Czuczor Gergely, Fogarasi János: A magyar nyelv szótára. [1862.]

ADAG

ADAGTAN
 (adag-tan) ösz. fn. A gyakorlati gyógytudomány azon ága, mely a gyógyadagokról szól.
*ADAKOZÁS
 (ad-ak-oz-ás) fn. tt. adakozás-t, tb. ~ok. Jótékony cselekvés neme, midőn saját vagyonunkból másoknak valamit ingyen, jóakaratból stb. juttatunk; bőkezüség, alamizsnálkodás. V. ö. ADAKOZIK.
*ADAKOZÁSI
 (ad-ak-oz-ás-i) mn. tt. adakozási-t, tb. ~ak. Adakozást illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Adakozási ösztön, vágy, hajlam.
*ADAKOZAT
 (ad-ak-oz-at) fn. tt. adakozat-ot. Maga azon jószág, segédpénz, alamizsna stb. melyet ajándékképen másoknak adogatunk. juttatunk.
*ADAKOZIK
 (ad-ak-oz-ik) km. adakoz-tam, ~tál, ~ott, par. ~zál. Általán, vagyonából mások javára, fölsegélésére kisebb-nagyobb mennyiségben valamit juttatgat, osztogat. Közintézetekre, jótékony czélokra adakozni. Könnyű a máséból adakozni. Km. Különösen, vallási kegyeletből, irgalmasságból a szegényeknek, szűkölködőknek, kárvallottaknak segédpénzt, élelmet, ruhát stb. nyújtogat, adogat. Adakozzunk a szegény árvák, özvegyek, nyomorékok, kórságban sínlők számára.
*ADAKOZÓ
 (ad-ak-oz-ó) mn. Aki adakozni szokott, bőkezű, alamizsnálkodó, kegyes ajándékokat osztogatni szerető. Az adakozó embert fölkeresik a szegények. Bőven adakozó gazdagok. V. ö. ADAKOZIK.
*ADAKOZÓSÁG
 (ad-ak-oz-ó-ság) fn. tt. adakozóság-ot. Jótékonyság neme, vagyis, kegyes tulajdonság, melynél fogva valaki adakozni szeret, és szokott.