Mielőtt elindultunk már elhatározásom volt, hogy vacsoránál kérek valamilyen márkás vörösbort. Úgy spekuláltam, hogy belefér az üdülési csekkbe, mivel azzal fogunk fizetni.


Nem vagyok valami nagy szakértője a boroknak, de azt tudom, hogy milyet szeretek. Azt a fajta bort szeretem amely elég sűrű mondaná a szakember, hogy testes, zamatos, és száraz. Valamilyen ok miatt az édes boroktól, hányingerem van. Nem is nagyon próbálkoztam velük egész életemben, bár néha előfordult, hogy találkoztam számomra ízletessel, nem sikerült megfejtenem miért ízlett. Lehet hogy a gyerekkori emlékek amikor, a cukros bor volt a divat és esetenként annyira többet sikerült a gazdának beletenni, hogy az már ragadt. Nem szívesen folynék bele ebbe a témába, meg mintha említettem volna, hogy nem nagyon értek hozzá.
Úgy emlékszem már mondtam előrébb valahol, hogy Kehidakustányba indultunk egy hétvégére a feleségemmel. Egy szép még a Fidesz világból származó wellness fürdő van ott. Nagyon idegen számomra ezt a szót leírni, mégis a közbeszéd miatt már csak úgy jön. De ez a téma itt a blogban egy másik passzust is megér.
Egy alkalommal, úgy két éve a nagyobbik fiam élettársa karácsony előtt megajándékozott bennünket egy apartman heti igénybevételének lehetőségével, mi éltünk is vele és elhoztuk a leány unokáinkat, a Katát, és a Fannit. Nagyon tetszett a tél közepén a szépen megépített apartman, persze nem beszélve a fürdőről, ami lenyűgözőnek tűnt, a gyerekeknek főleg, hiszen talán akkor voltak először ilyen helyen. A lányok rendkívül élvezték a vizet, a lakást ahol laktunk, az éttermi étkezéseket, nem ehhez az életmódhoz szoktak. Az utca végén ahol aludtunk van egy Vándorbab nevű étterem, oda jártunk étkezni. Akkoriban nem volt megfizethetetlen számunkra. Élveztük. Esténként szoktam inni pár deci vörösbort, és ezért gyalog mentünk haza. Nem laktunk messze a szállástól, meg vacsora után a séta is jól esett.
A lényeg nagyon tetszett ez a pár nap mind a négyünknek.

Voltunk még egyszer itt. Az idén talán januárban. Akkor meg a kisebbik fiam invitált meg bennünket, gyakorlatilag befizetett, a HOTELBA két éjszakára fél panzióval. Elhoztuk a fiú unokánkat az Andrást, mert Ő még nem volt itt velünk, a lányok meg már voltak, azonkívül az anyjuk nem is engedte el őket. A gyereknek is nagyon tetszett minden, a Svéd asztalos reggeli, a Svéd rendszerű vacsora, na meg az, hogy Ő rendkívül ínyenc, és végig szeretet kóstolgatni mindent. Na én meg este a pár deci sauvignonnal el voltam. Érdekesnek tartottam, hogy mindkét este más ízű, és állagú volt az a bor, bár a pincér az más volt. Ugye a szállodai szoba is rendkívül tetszett a gyereknek, volt TV is. A biztonság kedvéért azért felpakolt, hozta laptopot, meg egy rakás DVD-t, de nem nagyon lelett neki nézegetni. Tele volt programmal mindhárom napunk.
Tetszett minden. El is határoztuk, hogy jövünk még.

Hogy nyugdíjba mentem, vagy talán inkább küldtek, bár én örömmel tettem, de ez nem is kapcsolódik szorosan a témához, megmaradt, több ezer forintnyi üdülési csekkem. Mivel még van tavalyi is köztük ezért lejárata előtt el kell költeni. Meg is beszéltük a feleségemmel, hogy elmegyünk Kehidakustányba, újból egy hosszabb hétvégére. Már ismerjük is a helyet, a vízzel sincs semmi gondom, meg a szálloda is tetszik, sőt úgy néz ki, hogy használ minden féle nyavalyára. Mondta is az asszony miután végigolvastuk az összetételből adódó hatását a víznek, hogy ez még „reumás bőrbetegségekre is kiváló” . Foglalt is szobát az interneten, kellett valamennyi előleget átutalni, és a többit a helyszínen lehet majd csekkel fizetni. Így is lett. Most itt ülök a Hotel Termál egyik szobájában és írom ezt a blogot, miután tegnapelőtt, a vacsoránál bevállaltam egy kis, Cabernet sauvignont. Három pohárral kértem, az első az más volt mind a többi, amikor megkóstoltam, mondtam is a feleségemnek, hogy ennek teljesen olyan sima az itala mintha vizet inna az ember. De mivel, egész jól a fejembe szállt,kértem még két pohárkával, hiszen csak így van értelme. Mondtam is a pincérnek, hogy ez a második két pohár sűrűbb is meg ízesebb is mind az első. Igen Ö meg is erősítette, hogy az első az 2005-ös a második pedig 2006-os. Hittem neki, hiszen olyan szakembernek mutatta magát. Vacsora után sétálni indultunk. Amikor visszaértünk, a szobába, rám jött egy kis has csikarás, majd futottam a fürdőszobába. Hát igen meghajtott. De nem ám olyan vékonyan, ahogy felénk szokták mondani! Nem ám! Hanem úgy egyszerre egy olyan, olyan PUKK vagy TOTTY és ennyi ! Oda a vacsora. Persze a gyógyvíz hatásait amikor vizsgálgattuk, nem tértünk ki a reumás hasmenések elemzésére, egy kis Cabernet Sauvignonnal keverve. Ajánlom figyelmükbe, ha legközelebb Kustyánba járnak, maguk keverjék a borukat a helyi forrásvízzel. Másnap én is így tettem bár kellet vennem egy egész palackkal de megérte, a vacsora bent maradt.

Mindent összevetve elég jól összejött ez a hétvége.