Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

Címszó: ABAJG

(abaj-g) gyak. önh. múlt abajg-ott, htn. abajg-ani vagy ~ni. Űző, kergető, távolodásra szólító hangon kiált, üvölt. Képzésre hasonló hozzá, rivalg. Törzse az összetett a! és haj! űző indulatszókból áll: ahaj, hangváltozattal abaj; rokon vele hábor. ni!