkozva használt , néha még ott is értelmetlen mozaikszavak használata, majmolása.
Használjunk magyar szavakat ilyen például a gyürke, vagy másutt dumó. Ez utóbbi nem is szerepel már a magyar szótárakban. Véleményem szerint egy nagyon kifejező szép magyar szó. Aztán környezetembe gyakran használt ma már eltűnő szavak, a töpörtyű (nem átmagyarosítva megbonyolítva tepertőnek), pörc. Más környékeknek is vannak ilyen szavai melyek, vagy a környező népektől átvett magyarosított szavak, vagy ismeretlen esetleg ősi szavak. Becsüljük meg őket. Használjuk. Ne szégyelljük az eredeti nyelvünket azt amiben felnőttünk. Ne legyük büszkék arra, hogy a műveltségünkből adódóan megértünk olyan kifejezéseket, melyeket más csak nehezen, esetleg szótárral fordítgat. Igyekezzünk, még a szűk szakmai területünkön is megtalálni az oda illő magyar kifejezéseket.
Szóval Sercli úr ezt váltotta ki belőlem, meg azt, hogy miért nem ismerek én Gyürke urat ?