Sercli úr és a haverjai.

Tegnap reggel kerékpározás közben halottam, hogy Németországban Sercli úr valamit elkövetett a Siemens ellen. Nem is az a tűnt fel nekem, hogy mit követett el, hanem az, hogy mi a neve.
Gyerekkorom óta Somogyban élek. Ez a nyelv az én nyelvem ezt ismerem magyarnak. Nem a nyelvújítási Északi nyelvjárásokat ami idegen a számomra. Talán ezért, vagy más okból mindig nagyzolásnak tűnt a gyerek koromba ha a gyürkét serclinek hívták. Nem tetszett akkor a Németből átvett „műveltséget” ezzel elsőbbséget, jelentő szavak használata, most sem tetszik az Angolszász nyelvekből a szakértelemre hivatkozva használt , néha még ott is értelmetlen mozaikszavak használata, majmolása.
Használjunk magyar szavakat ilyen például a gyürke, vagy másutt dumó. Ez utóbbi nem is szerepel már a magyar szótárakban. Véleményem szerint egy nagyon kifejező szép magyar szó. Aztán környezetembe gyakran használt ma már eltűnő szavak, a töpörtyű (nem átmagyarosítva megbonyolítva tepertőnek), pörc. Más környékeknek is vannak ilyen szavai melyek, vagy a környező népektől átvett magyarosított szavak, vagy ismeretlen esetleg ősi szavak. Becsüljük meg őket. Használjuk. Ne szégyelljük az eredeti nyelvünket azt amiben felnőttünk. Ne legyük büszkék arra, hogy a műveltségünkből adódóan megértünk olyan kifejezéseket, melyeket más csak nehezen, esetleg szótárral fordítgat. Igyekezzünk, még a szűk szakmai területünkön is megtalálni az oda illő magyar kifejezéseket.
Szóval Sercli úr ezt váltotta ki belőlem, meg azt, hogy miért nem ismerek én Gyürke urat ?