A Pozsonyi csata című animációs film és én.

A Pozsonyi csata című animációs film és én.

Elég sokat vártam, hogy leülepedjen bennem minden, a filmmel kapcsolatos élményem.

Alapvetően csalódtam a filmben.

Itt nem kívánok túlságosan elmerülni a részletekbe, elöljáróban annyit szeretnék elmondani, hogy a csalódásom oka az animáció figuráinak megjelenése, kinézete, a magyarság tudatába ágyazott eltérő kultúra megjelenítése, az eltérések hangsúlyozása. Egy szegényes, elszomorító, lejárató filmet láttam. Elfelejtették megjeleníteni, az őshonos Kárpát-medencei népeket a harcos honfoglalók mellett, az itt maradt hunok leszármazottjait, a székelyeket és egyéb ősi magyar, rokon, itt élő népcsoportjainkat. Úgy tűnt mintha a magyarság ellenségeinek a kezébe szeretnének adni szinte tudatosan, egy olyan anyagot, ami könnyen kigúnyolható, ami könnyen elutasítható, amivel a népünk továbbra is sárba tiporható, gyalázható.  Talán szerencsére eddig nem sikerült az alkotóknak eljutni, viszont ahhoz elegendő volt ez a film, hogy a Magyarságkutató intézetet és a kormányt lejárassa, és hosszú időn keresztül negatív példaként emlegessék. Nem néztem meg kinek milyen szerepe volt a film elkészítésében, ki mennyire végezte őszintén hazaszeretettel ezt a munkát, ki tekintette csak a felemelkedésnek, vagy megélhetésnek. Abba reménykedem, hogy a film kezdeményezői őszinte szándékkal és tiszta szívvel szorgalmazták és nem anyagi vagy politikai meggondolásból. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A Mars

Mars

Általában:

  • A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.
    • Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
    • Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
    • Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
    • A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
      • Forrása az Etruszk „Marist”. Marist természetisten, a termékenység istene. Nem nagyon feszegetik, de Marist az apja Latinusz -nak aki a mai „kultúrvilág[2]” névadója.
    • A csillagászatban 4. bolygó neve.
  • Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
    • Innen származik az angol Tuesday, azaz kedd, ami a latinban Dies Martis, a franciában Mardi.
    • Március a Mars hónapja a francia Mars, és angol March elnevezése is erre enged következtetni.
  • Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. Ré helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
    • Mégis talán legjobban a témába vág Ré mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok, ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: Ré (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
    • Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
    • Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
  • Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
    • Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve magyarul hangzik.
    • Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
  • A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
  • Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig az „a” névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A „K” és a „G” hangok.

A gyökök fogalma, meghatározásának kérdései, számomra és szerencsére egyre több embernek, ma már egyértelmű. Ezt nem most kell kitalálni, mert megtették mások, sokan. Cz-F -tól, Marácz Lászlóig. Nem sorolom fel.

Ahogy a mai magyar nyelvtannak, úgy a gyöknyelvnek is megvannak a szabályai, igaz ezek sokkal egyszerűbbek a magyart beszélő embernek, mint az előbbi. Ha gyökről beszélünk, akkor a legkevesebb, hogy a gyökre vonatkozó szabályokat és a szóhasználatát ismerjük. Nem kell ezekkel a szabályokkal egyetérteni, de akkor divatból, vagy bármilyen megközelítésből ne használjuk ezeket a fogalmakat. Amennyiben eltérünk a “gyök” fogalom feltalálóinak meghatározásaitól, mert megtehetjük, akkor azt jelezzük.

Elöljáróban, mindig a magyar nyelvről beszélek. Csak nagyon ritkán élek más nyelvekkel történő összehasonlítással, akkor is jobbára a kritikáimat fogalmazom meg. Nem szeretem az idegenszó-használatot, hiszen mindenre van magyar szavunk. Ha tehetem, kiemelem, de legalább használom, a nyelvünktől idegen, helyesírási, szerkezet alakokat.

 

A „K” és a „G” hangok.

A „K” hang és a “G” hang, hangpár, gyökhangpár és a zöngés zöngétlen hangpárok szóbokrába képeznek közös gyököket. (Ugyanis a “G” zöngétlen hang, párja a zöngés “K”.) Azt ellenben látni kell, hogy a “K” más hangokkal is egy hangpár bokorban szerepel, mint zárhang; “K”, “T”, “D” gyökhangokkal. Tehát az igaz, hogy a “K” és a “G” hang nem független, de látni kell az eltéréseket, és fejlődését is. Kicsit tovább merészkedve A “K” kemény hangzása torokhang ilyen értelembe rokona a”G” mellett a “H” is.

A “G” -vel történő váltásai:

g-vel: kajmó, gajmó; kajdász, gajdol; kalatyol, galatyol; kaliba, galiba; kondor, gondor; kukora, gugora; kácsér, gácsér; kánya (cserjefaj) gánya; kövecs, göbecs, stb.

A “H” váltás:

kankalék, hankalék; komp, homp; kompol, hompol; korhol, horhol; kuka, huka; kuny, huny; kurjogat, hurogat; kutyolló, hutyollú, stb.;

c) egyéb váltások:

  • cs-vel és t-vel: ka, ke, kics. csa, cse;
  • kába, csába; kámp, csámp; kopasz, csupasz;
  • köp, töp; köpörödik, csöpörödik, töpörödik;
  • kup, csup; kúsz, csúsz; kuvik, csuvik,stb.

A „K” hangról:

Hangutánzó gyök kezdőhang:

  • kacs! kacsa, kácsér; kacz, kaczag, kaczaj; kaff, kaffog, kaffan, kaffant;
  • kah, kahol, kahácsol; kaj, kajált, kajabál; kajdász, kajdacs;
  • kak, kakas, kakuk; kák, kákog, kákogás; kalapa, kalapál, kalapács;
  • ! k, kánya;
  • kar! v. kér! kanál, karicsál, karapol, karattyol, károg, kárát, kárakatona, káromkodik;
  • kat, katangol, katakol, kattog; katy, katyat, katyfol;
  • keh, kehöl, kehes, kehécsel;
  • kel, kelep, kelepel;
  • kerr! kerra, kerreg, kericzél, kerep, kerepel;
  • kety, ketyeg;
  • kia, kiált, kiabál;
  • kiki! kikiri, kikirikol; kirr, kirrog, kirrant; koák, koákol;
  • kob, koborcz, koborczol; kosz, koczog, koczczan, kocczant, koczint, koczódik;
  • kod, kodács, kodácsol, kodkodácsol;
  • koh, koha, kohol;
  • kók, kókál, kókonya;
  • kol, kolomp, kolompol, koltant, koltog;
  • kon, kong, kongat, kondúl, kondít;
  • kop, kopog, koppan, koppant;
  • kor, korog, korty, kortyog, kornyikál;
  • kosz (csosz) koszog, (csoszog);
  • kot, kotog, kotákol, kotlik, kótis; koty, kotyog, kottyan, kotyvál, kotyfol; köh, köhög, köhécsel;
  • köp, köpdös, köpköd; kösz, (lat. cos) köszörű;
  • krák, krákog;
  • ku, kuasz, kutya, kuszi, kuvik;
  • kuku, kukucs, kukucsál, kukuri, kukorikol; kur, kurhéja, kurjant, kurrogat, kuruttyol

 

1.-Körrel kapcsolatos: Kerekséget formáló gyök kezdőhaja, (görbe, vagy tekervényes mozgások).

 

  • kacs, kacska, kacskaringó, kacsiba, kacsint;
  • kacz, kacza, kaczor;
  • kaj, kajcs, kajcsos, kajács, kajmó, kajla;
  • kal, kalács, kalinkó, kalantyú, kalimpál, kalisztál, kalézol, kalandoz, kalandor;
  • kam, kamó, kampó;
  • kám, kámpics, kámpicsorodik;
  • kan, kancs, kancsal, kankalék;
  • kany, kanya, kanyar, kanyarodik;
  • kasz, kasza, kaszimba, kaszimbál, kaszás (görbe) lábu;
  • kav, kavar; kel, kelekóla, kelentyű;
  • kil, kilincs; kony, konya, konyít, konyúl;
  • kób, kóbor, kóborol; kód, kódor, kódorog;
  • kov kóv, kovályog v. kóvályog;
  • kön köny, köntöl, könyök;
  • kum kun, kumik, kunik;
  • kuny, kunya, kunyhó.

2.-Kőrrel kapcsolatos: Gömbölyü alakra, vagy kerekben forgó mozgásra jellemző gyökök kezdőhangja

  • kad, kada, kád;
  • kar, karaj, karika, karima, karám;
  • kas, kasornya; keb, kebel;
  • ker, kerít, kerül, kerge, kerget, kergeteg;
  • kér, kéreg; kob, kobak;
  • kom, komp, (felhányt földkupacz) kompol, kompoty, komló;
  • kon, kondor, konty; kop, koponya, kopoltyú, kopolya;
  • kor, korcz, korczolat, korlát, korong; kór, kórász; köb, köböl;
  • köcs, köcsög;
  • köl, köldök, kölődör;
  • köny, könyű, könyv;
  • köp, (göb) köpcz, köpczös;
  • kör, körny, környék;
  • kuk, kukó, kukojsza;
  • kuk, (gug) kukora, kukori, kukorodik, kukrejt;
  • kul, kulacs, kulak;
  • kum, kumak, kamasz;
  • kup, kupa, kupak, kupalag;
  • kur (gur) kartala.

Érzelmet keltő gyökök kezdőhangja

Az isteni egyedi hangokkal képzett gyökök

  • ke ki, kecs, kics;
  • , kéj;
  • kecs, kecsegtet, kecses;
  • ked, kedv, kedves, kedvez;
  • kegy, kegyel, kegyelem, kegyelet, kegyes;
  • kel, kell, (tetszik) kellem, kellemes;
  • kém, kémél, kémélet;
  • kény, kényes, kényelem, kényez;
  • kér, kérkedik, kérkedékeny;
  • kin kén, kincs, régiesen, kéncs, kínál v. kénál;
  • kiv, kiván, kivánat;
  • kösz, köszön, köszönt;

„Melyekről megjegyzendő, hogy mindnyájokban vékony önhangzó (egyedi hang, hivatalosan magánhangzó), legfölebb éles i uralkodik.”

KR hangpárral képzett gyökök

Éleset, metszőt, szúrósat jelentenek.

  • kar, karcz, karczol,
  • karm, karmol, karamzsol, karó, kardács, kárt, kártol,
  • kard; kor, korhol, korcsolya, korbál, kornicz, korsin;
  • kör, köröm, körmöl, körömzsöl. A horzsolás hangutánzása.

Előhang

  • kancza =anycza, anyaló,
  • káprázik =ábrázik,
  • kákombákom =ákombákom,
  • kém =ém, mert émett =vigilans, émetten, vigilando, a kém is vigyázó;
  • ként máskép: ént, pl. vérént való atyafi;
  • kék = gég = ég (színű)[1]

A „K” ká, kö hang továbbá a mai nyelvtanban: Fonéma, önálló morféma, toldalék, képző, névképző, helynévképző a többes szám képzője.

Ugarit – Karatu

 

Karatu ugariti isten. Az ugariti[2] irodalom mesebeli[3] írásaiban, hősként jelenik meg. Ilu isten fia vagy leszármazottja. Karatu a Datanu (dtn) közösség, akik az Ugaritiak őse időszámítás előtt 6-7 ezer körül, uralkodója. Ugarit régészeti lelőhelyén több nagy településréteg található. A feltárt legidősebb réteg az i.e. 7. évezredbéli, már megjelenik a kőépítkezés.

Leletek bizonyítják, hogy az ie.5-4 ezerig már megjelenik a kereskedelem, Mezopotámia, Egyiptom, és véleményem szerint a kárpát-medence között. Érdekessége ennek a kornak, hogy a települést a Kárpát-medencébe szokásos földsánccal vették körül. Az i. e. 4. évezred legelején kezdődik a III. periódus, amely a kőrézkor és a bronzkor átmenetének időszaka. Az ókori Szíria más kereskedőállamaihoz hasonló magas kultúrát hozott létre. Egészen i. e. 2200 körüli időig folyamatosan lakott, majd két évszázad lakatlan szakasz következik. Az i.e. 3. évezredig nem található a sémi népek nyoma. Ebben az időszakban jelentős népességcsere ment végbe a területen. Az elnéptelenedést követően a „nyakperecesek népe” tűnik fel i. e. 3000 körül. Velük kezdődik a II. periódus. Érdekes egybeesés a Kárpátmedencébe feltárt nyakpereces kultúra. Az i. e. 2. évezredben, a mai szíriai térségben, a Hettita Birodalom lett Ugarit szomszédja. A hettiták irányították a mai Szíria területét. Az ó-hettiták után a Hurrik vették át, a térség irányítását.  A rendszeresen bekövetkező északi és keleti támadások egyiptomi szövetségkötésre kényszerítették az ugariti uralkodókat. Ebben az időszakban, az egyiptomi hatás, erős a városban. Az eddig ismert első egyiptomi származású lelet egy I. Szenuszert korából való gyöngy. Ettől kezdve a középbirodalmi fáraók, faragványai és szobrai jelennek meg. Az ugariti fellegvár Baál-temploma is ekkortájt épült. Ugaritban Baál imádat volt, talán ekkortájt keletkeztek a Balkán, (Bál-kán), a Balaton, a Bálványos, elnevezések a Kárpátmedencében.

Jelentős az ugariti írás.

Az ugariti ábécé egy ékírásra (rovásra) épülő bővített abugida= ABC írásrendszer, amely 31 hangból áll és azt mondják, átmenetet képez a szótagírás és a betűírás között. A szótagokból legtöbbször csak a mássalhangzókat (gyökhangokat) és a kettőshangzókat írták le, alapvetően írott formában, csak az ”a” = alfa magánhangzó létezett.

KARATU az isten KaRaTu= qrt> krt. Ugyanígy UGARIT= qrt> krt ami a KeReT, vagy KeRT.

 

A „K” gyökhang

K

Jelentése:

 

Kert, Keret, Karát

 

Kiejtve: Kö vagy Ká

 

A Székely magyar rovás jele:

A „K” gyökhang magyar kiejtéssel, Ká vagy Kö. A Ká mély, a Kö magas hangrendű gyök. A „K” gyökhang rovás elnevezése eK. Az „eK” magas hangrendű a régi magyar beszédben a szó végén az összetartozást (többes számot) jelenítette meg. Talán helyesebb lett volna az öK elnevezéssel illetni. Ilyenek: nek[4], ezek> ezök, jelek> jölök, cserepek> csöröpök, emberek> ömbörök, vésetek> vésötök, tükröknek> tökröknök.[5]

 

A “K” hang magában hordozza a k> kő (kemény)> kör, k> kar> akar> akarat, k> kar> karol> átkarol, a k> ker> kerül> kerület, a kemény-kör, fogalomkőrét. Megjeleníti a k> ker> kert, keret képét.

A kifejező rováshangjai a krt.= kert, keret, körte, kart> karat[6]> KARATU

 

Kéthangú gyökei:

aK[7], Ka, áK, Ká, eK, Ke, éK, Ké, iK, Ki, íK, Kí, oK, Ko, óK, Kó, öK, Kö, őK, Kő, uK, Ku, úK, Kú, üK, Kü, űK, Kű.

Háromhangú gyökök:

 

 

[1] A példák a CF szótárból valók.

[2] Ugarit, Szíriai település. Az ókorban, ugariti városkirályság, majd az ugariti királyság központja Nyugat-Szíriában. A város földrajzi helye egészen 1928-ig ismeretlen volt, annak ellenére, hogy egyiptomi forrásokban sok utalás maradt fenn róla. (Wikipédia)

[3] Mitológiai enciklopédia I. kötet, 508. oldal. KARATU címszó alatt.

[4] Itt a nak, nek, nem a birtokos eset ragja. A birtokos eset, a magyar nyelvben nem ilyen, olvasd a gyökszótárban, „Gyökösszetétel” címszó alatt. Nem valakinek a valamije, hanem az egésznek egy része!

[5] A magyar rováskutatás ismer még egy „K” rovás jelet. Ezt „aK” formában említik.

[6] karat> aKarat> karát

[7] Mélyhangú rovás „K” az „aK”.

A szó

A szó

Alapesetben, a modern nyelvészetben a szó, egy jelentéssel rendelkezik. Ennek a gondolatnak a következménye a szótári jelentés fogalma, ami egy jelentést sugall.  A magyar nyelvben ez nem igaz, ezért a magyar nyelv szótári jellegű tanulása lehetetlen. A magyar nyelv ennél több, és egyszerűbb. Tudomásul kell venni, hogy két magyar nyelv létezik egymás mellett. Az egyik a gyöknyelv, a másik a tanított magyar nyelv. Ma Magyarországon az emberek többsége a gyöknyelvet beszéli. Az állami oktatás már a nyelvújítás óta folyamatosan kitanít bennünket a gyöknyelvből, mégis mivel a gyöknyelv magában hordozza az indoeurópai nyelveket is, ezért, viszonylag könnyen megtanulja a magyar ember ezeket a nyelvidegen szabályokat, sőt egyes szavakat gyököket visszailleszt a helyére a gyöknyelv rendszerében és megjelenik a visszaillesztett gyök régi-új szóképe. Például a nyelvünk ős régen természetéből adódóan, ismeri a ViL, ViL -an, ViL -ám, ViL -ágos, ViL -ágit, szavakat. Az elektromosság feltalálása során, csak használatba kellett venni a villany szavunkat. És láss csodát, fel –ViL -ant, nem csak a szó jelentése, hanem a szóképe is megegyezik a feltalált villany szóval. A kettős nyelv addig fog élni a magyar nyelvben, amíg a jelenlegi magyar nyelvtant, és finnugor szemléletet tanítják. A tudományos körök bármilyen erőlködése, a nyelvújítás, azért felesleges, mert bármelyik élő, indoeurópai nyelvrendszer, vagy feltalált „modern” nyelvelméletet vetik be, és próbálják „megregulázni” a mi nyelvünkben az a kitalált, megalkotott elmélet már bent van! A része, sőt működik, mint valami vegetatív[1] rendszer. Mindenki számára világos, hogy egy rendszer legyen az bármilyen, egy részével nem elemezhető, főleg nem szabályozható. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Az Arvisuráról

Még egyszer Paál Zoltán ARVISURA című könyvéről.

A magyar közbeszédben, az interneten, a történelemmel, a magyarok eredetével, múltjával kapcsolatos fecsegés, közben, gyakran felmerül az ARVISURA által megfogalmazott világ. Bemutatott történelem.

A Püski kiadónál 1998-ban megjelent két kötetes mű egy olyan magyar múltat mutat be számunkra, ami az addig tanultakhoz viszonyítva kiemeli a magyarságot, a hivatalos történelembe tanított szerepéből.

Nekem egy eredeti gépelt kézirat másolata van meg „A Palócok regevilága” címmel 1972. évi dátummal.

Ebben Paál Zoltán leírja, hogy kitől és hogyan kerültek hozzá „a régi regék” és a történeteket. A kéziratot Ózd város fennállásának 700. évi évfordulója alkalmából adta át, a városnak.
Megjegyzem, hogy a sci-fibe illő elképzelések az eredeti kéziratba nincsenek. Nem szerepel benne anahita istennő, nincs benne Szíriuszi származás és hasonló vad gondolatok. Ezek mind a Püski kiadásban szerepelnek.

Az átadásról így ír:

„Az évforduló alkalmából szeretnék átnyújtani kedves városunknak és a palócságnak egy csokorra valót e régi történetekből, tisztelettel adózva egykori bajtársaim emlékének.”

Egy kattintás ide a folytatáshoz….