Ebéd az öregnél

Ebéd az öregnél:

 

Gyerekként, az étkezéseknek ceremóniája vót, ilyenkor Öregapám mesét a Magyarokrú, az Öregistenű.

Úgy monta, hogy az öregistennek sok fia vót. Először tizenhárom, aztán nem teccett neki ez a szám, hát sikerűt, még tizenegy, így aztán huszonnégy gyereke lett. Sokan vótak, így má, alig fértek el a hetedik mennyországba. Azt szokta mondani, hogy amikor az Öregisten fiai legyüttek a hetedik mennyországbú a fődre, akkor azok heten vótak, itt a fődön meg nem vótak emberek. Gondúták, hát itt is maradnak, mer eférnek. Mivel az isten fiai nem járnak magukba, ezér velük vót az asszony is. Mer az istenfia se ember egyedű, csak félisten, az asszonya, mán más, ketten az egy egész. Így vót ez akkor is, ezér monták, hogy isten kezet, meg lábot adott nekönk, mégse úgy beszétűk, hogy a kétkezemme megfogom, hanem, „foggmá meg, azza a mocskos kezedde!” Sose monták, hogy kettő van belüle, ha az egyik hiányzott, akkor is csak úgy monták, hogy fékezű, meg hogy fészemű, azt, hogy féleszű csak kitanáták, utánna mások, ez abbú is láccik, hogy azt nem is lehet úgy mondani, ahogyan kő, hogy hallana a féeszű. Mive kettő vót mindbű, ami egy, ezér mindennek vót két fele, az egyik, az egyik ódalon, a másik, a másik ódalon. Így lett jobb ódal meg bal ódal. Aztán ezeknek az isteneknek így lett a neve bal, az asszonyé meg, aki a másik fele vót, tüle jobbra a lett a jobb, az lett a jobbanya, vagy másként a jobbasszony. Eleinte csak úgy monták, hogy bal az egyik isten Ana vagy manapság anya a másikfele.

Csak e ne haggyam öregapámat, azt beszéte, hogy akkortájt a fődön minden vót. A gabona egyre termett, csak enni köllött, csipegetni. A méz a gyümőcs csak úgy csüngött. E köllött venni, aztán enni. Ahogy evetted, má nőt is, a másik. Aztán ehetted azt is. Hát ez teccett az isten fiának, itt is maratt, nem kívánkozott vissza abba a magasságos hetedik mennyországba, egy se. Monták is a másiknak, hogy menny má, apád országába, a mennyországba. Aztán jó vót a dóga mindnek, az asszonnya henteregtek, lettek is hama, sokan. Később, monta is az asszonya, hogy aszongya: ne lássák a kölkök, hogy mit csinász, mer má sok vót belüle, vagy hetvenhét.  Erre házat építettek, mer szemérmes lett a nyavalyása. Belakták az egész ég ajját. El is nevezték a teremburáját. Merhogy az lett a terembura, itt a fődön, a mennyország alatt.  E(l)[1]-vótak gyarapottak. Evegették a gabonát, így aztán könnyen vótak a magokka, magukba. Ezér, aztán magokat is enevezték, így lettek a mag népe.

Csak annyit vegyél gyerekem, amit meg is eszel, ne maradjon a tányéron, mert az elpazarlódik, tudom, anyád megeszi utánad, de annak is jobban esik, ha a magáét eszi.

Szokta mondani.

Történt egyszer, hogy az öreg isten egyik gyereke a későbbi tizenegybű, megirigyüte, üket itt a fődön. Addig szekáta az öregistent, míg le nem engette üket is, mind a tizenegyet a fődre. Legyüttek. Csak szaporottak. Szemezgettek, a gabonábú. Csúfóták is őket, hogy szemezgetők. Ölég lusták vótak, gondúták nem mennek ük mindig ki a fődre szemezgetni, regge mikor kimentek, szettek annyit, hogy legyen mellettük mit szemezni, egész nap, gondúták akkor má, nem köll mindig kijárni. Lett is belüle nagy baj. Ettű kezdve a gabona meggondúta magát, nem termett egész nap, csak mindig másnap reggere. Így hát a mag népének is fő köllött vönni ezt a szokást, amit a szemezgetők csinátak. Telt mút az idő, aztán a szemezgetők, nagy hentergésük közepette kitanáták, hogy nem mennek ük minden nap szemezgetni, amit tanátak megszették, aztán nem köllött menni vagy egy hétig. Gyütt is megin a baj, a mag népének nem lett mit enni. Mer hát, a gabona is megin meggondúta magát, későn termett, meg aztán a szemezgetők is eszemezgették tülük, amikor vót. Aztán amikor keresték, hun is van, hun is van a gabona, mer hun vót hun nem vót, eccer aztán úgy alakút, hogy a szemezgetők felé verődtek, a-hun  azok összehátak egymása. No nem is kölött vóna ezt látni, mer be panaszúták üket az Öregistenné. A meg, montanekik, nem vót jó míg mag-á-tú termett, most akkor má, vessetek, oszt legyetek emberek, és ne istenek. Hát aztán így lett vetés, meg az aratás, az isten fiának, aki emberré lett. De a szemezgetők nem vetettek ám, titokba megszették amit a mag-vetők vetettek. Aztán a szemezgetők kitanáták, hogy vigyázzák meg a vetést. Válasszanak fővigyázót, és annak adjanak szemet, azé, mer, megvigyázza a gabonát, amit a mag népe eszórt, és leszedett. Lett is ebbű megin baj, amikor nem vót elég gabona, mer nem termett. Hát erre a szemezgetők evették a mag népének a házait, mer hát ők dógoztak, megvigyázták a gabonát, ami nem termett, oszt bekőtöztek, mer a fővigyázást meg kö füzetni. Így aztán ez a szemét népség lett a szem nép. A mag nép meg csináhatott másik házat. Ideje vót, mer a gabona egyre nehezebben termett. Manapság má csak évente egyszer terem.

Hát így vót ez a mese, a mag népéve meg a szem népéve. Azúta is várgya, a mag népe, hogy gyünnek majd a testvérek, a tizenhárombú, az-az öt, aki még isten, és majd rendet raknak.

Látom gyerekem nem figyesz.

Nem tucc e számóni tanán? Mer hát, hogy vót a hét istengyerek után? Montam, lettek tizenhárman. Abbú legyütt hét. Akkor hát hogyan lett öt maradék, akik még várnak?

No de azt máskor.

[1] (L) Kromek Pál BLOGKÖNYV

„A Magyarok Eltitkolt Múltja I. kötet. 109. oldal. Az (L)

A Mars

Mars

Általában:

  • A mai Európai felfogás szerint, a szokatlanul vörös megjelenése miatt alakult ki róla a véres harcok istenének jelképe.
    • Európai nevének elterjedése közvetlenül a francia „marche” után, hadrendbe való menetelés, szóból ered. Ugyanitt menést parancsoló vezényszó. A jelentése magyarul: Indulj[1]! Menj! Innét a „masíroz” eredetiben: „marsol”.
    • Olyan zenemű, melynek időmértéke a lépés időmértékével egyezik, azaz valamely ütemrészre egy lépésre esik; magyar neve: induló.
    • Görögül: ArhV (erős?), a görög hadisten Árész,
    • A római hitregében a hadak istenének vagy hadúrnak a neve lett Mars.
      • Forrása az Etruszk „Marist”. Marist természetisten, a termékenység istene. Nem nagyon feszegetik, de Marist az apja Latinusz -nak aki a mai „kultúrvilág[2]” névadója.
    • A csillagászatban 4. bolygó neve.
  • Az északi népeknél Mars Tyr és Tyu mind a háború félkezű istene jelent meg.
    • Innen származik az angol Tuesday, azaz kedd, ami a latinban Dies Martis, a franciában Mardi.
    • Március a Mars hónapja a francia Mars, és angol March elnevezése is erre enged következtetni.
  • Az egyiptomi mitológia szerint RÉ isten csillaga volt. Ré helyenként Hórusszal, aki a Horizont Hórusza, és Vörös Hórusz, továbbá, Atummal és Ámonnal is össze van mosva. Már Egyiptomba tudták, hogy „Visszafelé utazik”. A képeken sólyom fejű emberként ábrázolják.
    • Mégis talán legjobban a témába vág Ré mitológiáinak olvasata közben a teremtésmítoszokban való részvétele. Itt vannak olvasatok, ahol a SZAVAKKAL Ez szerint: Ré (ő) SZAVAIBÓL[3] lettek az emberek.
    • Másik érdekesség a hieroglif jele, ami megegyezik a „Lyuk[4]„rovásukkal.
    • Ide kapcsolódik az „R” hang elemzése, amiről több oldalt írtam, és olvashatók belőle részletek a blogomban.
  • Indiában a Hindu mitológia szerint Mars a Mangala volt, a vörös bolygó, a hadisten Kartikeja.
    • Mangalát, istenként tisztelték. Mangala a Kedd napja. Vörös testű négykezű isten. Úgy tartják, aki ennek a bolygónak a hatása alatt van az hajlamos a szenvedésre, a szerencsétlenségekre. A szó forrása szanszkrit. Kiejtve magyarul hangzik.
    • Kartikeja, a háború istene. Említik még: Guha, Kárttikéja, Kumára, Murugan, Sanmukha, Szubrahmanja neveken. Kartikeja Síva isten szeméből, egy Madras közeli tóba zuhant, hat csóvából álló tűzből, született.
  • A mai magyar felfogás teljes mértékben illeszkedik az Indoeurópai kultúrkörbe. Az elnevezései is erre utalnak, „Hadakozó csillag” „Vérszemű csillag”. Ezen szavak szóösszetételéből, nehézkes elnevezéséből látszik, egyféle nyugati nyelvekből lefordított változatai jelentek meg a nyelvünkben.
  • Az eredeti magyar gondolkodás, mégis ha halványan is, de utal a szó nyelvünkben való jelenlétére ez pedig az „a” névelő nélküli régies használata. Száz, kétszáz éve így hangzott egy mondat: „Marsot megfigyelni”, ami megszemélyesíti, esetleg istenként tekintettek rá.

 

Gyökelemzéssel:

A gyökhangokkal:

MRS gyökhangok határozzák meg. Kiejtve eMeReS, MöeRes, MöRöeS, MöRöSö, eMRöeS, eMRöSö, stb. Látható, hogy a magyar tájnyelvben ezek a kiejtett formák nem jelentek meg, jobban mondva én nem ismerem fel. Az ősnyelv valószínű nem tartalmazta a MARS szavunkat.

Gyök képekkel:

A MARS szó egy gyökből és egy kötőszóból áll: a MAR gyök és az S kötőszó.

MAR gyökszó

A MAR gyök a MR gyökhangpárból áll. Kiejtés szerint eMeR, MöeR, MöRö.

  1. Mozgást jelentő ige
    1. A marúl,[5]> menűl, ficzamik, mondták> kimarúlt a karja,> kimenűlt> kiment. E jelentés után is valószinű, hogy mozgást jelentő ige volt, melyből úgy lett marúl, mint a men igéből menül, lágyítva menyül, szóképe> hozzá men-t[6]. Rokon hozzá a franczia marcher= menetelő, sőt a német fahren, forth =tovább, szanszkrit par, pur, =előre nyomúl és görög peirw, pera= felett is.
    2. Ugyanez a szóképe a marha szóban levő MAR gyöknek.
  2. Időhatározó: A marad, maraszt igékben időbeli tartósságot, bizonyos állapot azonos folytatását jelenti. MARAD> MAR- AD> MAR-A> MAR-D.
    1. AD
      1. Régiesen ÁD (Huszú egyedi hanggal)
      2. Általában valamit oda nyújt. Lehet tárgyi és szellemi.
  • A vásárlásnál a csere egyik fele. AD-VESZ
  1. Kínálás: Ad egy pohár bort.
  2. Fenyegetés: AD-ok a szemed közé. Ennek oka van. OK!
  3. Képző> helynévképző> od, ed, ěd, öd módosításokkal jár, ú. m. lov-ak Lov-ad, lud-ak Lud-ad, som-ok, Som-od, ölv-ek, Ölv-ed, ěb-ek Ěb-ed, bög-ök Bög-öd. A hangal végződő gyökök után: ád, ód, éd, őd, ud, üd, id: Abád, Ürgéd, Szapud, Gyömrőd stb. Részletek a szótárban.
  • Osztó> Számév képző> od, ed, öd, főnevekben: harm-ad, nyolc-ad, husz-ad. Az egész osztását: három (ból) egy, négy (ből) egy, öt (ből) egy, stb. Részletek a szótárban.
  • Igeképző: ár-ad, horg-ad, lik-ad, vig-ad, fúl-ad, gyúl-ad, forr-ad, ak-ad, ap-ad, borz-ad, stb. Részletek a szótárban.
  1. Egyes számban, második személyű birtokrag, melynek hangzója a többes számét követi, s ennél fogva gyökhang után ötágú: ad, od, ed, ěd, öd: fal-ad, bor-od, kez-ed, kert-ěd, bőr-öd; az egyedi hangokkal, mint a többes k-ja, öszve olvad: kapa kapád, kefe keféd, csákó csákód, tömlő, tömlőd, tepszi tepszid, kapu kapud, csöpü csöpüd. Személyrag: nál-ad, reá-d, után-ad, hozzá-d, miatt-ad, nek-ed, vel-ed, mellett-ed, érett-ed, előtt-ed, Ez a rag nem más, mint a második személynévmás TE, megfordítva ET, ED, módosult mása.
  2. Egyes számú második személyrag, a határozott alakú igékben, ezek, némely idejében és módjában. Párhuzamos társa ED, nevezetesen a múltban: irt-ad, itt-ad, látt-ad, gyúrt-ad, mondt-ad vagy mondott-ad, vert-ed, ett-ed, nézt-ed, ütött-ed[7] vagy ütt-ed, kérdett-ed vagy kérdt-ed, ölt-ed. Parancsoló módban: irj-ad, igy-ad, láss-ad, gyúrj-ad, mondj-ad, verj-ed, nézz-ed, egy-ed, ölj-ed. Ma már a parancsoló mód képzőjét elhagyva> d: ir-d, id-d, (igy-ad), mond-d, ver-d, öl-d. stb.
  1. A mara (zúzmara) származékban jelentése a szláv mráz = dér egyezik, de lehet manó is. ZUZMARA. MAR -A
  2. MAR-OK, MAR-JA. A négy lábu állatoknak, különösen a lovaknak két első lapockája között kiemelkedő dudorodás, izom. Ugyanezen testrész a szarvasmarhánál TARJ vagy tarja, disznóban nyaktól hát mentén ORJ vagy orja. A ,MAR’ máskép: MARJ, tájszóval: mor, morj. Erdélyben medvehús -nak is nevezik, mivel a medve, valamint a farkas is, ebbe szokott először harapni. A felsorolt példákban a feldudorodás, kiemelkedés, ami az AR OR módosulva ER, IR, ÚR gyökök egyik jelentése adott, gyökképben, szóképben.
    1. Magyarban: orom, far, tarjag, taré, mart, part, tarcs (emelt hely), borz, borzad, szár, szaru, torlik stb. a
    2. Latinban: armus, arundo, arbor, arduus, arx, cornu stb.
    3. Görögben: oroV (hegy), orJioV (meredek), orJoV, orniV, orw, artaw, airw, keraV, purgoV.
  3. MAR -t Mondjuk állatokról, ha, bele harap valamibe, s azt tépi, szaggatja[8], csipkedi. Különösen marnak a vadak, kutyák, kígyók. Ebből a szólás> Aki bírja, az marja. Átvitt értelembe rágalmaz, szid, szóval űz, kerget, üldöz. A szegény árvát kimarták saját házából. Ha ő mar, én is harapom.
    1. A gyök szóképében az R jellemhangként jelenik meg. A nyelvünkben a Rontást jelenti. Ilyenek: Irt, ort, őröl, morzsol, ront, harap, farag, sarabol, doroszol, korhol, horhol, tör, töröl, dörgöl, dörzsöl stb.
    2. Latinban: mordeo és voro.
    3. Görögben: morew, merixw.
    4. szanszkrit: vark (megfog
    5. lenyel), mard (rág), mar vagy már (öl, hal),
    6. német: morden stb.
    7. A magyar szintén fölveszi a d betűt mardos v. mardoz és mardalódik szókban; vagy a rokon t-t, martalék s martalócz-ban.

Az MR gyökhangpár köré épült gyökszó bokor rejti magába a MaR gyököt. A szóbokor a következő gyökökből ál: MaR, MáR, MeR, MéR, MiR, MoR, MöR, MuR, MüR. A felsorolt gyökök gyökképei, összefüggésbe hozhatók a bolygóval, vagy a bolygó mitológiájával. Ezek kibontása külön téma.

Mars, jelentése a MAR gyökre vezethető vissza. Ilyen értelemben, mint elavult gyök a KIMERÜLT jelentéssel bír. “marúl, azaz menűl, ficzamik, pl. kimarúlt a karja, am. kimenűlt”

Az „S” hang

 

Különösebb részletek nélkül:

  • Természeti suhogó hang> sáska, sebes, sebesség, suhan sugár, sólyom, stb. Szavakban.
  • Susogással járó hangutánzó> selyem, a latin sericum, a német Seide.
  • Természeti hangutánzó:
    • sese, susa, seseg, susog
    • sáp, sápog, sápít
    • sis, siseg
    • serceg, serpeg, serpenyő
    • sisereg, sistereg
    • síp, sipol, sipít
    • sicc
    • sólyom
    • söpör
    • suba, suh, suhan, suhanc, suháng, suhad, suhog
    • suly, sulyok
    • sus, susnya (suhogó vessző), susog, sustorog, sustorékol
    • sut, suttog, suttom, sutol
    • súg; súr, súrol; sül, süt; süvölt, süvöltyű
  • A csúszás, hangja,
    • A csúszás gyökképe rejlik benne> sík, síkos, sikér, sikamlik, sikamít, sikamodik, sikár, sikárol, siklik, sikkad,
    • Csúszva elvesz, eltűnik> sikkaszt.
    • Csúsztatva elveszt> sima, simít, simogat, simul, huppan> süllyed, süllyeszt; süpped, süppeszt.
  • 5) Indulathang, fájdalmasakat utánoz:
    • Saj, melyből sajna, sajnál, sajon, sajnos, sajog, sajgat, sajlódik.
    • A saj gyöknek megfelel a fájdalmas felkiáltású haj vagy. jaj
    • Sanyar, sanyarog, sanyaru, sannyad
    • Satnya
    • Sápol, sápolódik
    • Senyv, senyved, senyves, senyveszt
    • Sí, sivalkodik, sivít, sikolt, sír, siralom, sirás, sirat
    • Sínlik, sinlődik; sohaj, sohajt, sohár
    • Sopánkodik
    • Sovár, sovárog.
  • Szagló érzék susogását utánozzák:
    • sajdít, sejt, sejdít, melyekhez rokon a szag, szagol, szimatol. És még sok példa.

A nyugati kultúrákban  az S hang susogó, sokasodó, sáska jellege miatt lett a hadak istene. Meghatározza tovább az R hangtársa az RS> SR hangpár, ami a vágás a rágás, a marás, sarabol, sarol, sért, stb. szavakban fordul elő. A szóvégi S hang mind kötőszó megfelel az ÉS szavunknak ilyen értelembe az IDE S TOVA, a KI S BE, stb. fogalomképek a távolodást is jelenthetik, továbbá az S mind a parancsoló mód képzője szinte a MARS szó utasít a KIMERÜLT elhagyására.

A MARS szó jelentése gyökelemzéssel:

A KIMERÜLT ELHAGYÁSA

 

Kiegészítés:

Magyar nyelvű vonatkozásai a MARS szónak:

  • A kunok a XIII. Században nemzeti istenüket KÁM[9] -nak nevezték.[10]
  • KÁM, kun isten nem más mind a kunok és hunok közös regéinkből ismert HUNOR és MAGOR ősapjának Hunor párja. Ez a KÁM azonos a bibliából ismert Kánaániak ősapjával. A biblia arról nem beszél, hogy KÁM rege -béli ősapa.[11]
  • Kánaán névadója a kunok nevéből ered.
  • Tiglát-Palaszár asszír király hadakozott egy kumán, kamán, nevű néppel, lerombolva azok legerősebb városát Hunusát[12].
  • Fááy Elek szerint is, Heraklesz azonos a mi Magor vagy Magyar nevű istenségünkkel, viszont ezen Kun, Kiun, vagy Kaun, Kamor, Karn, a mi Hunorunkkal, de azonos egyúttal a görög-római mytholcgia Aresz- Mars hadistenével is.[13]
  • Ezek után úgy néz ki, hogy MARS isten azonos MAGOR ősapánk testvérével HUNOR –al.

Az első évezred elmúltával, István koronázása után a latin nyelvű írásokban egyre jobban fordulnak elő olyan elnevezések, melyekben a régi magyar szavakat görögre, vagy latinosra cserélik, feltehetően azzal a céllal, hogy a magyarság összemossa ezeket az elnevezéseket. Mindazon által, ha elfogadjuk a korabeli papságnak ezt a fondorlatát, akkor több sorsunk alakulását meghatározó név bele illeszthető a bibliai szemléletbe. A latin szövegekben gyakran Hunor és Magor helyett egész egyszerűen, Marsot és Herculest írnak.  Ezen senki fönn nem akadt, éppúgy, mint azon se, hogy az akkori latin nyelvű okiratokba székely helyett siculus, jász helyett pedig filisteus állt, mert hiszen azon időkben még minden valamirevaló műveltségű magyar tudta, hogy az itáliai sicheli vagy siculi nép[14] a mi székelyeink, a filiszteusok pedig a mi jászaink igen régi időkben kivándorlott részei nemzetünknek. Ha a krónikások a két törzsatyát, egyúttal a nemzet isteneinek is mondták, akkor világos, hogy a közmondásainkban máig emlegetett „magyarok Istene” sem más, mint Magyar Napistenünk.  Úgymond Heraklesz, akit az elő ázsiai fajunkhoz tartozó ősnépek, valamint a föníciaiak és az Égei tenger szigetei lakói, még el görögösödésük után is, egészen közönségesen neveztek Makar és Magar néven is; ikertestvérét Ifikleszt[15] pedig Kom- és Kaunnak, akiben pedig Hunorra, a kunok és hunok istenségére és regebeli ősapjára ismerünk.[16]

 

  • MARS isten neve, aki a mi nemzetünk testvér népének a Hunoknak, ősapja az ismert kultúrákban több nemzeti hőssel azonosítható. Ezek közül felsorolok párat, a nélkül, hogy az összefüggéseket ismertetném.
    • Bonfini 1690 összemossa „Mars pater” és „parens Hercules” neveket.
    • Az árja népek nyelvükben a Marana név azonosságát a meglévő mars, morte = halál szóval azonosítják
    • Trója és a Dardanosznév összetarozik. Ös török nevek. Dardanosz azonos Hunorral, a harc istenségével Marsz-Aresszel (Manapság Árész).
    • Ábel-Jábel, Marsz- Aresz, Kain- Romolus-Dardanus testvérgyilkos továbbá az egyiptomi Szet, Mars régi nevei még tovább vezetnek bennünket, Turosz és Tlr, impetuoso, szláv mert > szmert, mrt, szmrt halált jelentő szavakkal

Összefoglalva

Addig amíg a velünk rokon kultúrákban a HUNOR név erőteljes vándorló bátor harcoló képet hordoz, addig az indoeurópai árja kultúrákban a Mars a harc mellett a gyíkos képét is megjeleníti.

Kiegészítés: Utolsó kiegészítés 2019. december 19.

[1] IN DÚLJ!

[2]Indoeurópai kultúra.

[3] Ma már nem megvetendő gondolat.

[4] Soha nem értettem a rovás szabvány elfogadóit, miért nem ezt az egyértelmű jelet fogadták el. Nem csak ennél a jelnél, másutt is mindenütt kitanítanak.

[5] A CF szótár alapján, példák és gondolatok.

[6] A fiam felesége, a menyem.

[7] Újabban hibásan a szóelemzésekben látom a múlt idő jelének a szétválasztását. Hibás: ütöt-ted!

[8] Szaggat forrása szak -gat.

[9] A Kunok között ennek a névnek Kamor alakja is létezett, ami megegyezik a Hunor névvel.

[10]Ran Carpin szerzetes följegyzései szerint, akit IV. Ince pápa 1245-ben a mongol kánhoz küldött volt követségbe, a kunok nemzeti istensége még a XIII. században is Kám-nak neveztetett.

[11] Spamer: „Weltgesichte”. Leipzig 1896. évi kiadás I. köt. 271. Old.

[12] Hommel Fritz dr.: „Geschichte Babiloniens  und Assiriens”. Berlin, 1885.529. oldal.

[13] A magyarok őshona”. Budapest, 1910.

[14] szikelek vagy szikulok

[15] Ifiklész = Ikerfivér

[16] Magyar Adorján Ősműveltség 77. oldal.

Ősiségünk

A Magyar nyelv és a magyar történelem, kérdései.

A Magyarországon, a Kárpát-medencében élő népek nyelvének alakulása szorosan összeforr a magyar nyelv eredetével.

A nyelvünk, a magyar nyelv, magában hordozza a világ történelmét, a világ vallásait, a tudományokat.

Ezért titkolják előlünk.

Mondja Kiss Dénes, másokhoz hasonlóan, mintha a „Marsról” jött volna.

Valamikor a rendszerváltás után, amikor a Fidesz hatalomra került, volt Orbán Viktornak egy elszólása:

„Azt mondták, mindent meg szabad tennünk, mindet! Nincsenek tabu témák, mindenhez hozzá lehet nyúlni, meg lehet változtatni!

Csak egy dologhoz nem nyúlhat senki az a nyelv!”.

Visszanézve ez így is történt!

Valószínű pontatlanul idézek, de megmaradt bennem ez a gondolat azóta sem hagy nyugodni. Miért ez a nagy titkolózás, kik mondhatták, hol mondhatták és főleg miért?

Ekkor kezdtem el foglalkozni a magyar nyelvel azóta sok minden megvilágosodott előttem. Ilyen a történelem hamisítás.

Mivel több esetben látom a vitákat az alternatív történelmi álláspontok, és a „Tudományos”, vagy annak mondott felfogás között mindig eszembe jut a fenti elszólás.

Úgy gondolom, hogy rengeteg, kitűnő alternatív történelmi írás létezik a témában. Lássuk be, ezek mind csak egy-egy szeletét tartalmazzák a valóságnak. Vannak átfogó művek, vannak kitűnő részterületekkel foglalkozók. A gond az, hogy a mai tudományos szemlélettel vizsgálva mindegyikben találhatók kifogásolni valók. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Fanni

Fanni név.

Egyik unokám keresztneve. Nem én választottam, hanem a szülei. A tanárai nem ismerik a név eredetét ennek némelyik hangot is adott.

Mivel a szavak elemzésével foglalkozom évek óta, ezért kifejtem a név eredetét.

Történelmi elnevezéseinek alakulása.

A Fanni név ősi Kárpát-medencei név.  Mondhatjuk ősmagyar eredetű újkori névnek.

Leegyszerűsítve, áthallásos becézett alakja az AN> Anna> Panni neveknek Fanni formában.

Panni> Fanni.

AN
Az Egyiptomi Ó-birodalomban, Ré napisten lánya, a népek ősanyja.  A Gilgamesi Eposz szerint a Sumír Nimród[1] teremtője. Bál Isten társa, aki az özönvíz előtt, a Balkánon és a kárpátok közt, Bál- kánjaként[2], uralkodott és a Balaton környékén élt. Ezt a területet Pannóniának hívták ebből a névből adódott An nevének másik Kárpát medencei változata, a Panni, és a Panka. Ahol „P” a pannon, an” pedig az „An” istennő nevét jelenti. Sőt megkockáztatom, hogy maga a „Pannon” szó, mint terület később ebből a névből származik. Érdekes megjegyezni, An nevének alakulását. A Hettiták Hanna alakban, (megjelölve, hogy ez a hettita „Anna”), a Pannonok Panna (megjelölve, hogy ez a Pannon „Anna”) alakban jelenítik meg. Hasonlóképen a Hettita „Hana (S)” megfelel az „anya” szavunknak.
Az An későbbi változata az Anna.

Anna:

Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Magyar népek, és nevük

Magyar népek, és nevük:

  • Magyarok
  • Kunok
  • Jászok
  • Lófejüek
  • Palócok
  • Pártusok

Ezek a népek együtt a Szittyák leszármazottjai.

——————————————————————-

Magyarok: 

A magyarok[1] „mageresztők[2]népszaporítók. A szittyák.

Görögül: Scythae.

Magyar> Scythae Georgii

Magyar> Scythae Gergithae

Magyar> Scythae Aroteres

Magyar> Scythae Chorasmii

Magyar> Scythae Agriani

Magyar> Scythae Argiui

Magyar> Scythae Agriaspae

A „Magyar” nevet más népek görögből a következőképpen fordították: Egy kattintás ide a folytatáshoz….