Barack

Érdekes téma került az utamba, a barack név elemzése.

1barackMár évek óta, egy magyarkodást gúnyoló megjegyzés miatt, a „bögyömbe” van ez a szó. Több alaklommal gondoltam, hogy kifejtem a véleményem, hát most megteszem. Történt egyszer, hogy a kisebbik fiam gúnyolva megjegyezte az amerikai választások közepette, hogy ezek a magyarkodók még a Barack Obamát is összekötnék a magyar barack szóval. És tényleg, akkor én is túlzásnak éreztem az ehhez hasonló okfejtéseket, sokáig kerültem is őket. Itt szeretném megjegyezni, hogy milyen veszélyes, és milyen romboló eszköz ez a leszólás. Még rám is hatott, míg rá nem jöttem, a csinálóik szándékára. Ezért azt tudom javasolni, hogy mindenki figyeljen a hasonló romboló szándékra, és lépjen vele szembe, ha lehet azonnal. Ez az egyetlen módszer a magyarság elleni támadásokkal szembe. Azok, akik ezeket a fordulatokat használják, valószínű, nem tudják, hogy másokat szolgálnak ki. Ne is próbáljuk győzködni őket. Az a vesztük, ha nem foglalkozunk a kifogásaikkal, csak leírjuk, elmondjuk a valóságot. Csak tegyük a dolgunkat. Az amerikai elnök első választási ciklusa előtt merült fel ez a gúnyos, gondolat. Később, amikor belemerültem a nyelvünk szerkezetének követésébe, több alkalommal felvetődött a szó valódi alakja, keletkezése és forrása, de eddig nem került rá sor, hogy leírjam. Van egy saját szlogenem, gondolatom, amit rendszeresen megfogalmazok, ma már megosztok írásba is, így szól: „ami magyarul hangzik, az magyarul is van”. Ma láttam a facebookon egy bejegyzést ennek a szónak a boncolgatásával kapcsolatba. Kolumbán Sándor okfejtését. Összefoglalva a következőket írja a barack szóról: Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Meleg felvonulás

 Buzi barát

Kenték rám a gyerekkoromban. Volt a falunkban egy fickó, talán még ma is él, akiről azt állították, hogy másokat szeret. Nem is annyira másokat a maga fajtáját. A nővérem volt az, aki midig ezzel szekált, igaz könnyen ment neki az intrika, mert megtanulta Dunapentellén, ott horta a sárt tezgeren, hogy épüjjön szépüjjön ez az ország. Volt ott akitől megtanulta  a cinizmust, jó volt a környezete ahol elsajátította, de ez egy másik mese.

Mit láthatok napjainkban?

A fővárosban a melegek tüntetnek, mert megtehetik, a zsidók ünnepelnek, mert van nekik mit, és miből ünnepelni. Én meg már lassan azt sem tudom, hogy mikor vannak a magyar ünnepek, de igyekszem és alkalmazkodom. Megtanultam május elsejét, anyák napját, április negyedikét nagy ünnep volt az kérem, mindig volt jutalom. Aztán november hetedikén szintúgy.  Most másnak kell örülnöm. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hol a Magyar

Magamról, magunkról, a magyarságról, a Magyarról.

 

Hogyan is veszem a bátorságot, hogy a Magyarról a Svábról meg Cigányról merjek pár szót ejteni? Nem tudom.

Talán a neveltetésem során anyám gondolataival táplálták belém azt a tudatot, hogy magyar vagyok. Mondhatnám azt is, hogy magyarnak születtem, bár egyre inkább még erről beszélni is bűn. Hovatovább nacionalizmus Magyarországon magyarnak lenni. Legyen bárhogy is megöregedve én kimondom megismételve: Magyar vagyok, mert annak születtem. Anyám bőbeszédű asszony volt, és az ilyenek mellett az ember megtanul hallgatni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy beszélgetés után Jancsival

Szevasz Jancsi!

Az előbbi eszmecserét folytatom. Lehet, hogy nem tisztességes, de most, hogy végeztem annak a két tüke szőlőnek, a két tő paradicsomnak, a két szilvafának, meg a négy almafának, a permetezésével kifejtem kicsit bővebben a véleményem.  Bár ez is csak addig fog tartani amíg az asszony haza nem ér.

Sok gondolatot ébresztett bennem az a pár szó amit a Messengeren váltottunk az előbb.

A szembeköpésről az utcán. Egy kattintás ide a folytatáshoz….