Te kit választanál?

Józsi!

Mivel megszólítottál, válaszolok arra a kérdésedre, hogy

„Pali! Te kit szeretnél miniszterelnöknek? adj egy jó tippet, hátha én is ?”

Tudod, nehezen válaszolok. A politikusokat nem szeretem. Én farizeusnak tartom őket. Jöjjön az jobbról, vagy ballról. Le is írtam valahol, hogy kik a farizeusok: link

Mégis egy kicsit kimerítőbb választ szeretnék adni a kérdésedre, na, nem azért, mert megszólítottál, és így okom van arra, hogy kibeszéljem magam, hanem azért, mert, bonyolult az élet, és talán az átlagnál szerteágazóbbak látom, ezt a világot. Nem is azért, mert kérdeztél, és bele szeretnélek fárasztani az olvasásba, hiszen örülök neked, de örülök annak is, hogy elmondhatom a kérdésed kapcsán a véleményem, a mai politikáról. Van témám.

Lássuk csak:

Ismerjük egymást, hosszú évek óta. Tudod, hogy én a Kádár rendszerbe éltem az életem nagy, és szebb részét. Azt szerettem, megszoktuk, boldogultunk. Azt is bátran mondhatom, hogy a lakóság 80.-90. százaléka hozzám hasonlóan érzett, és abból a korból, a ma még élők nagyobbik hányada, most is így érez, ráadásul ez a korosztály, hozzám hasonlóan kimeri ezt mondani. Mindenki tudott alkalmazkodni, igyekezett az elvárásoknak megfelelni, egy kevés akarattal, szorgalommal, előrébb is tudott jutni. Lehet manapság diktatúrának, csúfolni, vagy puha diktatúrának becézgetni, de akkor is különb, emberségesebb, volt bármelyik mai kormánynál, élhetőbb volt a mai világnál. Ha fegyelmezve is, de mindenki a maga ura volt a Kádár korszakban. Ma a rövidtávú múltunkat az ember szemébe meghazudtolják, úgy csinálnak velünk, mint ahogy a vak, a süket, meg a kopasz egymással a viccbe, gondolom, ismered.

Amint mennek, mendegélnek, megszólal a süket ember: – Én valamit hallok! Megszólal a vak is: – Ja, nézzétek, mit látok! Nagyot kiált erre a kopasz: – Uccu, bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!

Ezek után, hogy hülyét kell magunkból csinálni, még azt is elvárják, hogy örüljünk annak, ha az élet minden területén kirabolnak bennünket. Nem azt mondom, hogy nem csináltak a kádár rendszerbe az emberből bohócot, de mindig volt egy „Pelikán” elvtárs, aki azért, a talpára állt, akit a falu, a város, az igazság egyik felelős alakjának tartott. Nálunk is volt ilyen Tabon. Manapság nincs egy település, ahol abban bízva, hogy segítenek rajtad, elmehess bárkihez panaszkodni. Nincs egy ember, aki megalgatná a problémád. Mindenki tudja, mégsem emeli fel a szavát a múltunk mellett, csak ellene! Bár ma is tisztelet övezi, ezeket a Pelikán elvtársnak csúfolt, embereket!  A „Tanú”, a szocialista embert, vezetőt gúnyoló film, az alternatív összetételű, József Kőrúti közönség pénzén került bemutatásra, korai előjeleként a rendszer lejáratásának. A filmhez „méltó”az  árulkodó idézet, a végén, amit szintén nem közülünk való embertől, hanem ellenünk, a nemzetközi internacionalizmusért harcoló egyik úttörőtől-Marxtól idéz : – „Miért halad így a történelem? Hogy az emberiség derűsen váljék meg a múltjától.” – Marx.  Manapság még ez sincs, még „Pelikán elvtársak sincsenek, akinek el lehetne mondani a gondjaid. Derűvel, elválasztottak bennünket a múltunktól. Kigúnyolják.  Az igazságért, még a bíróságok sem álnak ki, esetleg a jogér, ha van ügyvédre pénzed. Ez a fajta demokrácia, a világhatalomnak demokrácia, nem a magyar embernek. Mindenki más rabszolga. Ha ez a demokrácia, akkor ez, nemzetközileg intézményesített liberális rablás, az emberek kirablása!  A hatalmasok által kitalált fogalom a „terrorizmus”, akkor nem más, mint az előbb felvázolt rablók üldözése! E szerint a logika szerint rablók üldözése törvénytelen.

Ez az egész új államforma, ez a liberális demokrácia, másokért, más rétegekért, más népekért, és nem a kádár féle korszakban szocializálódott lekicsinyelt, emberért, a fentebb említett 80-90 százalék magyarért van.

Ma már mindenki tudja!

Igaz nagyon sokan reménykednek, hogy Ők majd kimaradnak, Ők lesznek a kivételek. Ezek az emberek abba pusztulnak bele, hogy még ma is védik az ellenséget. Mert az ellenség, az ártatlannak sem bocsát meg! A sorban az elsők a kollaboránsok, a haszonlesők!  Ők már nem számítanak, ha nem az ellenség, akkor a saját változásra képtelen vak hitük emészti el őket. Ez a háború rendje.

A gondom azokkal van, akik nem éltek a diktatúra alatt. Ők elhiszik a hazugságokat. A fiatalokat intézményesítve, hazug, politikára, életre, történelemre nevelik. Ők már nem lesznek alkalmasak a változtatásra. Nem tudnak magukért kiállni! A fiatalokat átgyúrták! A társadalom látszatintézményeiben bíznak, civil szervezetek, szakszervezetek, ellenzékek, pártok, sztrájk, engedetlenségi mozgalmak, de nem tudják, hogy ezek mind-mind a meglévő hazug világ, a hazug demokrácia erősítésére lettek létrehozva. Az esetleg elért eredményeik, semmin nem változtatnak. Nincs arra példa, hogy a multinacionális piacgazdasággal szemben, a kapitalizmus a belső ellenzéke eredményesen fel tudott volna lépni! Itt csak alkalmazkodni lehet.

Ha az életem során változó pártkonstellációk képét áttekintem, akkor az első csalódást, az eredeti MSZP okozta. Az általa felvázolt kommunista, szocialista ideált, saját maga döntötte le, hazudta el. Rádöbbentem, milyen hazug emberek között éltem. Ez a párt otthagyta álomba a milliókat. Az utódpártot ezért, csak utálni tudtam. Minden olyan embert, aki a rendszerváltásban részt vett ezért árulónak tartok. Ezek után úgy gondolkodtam, vállalkozom, ment is pár évig, később ezt lehetetlenné tették, az adózással, majd visszataláltam, az állami szektorba. A korrupciókat látva hamar kiábrándultam, az egész demokratikus varázsszóval támogatott társadalmi felépítésből. Így egy maradt, a Fidesz féle retorika, de nem kellett sok, hogy meglássam ez is csak a jól megírt mű egy másik felvonása.  Ma azt is látom, hogy ebbe a képbe épen úgy beleillik a Jobbik is, mint bármelyik másik párt. A szerepeket kiosztották, ez csak egy színház.

Ezek után nyilvánvaló:

A legjobb az lenne, ha nem mennék el választani, de mivel mások elmennek, ezért el kell mennem. Sajnos vannak olyan pártok, akiket semmilyen körülmények között nem szeretnék ott látni, és ellenük kell szavazni. Ezek a bal oldali és a liberális pártok. Nyilvánvaló az ő elkötelezettségük, ami egy nyilvánosan hangoztatott, nemzetromboló elkötelezettség. Egy ilyen győzelem esetén végleg eltűnik a magyar. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

A HUN hősök és a fény születése

Siófokon jártam.

 

Tegnap reggel, ki tudja milyen apropóból korai kelő voltam, talán az egészségem. Ilyen esetekbe szoktam is az asszonynak mondani, hogy kidobott, az ágy. A számítógépem bekapcsolása után a weblapom (http://kromek.hu) régebbi cikkeit böngészve, feltűnt egy meghívó a siófoki Jobbik szervezet szervezésében hirdetett

 

„A Hun hősök és a fény születése „

 

címmel mozgósít egy előadásra. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Hajnal hasadtáig.

Hova vezet ez az út,

győztünk, vagy csak a kezdet? 

Kérdezem magamtól.

Mindezt olyan körülmények között teszem amikor, az Európai parlamenti választások közepette a jobb oldal, jelentősen előre tudott törni. A Jobbiknak szurkoltam, szurkolok most is.

Álmodni sem mertem volna ilyen eredményről ezen a választáson. Úgy látszik Magyarország beérett.

Elég későn mertem leülni és leírni a véleményemet a választásról, az eredményekről, a sikerekről. A félelem, ami megmozdult bennem az nem a hit a Jobbik céljaiban, ami a magyarság megvédésére való törekvés, hanem a rossz irányba rosszul mozduló radikalizmus, egy kis korai örömmámorral fűszerezve. Talán még mindig nincs itt az ideje szót emelni ezek ellen a hajtások ellen amelyek, nem a magyarság, a magyarok érdekeit szolgálják, hanem a belénk nevelt, másságoktól való félelem. Félő, hogy alapot biztosítanak az ellenségnek, az ellendrukkereknek a mozgalom megsemmisítésére, ellehetetlenítésére. Pedig a megosztás mindig gyengíti a nemzetet, bármelyik oldalról is jelentkezzen. A liberális, cinikus, megosztó politikusaink úgy a kormány oldalán, mint az ellenzékben, már észre sem vették, hogy csak magukat és a vezéreiket képviselik. Bármennyire bizonygatták, hogy a választói érdekeknek kívánnak megfelelni, a magyarságtól teljesen idegen eszmék, retorikák, hazugságáradatok közepette a hátország észbekapott és elfordult, belefáradt, ebbe a liberális hazug szónoklat, háborúba. Talán ez az a gondolatsor, ami miatt féltem a Jobbikot, hogy olyan rétegekkel veszi, fel a harcot melyek nem kívánnak háborúba bonyolódni, hanem csak kijátszanak bennünket egymás ellen, cigányellenzéknek titulálva, az egyetlen Magyar érdekeket védő pártot. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Egy asztalnál a Jobbik és az új roma párt

Egyre fokozódó feszültség, kölcsönös vádaskodás és egymásra mutogatás jellemzi a roma kisebbség és a többség együttélését. A Duna Televízió Heti Hírmondó műsorában egy asztalhoz ült Almási János, az Összefogás a Magyarországi Romákért Párt elnöke és Balczó Zoltán, a Jobbik Magyarországért Mozgalom alelnöke, EP-képviselő

Tovább>>

1956

Nagy Imrére emlékezik az ország

.

A temetés

 

Ma regge és  tegnap este minden média, a rádió, televízió, az Internet, Nagy Imre újratemetésének évfordulójával van elfoglalva. Mondják a médiumok képviselői, hogy méltóképen meg akarnak emlékezni az esemény kapcsán. Az évforduló apropóján többféle hírforrás, nem tudom kinek és milyen érdekekeit képviselő riporterek, sokasága adja elő véleményét a temetés belpolitikai, és külpolitikai körülményeiről, a gazdaságról. Esetenként ezek a felvételek, riportok, erőszakos megjelenítése számomra sokkoló. Itt a tegnap esti, exhumálások, televízióban előadott horrorisztikus részleteire gondolok.  Ezek a vélemények sajnos a gazdasági válság hatása, a belső elégedetlenség növekedése következtében nagyrészt arra valók, hogy a magyar választókat megszólítsák, az adott színezetű média által képviselt politikai tömörülése mellé állítsák. Nagymértékben előkerülnek az ötvenhatos események, a versenyben történő kommunistázás. Persze vannak, olyan pártok melyek nem tudnak, részt venni ebben a versenyben nem tudják a véleményüket előadni, mert nem áll a rendelkezésükre olyan forrás mellyel ezt megtehetnék.

 
nagy_imre_temetese89

1989

Én a hatvanadik évemet élem. Nagy Imre temetése előtt akkoriban értetlenül álltam. Nem nagyon tudtam miről is van szó, hiszen 1956-ban hat éves voltam azokat az eseményeket, gyerekként éltem meg. A Kádári rendszer nevelt fel egyfajta becsületre, tisztességre. Persze akkor még nem tudtam, hogy az a becsület, mások becsülete és nem az én, vagy a szüleim becsülete. De ez egy másik történet. Hittünk mármint a korosztályom zöme, abba, amibe neveltek, amire egy életen át tanítottak. Az ember ilyen, valamiben hinnie kell. Keveset szinte semmit nem tapasztaltunk meg gyerekként Nagy Imre tevékenységéből, csak azt tudtuk, amit az iskolába tanítottak, vagy elhallgattak, és mások meséltek,  de az falun igen kevés volt. A pálfordulás, ami 1989-ben bekövetkezett érthetetlen volt a korosztályomnak. Tudom a hasonló korúak egy kis része az általam kevésbé tisztességes embernek tartott csoportja az első pillanattól nagy hangon kiabálta, hogy vesszenek a kommunisták, éljen a „szabadság”. A nevelésük ellenére, mellé álltak az álltaluk nem ismert, de hatalmat mutató tömörüléseknek. Köztudott volt, több kommunista rendszert támogató, abban résztvevő, vezető politikusról, hogy csak úgy besétáltak egy,egy újonnan megalakult rendszerváltó párt karosszékeibe. Hát Ők, és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó, de lehetőségekkel nem élő kortársaim azok, akiket én tisztességtelennek tartok, persze nem vitatom volt köztük egy-kettő becsületes ember, de sajnos nem több. Mit is jelentett emberközelben nekem ez a temetés? Egy csomó ismeretlen figurát, akit csak később tudtam hova tenni, és egy nagyobb csoport általam mélységesen megvetett, talán más fajhoz tartozó politikust, aki megtagadva a múltját, most másik istent imád. Hát ilyen érzelmekkel indított engem útjára a rendszerváltás. Mind tudjuk az ember mindig bízik én is bíztam, most azokban akiket nem ismertem ott a koporsó körül, mert tisztába lehettem azzal, hogy akiket ismerek azok csak elárulnak.

Most a bizalmam kezdi eljátszani az a csoport is Így húsz év után, akit nem ismertem.

De mivel a remény hal meg utoljára reménykedem, most a Jobbikban!