Ambrus Pál

Az olajügy kapcsán

Az Ébredés 6. száma  az internetre kijuttatott, a Parlament Olajbizottsága által tárgyalt olajszőkítéssel fogalakozó Nógrádi Zsolt meghallgatását tárja az olvasó elé. Az olajbizottság elnöke Pallag László – akinek harca az olajmaffia ellen dicséretes, ám semmi változást nem hozott -, mondhatnánk azt, szélmalomharcot folytatott. Ahhoz, hogy egy ilyen bizottság sikeresen működjön, a törvényeket kellene gyökeresen megváltoztatni, de erre jelen pillanatban semmi esélyt nem látok. A kisembert sújtó törvények a milliárdokat összelopkodókra nem vonatkoznak. 

    Nógrádi Zsolt csak egy azon sokak közül, akiket az utóbbi években az olajszőkítés folyamán felkapott a „hiteles, pártatlan” média. Az itt leírtak csak a jéghegy csúcsát képezik azokban a több tíz milliárdos olajügyletekben, amik behálózták az egész országot, érintettek közéleti személyiségeket, multinacionális cégeket, állami hivatalokat. Gondoljunk csak arra, hogy némely, az olajszőkítés kapcsán keletkezett dokumentumokat a Parlament 80 évre titkosított, ezzel még a lehetőségét is mélyen eltemetve annak, hogy valamikor a bennük szereplő személyek felelősségre vonásban részesüljenek, hiszen 80 év múlva – ha addig még egyáltalán lesz Magyarország – ki a fene fog törődni azzal, hogy egyes emberek milyen úton-módon szerezték meg „induló alaptőkéjüket”.  A napokban a háziőrizetbe került Tasnádi „vállalkozó” nyilatkozott a televízióban, hogy annak idején az alvilág adott össze 3 milliárd Ft-ot annak érdekében, hogy a volt belügyminiszter részére ezt a pozíciót megvásárolják. S itt fölmerül a kérdés, kiktől kellett ezt a pozíciót megvásárolni? S ha megvásárolták, akkor milyen emberek azok, akik ilyen „sáros” pénzt elfogadtak? Ilyen emberek irányították 4 évig ezt az országot? Mert gondolom, nem a Parlament portása árulta a miniszteri székeket. S amely kormánynak ilyen belügyminisztere és rendőrfőkapitánya volt, az maga sem különb! És most ez, a választásokat elvesztő párt nemzeti színűre festve magát buzdítja az embereket, hogy csatlakozzanak mögéje a nemzet megmentése érdekében. Tőlük kellene megmenteni azokat az embereket, akikben még a gének kapcsán ott lappang a magyar nemzettudat! Mikor törődtek ők a nemzettel, hisz a fentiekből is látszik, hogy saját pecsenyéjük sütögetésével voltak elfoglalva, s egyébként is ők polgári-liberálisok, tehát semmi közük sincs a jobboldalhoz. Lehetőségük lett volna a közélet megtisztítására a 4 év alatt, ha komolyan gondolták volna, s akkor kormányzásuk csúcspontjaként nem következett volna be Mór, nyolc ártatlan ember halálával. Tiszta, érthető, mindenkire egyformán vonatkozó, kiskapuktól mentes törvényeket alkothattak volna, ha nem lett volna félni valójuk azért, hogy e törvények alapján őket is elérheti a felelősségre vonás. Ezek a törvények éppen ezért nem születtek meg, sőt ha lehet a meglévők módosítgatásával még zavarosabbá lettek, hogy az úgynevezett „sztárügyvédek” ezeket most már arra tudják felhasználni, hogy a napnál világosabbnak látszó ügyekben felmentsék az „érintetteket”. Az állampolgár ott érzi magát biztonságban, ahol a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, s e törvények áttekinthetősége kapcsán mindenki meg tudja találni helyét a társadalomban.

    Nagyon elkalandoztam, mert az olajszőkítés nem az Orbán-kormány alatt érte el tetőpontját, hanem a 94-95-ös években, amikor a most újra megválasztott elvtársak voltak hatalmon. Nekik nem volt elég a spontán privatizáció kapcsán a Németh-kormány alatt és korábban képződött állami vagyon megszerzése, néhol jelképesen 1 Ft-ért. Mert a nagy csomó még nagyobbat kíván. Még szükségük volt arra a pár milliárdocskára is, amit az olajügyletek kapcsán meg tudtak szerezni. Hogy ez nem tisztességes? Hogy ezáltal ők is bűnözőkké váltak? Na és! A válasz a fő pufajkás szájából hangzott el, mintegy mottóul 4 éves uralkodásukra. Semmi sem számít, a lényeg az, hogy az eddig is lopott vagyonkájukhoz még pár milliárdot hozzá lehessen lopkodni. Mert a pénz nagy úr! Mindent meg lehet rajta vásárolni. Fürdőmedencés villát, luxusautót, külföldi egzotikus utazást. Csak két dologról feledkeztek meg. A becsületről és a tisztességről. E két dolgot nem lehet pénzen megvásárolni. Ja és még egy, a nyugalom, ami hiányzik náluk. Nem tudják úgy álomra hajtani a népért aggódó fejecskéjüket, hogy 150 kg-os, kopasz izompacsirták ne vigyázzák amúgy is zavaros éjjeli álmukat. Ők nem felelős politikusok, hanem a sátán mellett esküt tett bűnözők. Sajnos szerencsétlen, agymosott népünk megint bizalmat szavazott nekik, mert mint annyiszor történelmünk folyamán, bedőlt aljas, hazug, soha nem teljesített ígéreteiknek. Nem kommunisták ők már, hanem szocialisták, mert ez sokkal jobban hangzik, s nyugaton is vannak kormányzati szerepet betöltő szocialista pártok. Így ez szebben is cseng, annyira szépen, hogy egy ismerősömnek emlegetve a kommunistákat, ő is úgy válaszolt, hogy „ezek már nem kommunisták, hanem szocialisták”. Megkérdeztem tőle, hogy akkor miért vannak még mindig a volt régi elvtársak a párt vezető pozícióiban? Arra már nem tudott választ adni. Azért, mert még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak a hatalomhoz, mert így látják biztosítottnak összelopkodott vagyonuk megőrzését.

    Megint elkalandoztam, hiszen az olajszőkítésről van szó. S hogy ez itt Békés megyében is milyen nagy volumenű volt, arra annak a négy rendőrtisztnek a tisztázatlan halála hívja fel a figyelmet, akik az olajügyletek nyomozásában vettek részt. Ennyi rendőrtiszt nem halt még meg sehol az országban ilyen rövid idő leforgása alatt. Itt nem egy-két vasúti tartály szőkítéséről volt szó, hanem egész irányvonat-szerelvények eltüntetéséről, melyben nagyon magas székben ülő személyek közbenjárása kellett ahhoz, hogy a különböző törvényellenes cselekedetek ne kerüljenek napvilágra. S mindez két évig tartott a Na és! miniszterelnöksége alatt. Abban az időben nagyon el voltam keseredve, mert látva ezeket a dolgokat – sokan beszéltek is róla, nevek voltak forgalomban -, semmi sem történt, s ezt én úgy értem meg, mint az igazságszolgáltatás teljes csődjét. A Parlamentet a bűnözők paradicsomának tartottam, (ma is annak tartom!) s éppen ezért semmit sem remélhettem annak érdekében, hogy a „képviselők” végre az itt élő népet, nemzetet kivezessék abból a kátyúból, amibe negyven éves uralkodásuk alatt rekesztették. Hogy kiket képviselnek magukon kívül ezek a megválasztott kormányok, arra a legékesebben mutat rá az, hogy a nemzet szót még csak ki sem merik ejteni a szájukon. NATO-ztak, Európáznak, csak éppen ezzel a szerencsétlen nemzettel nem foglalkoznak. Egyáltalán jó lesz nekünk Európában? Hát nem ott vagyunk? Szükség van ott ránk? Vagy éppen a nagy szajkózok kapnak valakiktől valami alamizsnát azért, hogy bennünket is beterelnek a közös akolba, ezzel tönkretéve, a sírgödörbe lökve egy hajdan volt csodás nemzetet. Újabban sokat hallani az Új VilágRend-ről. Az Európában és a világban történő események ennek létezését támasztják alá. Egész Európában keverik a nemzeteket különböző fajok által, hogy az így öntudatát vesztett masszát majdan egy Világkormány s annak királya vezesse az egész világon. Ha ez így van, most már megértem az itthoni történéseket. Csak az maradhat talpon ennek a királynak a vezetése alatt, akinek lesz némi vagyona. S ez az itthoni milliárdos réteg talán éppen ebben reménykedve paktált le az ördöggel. Mit nekik ezért a nyomorban élő milliók, miért olyan élhetetlenek, hiszen a mai liberális világban mindenkinek adott a lehetőség, csak vállalkozni kell. Hogy itt Magyarországon nincs egy tisztességes vállalkozás? Hogy minden úgymond vállalkozás csalásra épül, mindegyik valamilyen módon kijátsza a törvényeket, s ezt a nagy többségnek a gyomra nem veszi be? Kicsire nem adunk! Becsületesen, tisztességesen próbáljon meg a bolond megélni; ha nem megy, haljon éhen! Úgy is sokan vagyunk már a Földön, hiszen az eltartóképessége a mai 6 milliárd helyett mindössze 3 milliárd, s a fölösleges 3 milliárddal tenni kell valamit! Majd egyes nemzetekre ráfogjuk, hogy terroristákat rejtegetnek, s emiatt porig bombázzuk őket a levegőből. Másokat a titkos laboratóriumokban kitenyésztett fajspecifikus vírusokkal irtunk ki, s eljön majd az oly régen várt, s azért minden eszközt bevetett földi királyságunk, messiásunk vezetésével… 

    Lám, lám minden összefügg. Az olajmaffia kapcsán eljutottunk az egész világot érintő leendő történésekig. Nagyon kevés az időnk, az utolsó órában vagyunk, s az emberek felvilágosítása lenne a most még látók feladata. Sajnos hihetetlen nehézségekkel állunk szemben, de mindenki, akinek lehetősége van rá, világosítsa fel közvetlen környezetét a ránk leselkedő veszélyekre. Nekem az adatott meg, hogy az Ébredés-sel szolgáljam a felvilágosítást. Azt szoktam mondani, hogy én biztosítok egy lehetőséget, s aki akar, élhet vele.

Békéscsaba, 2002.08.12.