Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ABROSZ

 (abr-osz) fn. tt. abrosz-t, tb. ~ok. 1) Kender-, len-, gyapot- s ilyféle szövetből való asztalruha, melylyel az asztalt evés alatt beteríteni szokták. Sávolyos, finom, durva szövetű abrosz. Tiszta, szennyes abrosz. Ösmerem az abroszt, szőszből, fonták. Km. Széles az asztal, keskeny az abrosz, rövid a vacsora, népd. Sáholyos abrosznak szebb a színe, mint a viszája példab. 2) Lepedő, melyet a közrendű nők esernyő helyett magokra terítnek. A mely abroszt sokan viselnek, szöszszé válik. Km. 3) l. FÖLDABROSZ, FÖLDKÉP. Elemezésére nézve l. ABR, elvont gyök, melyszerint eredetileg borítót, takarót jelent. Némely szláv nyelvekben: obrusz.