Az alábbi E-mailt kaptam. Lánclevélként terjed.

Elgondolkodtató.  

„Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető
professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt
mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor
hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert
és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az
eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos
hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →