Címszó: Identitás

általánosságban: Identitás

Eltérő tulajdonságok, egyeztetése, meghatározása. A lényegi egyformaság meghatározása. Két, vagy több egymástól eltérő, ember, egyén, fogalom, tárgy összehasonlítása a lényegi tulajdonságaik alapján. Olyan logika miszerint adott időben minden fogalomnak, legalább egy, előre meghatározott  szempont szerint önmagával, vagy egy csoporttal azonosnak kell lenni.

Az ember identitása: azonosságtudat

Nemzeti identitás 2008

Az ember által megélt „Én” élmény. Azonosságtudat. Az a tudás amivel az egyén azonosítja magát, családi, nemzeti, biológia, nemi, fizikai, földrajzi, nyelvi, vallási, stb.  hovatartozásában a környezetében. Azonosítja magát  és kifejezi az összetartozást egy csoporttal a „Mi” megértésével. Ez  a csoport lehet a család, nemzet, faj, stb.

Az identitás része az elválasztás tudatosodása. Azonosságtudat akkor fejlődött ki amikor megkülönbözteti magát  a másik egyéntől a „Te”, és az „Ő”, vagy csoporttól a „TI” és az „ŐK”, tudatosodásával.

.

identitás – azonosságtudat; annak tudatosítása, hogy »ki és mi vagyok«, sőt először is, hogy »én – én vagyok«. Az identitás kialakítása társadalomtudományi értelemben nem magányos spekuláció eredménye, hanem a szociali­zációs folyamat társadalmi terméke. Az egyének a társas interakciók során, mások reakcióit megtapasztalva ébrednek saját létük tudatára, s ezekből a tapasztalatokból építik fel énjüket. Az így létrejövő identitás különböző, gyakran egymásnak is ellentmondó elemeket foglal magába. Tradicionális társadalmakban általában kötöttebb, a közösség által szigorúbban meghatározott elemekből épül fel az identitás, mint a modern társadalmakban, ahol már évszázadok óta téma az identitás válsága. Az identitásnak fontos alkotóeleme a csoporthovatartozás, a szűkebb értelemben vett társas identitás. A társas identitás egy csoporttal való azonosulás, tehát az »én« »mi«-vé alakítása. Sok mai társadalomban nyer teret az identitáspolitika: a faji, etnikai, nemzeti, kultu­rális, nemi, szexuális orientáción stb. alapuló identitások csoportképzővé, az így kialakított csoportok (»kisebbségek«) pedig fontos politikai tényezőkké válnak. http://www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/szoc/identitas.htm

.

Az egyén fejlődése során kedvező kimenet

1. Első életév:

Bizalom vagy bizalmatlanság  Bizalom és optimizmus

2. Életév: 

Autonómia vagy kétely  Önkontroll és megfelelésérzés

3. 3-4. Életév: 

Kezdeményezés vagy bűntudat  Tervezés és megvalósítás, saját cselekvések kezdeményezésének képessége

4. a 6. Évtől a pubertásig :

Teljesítmény vagy kisebbrendűség  Kompetencia intellektuális, szociális és fizikai képességekben

5. Serdülőkor :

Identitás vagy szerepkonfúzió Saját magamról. mint egyedi személyről alkotott egységes kép

6. Fiatal felnőttkor: 

Intimitás vagy izoláció  Szoros és tartós kapcsolatok létrehozásának képessége, pályaelkötelezettség

7. Felnőttkor :

Alkotóképesség vagy stagnálás Törődés a családdal, a társadalommal és a jövő generációval

8. Időskor :

Integritás, avagy kétségbeesés  A beteljesülés és az élettel való megelégedettség érzése, hajlandóság a halállal való szembenézésre

Sajó Sándor (1868 – 1933)
lámpás
  
“Magyarnak lenni: tudod, mit jelent?
Magasba vágyva, tengni egyre – lent;
Mosolygva, mint a méla őszi táj,
Nem panaszolni senkinek, mi fáj;” 
TÁVADÓ SZERELDE  
Sajó Sándor
Gyászmagyarok
Kik itt élünk még, s magyarok vagyunk,
Tetsvér, ne titkold: szégyeljük magunk.

Ki itt magyar még, gyászban mind rokon:
Gyalázat ég itt minden homlokon.

Mi, vérző csonk s végzet egyaránt,
Jaj , nem tudunk már semmit magyarán!

Bujdoss vadonban, erdők rejtekén:
Csak gyászmagyar vagy, testvérem szegény!

Fejed lehajtva járjad bús utad,
Ne nézz tükörbe, – förtelmet mutat.

Megcsúfolt koldus, nincs orrod, füled,
Lefoszlott rólad minden becsület….

Szegény testvérem, én is így vagyok,
Jaj! Így vagyunk mind árva magyarok!

Világra hangzik koldusénekünk,
S egymásra is csak sírva nézhetünk.

Kik itt élünk még s magyarok vagyunk,
Bús gyászmagyarkák – kezet foghatunk…..

1920

Tegyük túl identitásunkat ezen.