Te kit választanál?

Józsi!

Mivel megszólítottál, válaszolok arra a kérdésedre, hogy

„Pali! Te kit szeretnél miniszterelnöknek? adj egy jó tippet, hátha én is ?”

Tudod, nehezen válaszolok. A politikusokat nem szeretem. Én farizeusnak tartom őket. Jöjjön az jobbról, vagy ballról. Le is írtam valahol, hogy kik a farizeusok: link

Mégis egy kicsit kimerítőbb választ szeretnék adni a kérdésedre, na, nem azért, mert megszólítottál, és így okom van arra, hogy kibeszéljem magam, hanem azért, mert, bonyolult az élet, és talán az átlagnál szerteágazóbbak látom, ezt a világot. Nem is azért, mert kérdeztél, és bele szeretnélek fárasztani az olvasásba, hiszen örülök neked, de örülök annak is, hogy elmondhatom a kérdésed kapcsán a véleményem, a mai politikáról. Van témám.

Lássuk csak:

Ismerjük egymást, hosszú évek óta. Tudod, hogy én a Kádár rendszerbe éltem az életem nagy, és szebb részét. Azt szerettem, megszoktuk, boldogultunk. Azt is bátran mondhatom, hogy a lakóság 80.-90. százaléka hozzám hasonlóan érzett, és abból a korból, a ma még élők nagyobbik hányada, most is így érez, ráadásul ez a korosztály, hozzám hasonlóan kimeri ezt mondani. Mindenki tudott alkalmazkodni, igyekezett az elvárásoknak megfelelni, egy kevés akarattal, szorgalommal, előrébb is tudott jutni. Lehet manapság diktatúrának, csúfolni, vagy puha diktatúrának becézgetni, de akkor is különb, emberségesebb, volt bármelyik mai kormánynál, élhetőbb volt a mai világnál. Ha fegyelmezve is, de mindenki a maga ura volt a Kádár korszakban. Ma a rövidtávú múltunkat az ember szemébe meghazudtolják, úgy csinálnak velünk, mint ahogy a vak, a süket, meg a kopasz egymással a viccbe, gondolom, ismered.

Amint mennek, mendegélnek, megszólal a süket ember: – Én valamit hallok! Megszólal a vak is: – Ja, nézzétek, mit látok! Nagyot kiált erre a kopasz: – Uccu, bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Ezek után, hogy hülyét kell magunkból csinálni, még azt is elvárják, hogy örüljünk annak, ha az élet minden területén kirabolnak bennünket. Nem azt mondom, hogy nem csináltak a kádár rendszerbe az emberből bohócot, de mindig volt egy „Pelikán” elvtárs, aki azért, a talpára állt, akit a falu, a város, az igazság egyik felelős alakjának tartott. Nálunk is volt ilyen Tabon. Manapság nincs egy település, ahol abban bízva, hogy segítenek rajtad, elmehess bárkihez panaszkodni. Nincs egy ember, aki megalgatná a problémád. Mindenki tudja, mégsem emeli fel a szavát a múltunk mellett, csak ellene! Bár ma is tisztelet övezi, ezeket a Pelikán elvtársnak csúfolt, embereket!  A „Tanú”, a szocialista embert, vezetőt gúnyoló film, az alternatív összetételű, József Kőrúti közönség pénzén került bemutatásra, korai előjeleként a rendszer lejáratásának. A filmhez „méltó”az  árulkodó idézet, a végén, amit szintén nem közülünk való embertől, hanem ellenünk, a nemzetközi internacionalizmusért harcoló egyik úttörőtől-Marxtól idéz : – „Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától.” – Marx.  Manapság még ez sincs, még „Pelikán elvtársak sincsenek, akinek el lehetne mondani a gondjaid. Derűvel, elválasztottak bennünket a múltunktól. Kigúnyolják.  Az igazságért, még a bíróságok sem álnak ki, esetleg a jogér, ha van ügyvédre pénzed. Ez a fajta demokrácia, a világhatalomnak demokrácia, nem a magyar embernek. Mindenki más rabszolga. Ha ez a demokrácia, akkor ez, nemzetközileg intézményesített liberális rablás, az emberek kirablása!  A hatalmasok által kitalált fogalom a „terrorizmus”, akkor nem más, mint az előbb felvázolt rablók üldözése! E szerint a logika szerint rablók üldözése törvénytelen.

Ez az egész új államforma, ez a liberális demokrácia, másokért, más rétegekért, más népekért, és nem a kádár féle korszakban szocializálódott lekicsinyelt, emberért, a fentebb említett 80-90 százalék magyarért van.

Ma már mindenki tudja!

Igaz nagyon sokan reménykednek, hogy Ők majd kimaradnak, Ők lesznek a kivételek. Ezek az emberek abba pusztulnak bele, hogy még ma is védik az ellenséget. Mert az ellenség, az ártatlannak sem bocsát meg! A sorban az elsők a kollaboránsok, a haszonlesők!  Ők már nem számítanak, ha nem az ellenség, akkor a saját változásra képtelen vak hitük emészti el őket. Ez a háború rendje.

A gondom azokkal van, akik nem éltek a diktatúra alatt. Ők elhiszik a hazugságokat. A fiatalokat intézményesítve, hazug, politikára, életre, történelemre nevelik. Ők már nem lesznek alkalmasak a változtatásra. Nem tudnak magukért kiállni! A fiatalokat átgyúrták! A társadalom látszatintézményeiben bíznak, civil szervezetek, szakszervezetek, ellenzékek, pártok, sztrájk, engedetlenségi mozgalmak, de nem tudják, hogy ezek mind-mind a meglévő hazug világ, a hazug demokrácia erősítésére lettek létrehozva. Az esetleg elért eredményeik, semmin nem változtatnak. Nincs arra példa, hogy a multinacionális piacgazdasággal szemben, a kapitalizmus a belső ellenzéke eredményesen fel tudott volna lépni! Itt csak alkalmazkodni lehet.

Ha az életem során változó pártkonstellációk képét áttekintem, akkor az első csalódást, az eredeti MSZP okozta. Az általa felvázolt kommunista, szocialista ideált, saját maga döntötte le, hazudta el. Rádöbbentem, milyen hazug emberek között éltem. Ez a párt otthagyta álomba a milliókat. Az utódpártot ezért, csak utálni tudtam. Minden olyan embert, aki a rendszerváltásban részt vett ezért árulónak tartok. Ezek után úgy gondolkodtam, vállalkozom, ment is pár évig, később ezt lehetetlenné tették, az adózással, majd visszataláltam, az állami szektorba. A korrupciókat látva hamar kiábrándultam, az egész demokratikus varázsszóval támogatott társadalmi felépítésből. Így egy maradt, a Fidesz féle retorika, de nem kellett sok, hogy meglássam ez is csak a jól megírt mű egy másik felvonása.  Ma azt is látom, hogy ebbe a képbe épen úgy beleillik a Jobbik is, mint bármelyik másik párt. A szerepeket kiosztották, ez csak egy színház.

Ezek után nyilvánvaló:

A legjobb az lenne, ha nem mennék el választani, de mivel mások elmennek, ezért el kell mennem. Sajnos vannak olyan pártok, akiket semmilyen körülmények között nem szeretnék ott látni, és ellenük kell szavazni. Ezek a bal oldali és a liberális pártok. Nyilvánvaló az ő elkötelezettségük, ami egy nyilvánosan hangoztatott, nemzetromboló elkötelezettség. Egy ilyen győzelem esetén végleg eltűnik a magyar. Egy kattintás ide a folytatáshoz….