Mosolyogva

Egyszer, nagyon-nagyon régen,
amikor az Isten egy pillantásra megálmodta a világot,
igen, pont abban a pillanatban Rád is gondolt.
És elmosolyodott.
Örült neked.

Az Isten, már akkor hallotta
az összes gyermekkori gügyögésedet;
látta az első bizonytalan lépéseidet a fűben,
és az első „a” betűt amit belerajzoltál az elemista füzet
csíkjaiba.

Isten tovább mosolygott,
és szívesen nézett téged.

Ő már akkor előre látta
a durcás sértődéseidet,
a toporzékolós kiabálásodat,
a barátaid melletti kiállásodat,
az első szerelmes pillantásodat…
Minden percedet előre látta,
hallotta, érezte és értette.

És minden perced szépségéért előre lelkesedett.

Az Isten jól megfigyelt téged.

Megnézte a kezed, a vállad és a lábaidat.
Megnézte hátad ívét, gerinced vonalát,
csigolyáid alakját és erejét.
Ebben az ősrégi teremtő pillanatban,
őszinte szeretetből teremtett neked
egy pont a hátadhoz illő,
keresztet.
Amilyet senki másnak nem adott.

Rád nézett az Isten,
és tetszettél neki a kereszteddel.
Örömmel látta,
hogy mindaz amit alkotott jó.

Búcsúzóul,
amikor még egy röpke mosoly erejéig visszapillantott rád,
megerősítette a lábadat
hogy könnyebben vidd a kereszted.
Arra gondolt,
hogy ha majd eljön az idő és világra jössz,
akkor szívesen segít majd Neked,
ha kéred.
Mert ezalatt a teremtő pillanat alatt még jobban megszeretett
a kereszteddel együtt.
A szíved a szereteted,
A szereteted a családod ,
A családod a jövőd .
A jövőd a sorsod ,
A sorsod az ambíciód,
Az ambíciód a vágyakozásod ,
A vágyakozásod a motivációd ,
A motivációd a hited ,
A hited a békéd,
A békéd a célod ,
A célod a mennyország!