ACZÉL

Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ACZÉL

ACZÉLCSAT
 (aczél-csat) ösz. fn. 1) Aczélanyagból készített csat. 2) Gyürü vagy karika, melylyel még némely régi divatú dohányzók az aczélt a dohányzacskóhoz kötik.
*ACZÉLEDZÉS
 (aczél-edzés) ösz. fn. Szerszámcsináló kovácsok műtéte, mely által a vasat aczéllá edzik, keményítik.
*ACZÉLEDZŐ
 (aczél-edző) ösz. fn. Szerkovács, a ki a vasat aczéllá edzi, szilárdítja.
*ACZÉLÉR
 (aczél-ér) ösz. fn. Szerkovácsok, lakatosok nyelvén, a vasnak azon erei vagyis részei, melyek aczélkeménységüek, s a ráspolynak és furónak nem engednek.
*ACZÉLFAL
 (aczél-fal) ösz. fn. Átv. ért. igen szilárd kőből, és ragasztékból álló, s mintegy áttörhetetlen kemény falmű.
*ACZÉLFORRÁS
 (aczél-forrás) ösz. fn. Forrás víz, mely vas elemeket tartalmaz, mely a benne fürdők testét megedzi, mintegy megaczélozza.
*ACZÉLFÜRDŐ
 (aczél-fürdő) ösz. fn. Fürdő, vasrészeket tartalmazó vízből; különösen mesterségesen készített ilyetén fürdő, midőn a hideg vizbe forró vasat mártanak. Aczélfürdőt rendelni, használni.
*ACZÉLGOLYÓ
 (aczél-golyó) ösz. fn. 1) Aczélanyagból csinált golyó. 2) Reszelt vasporból és borkőből szilárd tömeggé gyúrt, s golyóvá alakított vegyanyag.
*ACZÉLGOMB
 (aczél-gomb) ösz. fn. Aczélanyagból készített gombféle mű.
*ACZÉLGOMBOS
 (aczél-gombos) ösz. mn. Aczélgombokkal ellátott, fölszerelt, diszített. Aczélgombos mellény, dolmány, mente.
*ACZÉLGYÁR
 (aczél-gyár) ösz. fn. Gyár, melyben a vasat aczéllá edzik, s belőle különféle szereket készítenek.
*ACZÉLHÁMOR
 (aczél-hámor) ösz. fn. 1) Hámor, azaz hutai kalapács, pöröly, melylyel a vasat gyakoribb koholás által aczéllá edzik. 2) l. ACZÉLHUTA.
*ACZÉLHUTA
 (aczél-huta) ösz. fn. Huta, vagy koh, melyben többszöri olvasztás, kalapálás által a vasanyagból aczélt edzenek.
*ACZÉLKARIKA
 (aczél-karika) Aczélanyagból való kemény, szilárd karika.
*ACZÉLKÉK
 (aczél-kék) ösz. mn. Edzett vashoz, vagyis aczélhoz hasonló kékszinű. Aczélkék zománcz.
*ACZÉLKÚT
 (aczél-kút) ösz. fn. Kút, melynek vize föloldott vasrészeket tartalmaz.
*ACZÉLLAP
 (aczél-lap) ösz. fn. Aczélanyagból lapított lemez, vagy táblaféle mű, különféle czélokra, p. az aczélmetszőknél.
*ACZÉLMETSZŐ
 (aczél-metsző) ösz. fn. Művész, a ki aczéllapra különféle képeket, alakokat metsz vagy böködve vés.
*ACZÉLMÍV
 l. ACZÉLMŰ.
*ACZÉLMÍVES
 (aczél-míves) ösz. fn. Különféle szereket, diszmüveket, árukat aczélból készítő míves.
*ACZÉLMŰ
 (aczél-mű) ösz. fn. Aczélanyagból készített mindenféle mű, p. gombok, karikák, csatok, eszközök; különösen ilynemű mesterségesb árúk.
*ACZÉLMŰVES
 l. ACZÉLMÍVES.
*ACZÉLNEMŰ
 (aczél-nemű) ösz. mn. tt. aczélnemű-t, vagy ~et, tb. ~k, vagy ~ek. Általán a mi aczél tulajdonságával bír, s abból van készítve. Aczélnemű eszközök, szerek, díszmüvek.
*ACZÉLOS
 (acz-él-os) mn. tt. aczélos-t, vagy ~at, tb. ~ak. 1) Aczélkeménnyé edzett, szilárdított. Aczélos vas kard. 2) Aczélféle vassal bevont, fölszerelt. Aczélos paizs, zabola. 3) Aczélból való eszközökkel ellátott. Aczélos kostök, melyről aczél fityeg. 4) A maga nemében kemény, szilárd. Aczélos jég. Különböztetésül a porhanyótól. Aczélos búza, tömör tartalmú, nehéz. Aczélos föld.
*ACZÉLOSODÁS
 (acz-él-os-od-ás) fn. tt. aczélosodás-t, tb. ~ok. Erőtulajdonsági változás bizonyos testben, midőn aczélossá képződik; szilárdulás, tömörödés, keményedés, l. ACZÉLOSODIK.
*ACZÉLOSODIK
 (acz-él-os-od-ik) k. m. aczélosod-tam, ~tál, ~ott. Aczélossá képződik, e szónak több értelmében. A forró vas többszöri hideg vízbe mártás és kalapálás, edzés által aczélosodik. A jég kemény hideg, a gabnaszem tartós meleg, érés által aczélosodik.
*ACZÉLOZ
 (acz-él-oz) áth. m. aczéloz-tam, ~tál, ~ott, par. ~z. A vasat sajátnemű gyári műtéttel keménynyé, szilárddá, hajthatatlanná, szóval aczéllá képezi, edzi, illetőleg élesíti. Átv. ért. testét különféle szerekkel, gyógymóddal, szigorúsággal megkeményíti, hogy ép, tartós legyen, s a viszontagságokkal daczoljon.
*ACZÉLOZÁS
 (acz-él-oz-ás) fn. tt. aczélozás-t, tb. ~ok. Általán cselekvés, midőn valamit tulajdon vagy átv. értelemben aczélozunk. Vasnemü szerek aczélozása. Testi erő aczélozása. V. ö. ACZÉLOZ.
*ACZÉLOZÁSI
 (acz-él-oz-ás-i) mn. tt. aczélozási-t, tb. ~ak. Aczélozást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Aczélozási műtét, mesterség.
*ACZÉLOZOTT
 (acz-él-oz-ott) mn. tt. aczélozott-at. Aczélkeménységüvé edzett, szilárdított. Aczélozott szántóvas. Átv. a maga nemében erőssé, tartóssá tett. Aczélozott test.
*ACZÉLPOR
 (aczél-por) ösz. fn. Az aczélmetszők reszelője, vagy vésüje által az aczéllapról lehullatott porrészecskék.
*ACZÉLPŐRÖLY
 (aczél-pőröly) ösz fn. Pőröly, aczéllá keményített vasanyagból.
*ACZÉLRÖG
 (aczél-rög) ösz. fn. Átv. ért. aczélkeménységü ásványrög, mely sok vasat tartalmaz.
*ACZÉLRÚGÓ
 (aczél-rúgó) ösz. fn. Aczélanyagból készült, s meghajtott, vagy gyürükbe tekergetett vékonyabb- vastagabbféle huzal vagy rudacska, mely a nyomást rugalmasan visszataszítja.
*ACZÉLSZÍN
 (aczél-szín) vagy SZINŰ, ösz. mn. l. ACZÉLZÖLD.
*ACZÉLTÜKÖR
 (aczél-tükör) ösz. fn. Fényesre csiszárolt aczéllemezből való tükör.
*ACZÉLVÉSŐ
 l. ACZÉLMETSZŐ.
*ACZÉLVÉSÜ
 (aczél-vésü) ösz. fn. Vésüféle eszköz, aczélból.
*ACZÉLVÍZ
 (aczél-víz), ösz. fn. Ásványos víz, mely leginkább szénsavban föloldott vasrészeket tartalmaz.
*ACZÉLZÁR
 (aczél-zár) ösz. fn. Zár, melynek anyaga aczélból van. Átv. feltörhetetlen akadály, mely miatt valamihez férni nem lehet.
*ACZÉLZOTT
 l. ACZÉLOZOTT.
*ACZÉLZÖLD
 (aczél-zöld) ösz. mn. Homályos zöld, mely sötétes kékszínbe megy. Aczélzöld posztó, kelme.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .