Ahogyan szavaztál

Ahogyan szavaztál

Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!
Úgy mondjak neked IGEN-t, vagy NEM-et!
Úgy nyújtsanak feléd majd segítő kezet.
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled !

Úgy mentsenek ki a lángban álló házból!
Úgy húzzanak ki a vad, dübörgő árból!
Éhhalál küszöbén úgy kapj majd kenyeret,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Épp olyan hű legyen hozzád feleséged!
Fiad tiszteljen, vagy tagadjon meg téged!
Aszerint áldják, vagy átkozzák majd neved,
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Hogyha IGEN-t mondtál, az Úr legyen veled!
Hogyha NEM-et, Ő se bocsásson meg neked!
Ne lásd meg a Mennyet, Pokolban a helyed!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Mert ki elfeledi, megtagadja népét,
Aki elveszejti vérszerinti testvérét,
Nincs rongyabb annál! Mentsége nem lehet!
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

Eképpen szólt versem Nagypéntek napjáig,
Krisztus Urunk véres, nagyáldozatáig.
De mert a keresztfán Ő is megbocsátott,
Én sem mondok népem fiaira átkot.

Ostobaság szülte rút gonosz tettedet
A végítéletkor bocsássák meg neked!
De míg e földön élsz – csak hogy el ne feledd –
Ahogyan szavaztál, úgy bánjanak veled!

/Kotzián Rudolf/

–>

2010 Választottunk

Manapság amikor megrendülni látszik a bizalom a magyar ember gondolkodásában, a Nép erejében, a Haza jövőjében, az Ősök szavaiban, a legendáink biztatásában, a túlélésre való vágy hitében, akkor erőt kell meríteni első sorban a szavainkba és mondatainkba rejtett tudás, a származásból eredő hűség, az Ősmagyar Hit és a remény forrásából. Ennek a bejegyzésnek nem célja, hogy megcáfolja azokat az idegenek által pénzelt próféciákat, amiket úton útfélen terjesztenek a magyarról, az sem törekvése, hogy szembe szálljon a magyar embert lejárató ellenségek által terjesztett szólásokkal, ezt majd máskor megteszem.

A célom ezzel a bejegyzéssel az, hogy rávilágítsak, pár tényre, ami a mai korban igen erőteljesen látható, hogy a magyar újra és újra megújul, és a kor szellemének megfelelően átformálja a világot. Ez a hatalmas tudás három pilléren nyugszik az első a Magyar nyelv, a második az emberiség nyelvünkben kódolt sorsa, és a harmadik az a megbújó újra és újra előretörő genetikai mag, ami minden más nép génjén áttörve felülkerekedik.

Ezt régóta tudjuk. Aki benne él nem kell, hogy megfogalmazza, tudja. Tudták az őseink már 1000 -2000 éve. Egyik ilyen legendánk a Székely ember nyelvén megmaradt Csaba legenda. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egyre kevesebben

Ma halottam az új statisztikát:

Továbbfogy a Magyar.

Kezdhetném azzal, hogy egy olyan nemzeti értékeinket leromboló, társadalom után próbál a magyar észhez térni, mint a kommunizmus.  A rendszerváltás utáni szálak hatalmas erővel húzzák vissza az egész társadalmat, a megélt szocialista világba. Az elmúlt húsz évben nem volt semmi kapaszkodója az átlagembernek. A pártok mind, az általuk kitalált közmegegyezéssel, szép új világot ígértek. Mondhatná a magyar ember „Mások vittek rossz utakra engem”, de ez is mind a többi tetszett. Tetszett az ígéret, tetszett a „felszabadult” gondolat, a szabad egyházválasztás. Tetszettek az elszaporodó kis egyszázak lehetőségei. Tetszettek a prédikátorok. Ezért megtanultuk, hogy ne higgyünk bennük. Ma már oda jutottunk, hogy még a kommunizmusban eltűrt emberi értékeinket biztosító keresztény hitvilág is, tagadássá-hitetlenséggé vált. A mai közélet, a mai „modern” kultúra minden eszközével aláássa a Zsidó- Keresztény értékeket. A nemzeti kultúránk elvesztése mellett kiátkozott lett a népi kultúra, a magyar és a népi szocialista értékek helyét átvette a nemzetközi aktuális divat. A mindennapjainkban éppen a túl szabad egyházválasztásokkal, a szabadelvű megengedő, gondolkodásmóddal, rendszeresen aláássuk keresztény értékeinket. Minden ember tudja, hogy akinek nincs hite, legyen az, bármilyen ellentmondásos is, legyen az akár a szocializmusba vetett hit, az értéktelen ember, erre előbb utóbb saját maga is rádöbbenik, de ha egy nép nem rendelkezik hittel, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy elveszíti alapvető ösztönét a szaporodást. Egy hit nélküli társadalom, aki nem hisz már a saját jövőjében sem, ahol a hitetlenség a közösségi értékeket, megszegő magatartásformákra épül, azokat erősíti, a valóságos erények hiánya miatt előbb utóbb összeomlik, értéktelenné válik, létszámába leépül és megszűnik létezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Ujgur

Tiltott múlt 2.

Ősidők

Az Ősmagyar történelem valóságának megértése, a magyar népért történő aggódás nem a mai kor találmánya. Egy ilyen kitagadott, de legalább is elhallgatott kutatónk Kolozsvári Grandpierre Endre. Történelmünk központi titkai „A Magyarság eredete”  című művének az elején ezt írta:

Félő, hogy emlékezetvesztés áldozatai vagyunk. Félő, hogy eredeti mivoltunk tudatát és őseredetünk valóságos tényeit feltáratlan kataklizmák és félreértelmezések, bujtogató tévtanok hatására elveszítettük, valamiképpen kizökkentettek bennünket, önmagunkból, őseredeti pályánkról és már nem tudjuk pontosan, hitelesen, kik voltunk, kik vagyunk. Félő- számtalan jel utal ere- hogy valamikor ősrégen, vadrégen, meghatározatlan homályfedte időben, vagy talán a közelmúltban, valamiféle végzetes fordulaton estünk át, ami kifordított bennünket önmagunkból.

Homályban a nemzeti múlt, jelen és jövő.

Homályban a magyar emlékezet és vele a magyar eszmélet.

Három  mondást kell felidéznünk.

Elvész a nép, amely tudás nélkül való, és amely a legfontosabb tudásnak, az önmagáról való igaz tudásnak híján van.

Elvész a nép, amely meghasonlott önmagával, és eltűri, hogy nemzeti összetartozó kötelékeit fellazítsák.

Mert a közszólás szerint akit Isten nagyon meg akar verni annak előbb az eszét veszi el.

Szerezzük vissza hát igaz tudásunkat valós múltunk megismerésével.

Ezek a szavak, sajnos ma még talán jobban igazak mind valaha.

Ha tudásunk visszaszerzésének útját járjuk, akkor hazaárulónak kell kikiáltani azokat, akik, eltagadják, a múltunk, hazug igazságra oktatják a gyermekeinket, nem hagyják megelevenedni a nép álmát, eltitkolják a valóságos történelmet, a legendákat, meséket. Egy kattintás ide a folytatáshoz….