Idézet Papp Lajos szívsebész professzor előadásából

Az alábbi E-mailt kaptam. Lánclevélként terjed.

Elgondolkodtató.  Papp Lajos Kicsi2

Dr. Papp Lajos szívsebész, a Pécsi Tudományegyetem tanára, valamint PTE
ÁOK Szívgyógyászati Klinika igazgatója. Széchenyi- és Magyar Örökség,
Prima Primissima – , Pro Cultura- díjjal ismerték el. Alább nagyszerű
előadásának kómáról szóló részét tesszük közzé.

„Egy hölgy olyan állapotba került egy budapesti kórházban, hogy a vezető
professzor – aki egyébként jó barátom és nagy tapasztalatú ember – azt
mondta róla, hogy nem is érdemes megkísérelni a műtétet. A professzor
hazament, és fiatal tanítványa, beosztottja – aki engem egyébként jól ismert
és tisztelt – felhívott, és részletesen elmondta az esetet. A hölgy az
eszméletlenség határán volt, kínlódott az életéért. De ez a fiatal orvos
hitt abban, hogy én tudok és merek segíteni ebben.
Amikor a beteggel találkoztam, ha homályosan is, de eszméleténél volt.
Leletei alapján már nem szabadott volna, hogy éljen. Mindennek ellenére az
élet levegője ott vibrált a beteg körül. Én csak egyet kérdeztem tőle:
hisz-e abban, hogy életben marad. Mondta, jelezte, hogy hisz. Abban a
pillanatban eldöntöttem, hogy megoperálom. Ez nem egy racionális döntés
volt, hanem inkább egy intuíció.
A műtét után nem tért eszméletéhez. Hat napig eszméletlenül feküdt.
Lélegeztetőgép tartotta életben. Ezt az állapotot hívják kómának. Én ennek
ellenére mindennap többször is odamentem a beteghez, megfogtam a kezét,
megsimogattam a fejét. És mivel nem akartam, hogy a többi kollégám
megmosolyogjon, ezért egészen halkan a fülébe súgtam ezeket a mondatokat:
„Ugye megígérte nekem, hogy nem hagy cserben? Önnek élnie kell. Értse meg:
van esélye. Nem szabad föladnia.” A beteg hat nap múlva eszméletére tért, és
egy hónap múlva a körülményekhez képest gyógyultan távozott.

Ami a döbbenetes, az most következik. A beteg azt mondta nekem, hogy
köszöni a mondataimat. Elmondta percre pontosan, hogy kedden, szerdán,
csütörtökön, pénteken mikor voltam nála, és miket suttogtam a fülébe.
Utólag leellenőriztem, valóban akkor voltam ott, amikor ő mondta.
Elmondta pontosan, hogy szerdán tizenegy óra húsz perckor megállt ez és ez
az orvos az ágya végénél, és akkor őt ott halottnak nyilvánították.
Azt mondta a hölgy: „Szerettem volna nekik odaszólni, hogy ne
temessenek el, mert nem haltam meg. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem
tudtam velük szemben
védekezni.” Ez a nő mindent elmondott. Azt mondta: „Alig vártam, hogy maga
odajöjjön hozzám, és beszéljen az életről.”
A beteg szemén a hat nap alatt végig egy nedves labdacs volt, nehogy a
szemhártyája kiszáradjon. Életfunkciói nem voltak. Nyilvánvaló, hogy a
szemével nem láthatott és a fülével nem hallhatott, hanem valami mással,
amiről mi nem tudunk. Persze az, hogy valamiről mi pillanatnyilag nem
tudunk – vagy nem tud még az orvostudomány -, nem azt jelenti, hogy az nincs
is. Az biztos, hogy ezek után nekem már senki nem mondhatja azt, hogy
a kóma állapotában lévő beteghez nem érdemes szólni, mert az úgyis meghalt.

De számos más esetben is a betegek beszámolnak a műtét alatti
élményeikről, pedig elvileg semmilyen élményük nem lehetne. A nagyobb
szívműtéteknél megállítjuk a beteg szívét, és gép pótolja a keringést
és a szívműködést.
Megállítani a szívet nagyon könnyű, beindítani már nem annyira. Miután
megoperáltuk a szívét, újraindítjuk. Az újraindítás számomra mindig egy
katartikus pillanat. Sokszor a betegek a szív újraindításának élményéről
pontosan beszámolnak. Ez azért döbbenetes, mert arról az időszakról,
amelyről ő beszámol – nevezetesen a szív újraindításának élményéről – abban
az állapotban ő a tudomány mai álláspontja szerint nemhogy nem
érezhet semmit, de nem is élhet.”

2 thoughts on “Idézet Papp Lajos szívsebész professzor előadásából

  1. Tisztelt Professzor Úr! Sajnos előzőleg megírt levelemet nem sikerült elküldeni, mert nem e mail címet adtam meg, saját figyelmetlenségem miatt. – Köszönöm Önnek,
    hogy nemcsak lelkiismeretes munkájával, de hítének igazával is gyógyít. Hasonló módon gyógyultam meg én is, igaz, nem a fentebb leírt súlyos állapotból,mert én nem voltam mégcsak fekvő beteg sem, de többször kértem a műtétek elhalasztását. Talán megéreztem, hogy a szeretet gyógyítóereje is létezik. Megtaláltam Kercselics Imre szeretetgyógyász nevét egy TV adásban és Ő is csodálatos módon meggyógyított teljesen.Rövid idő multán az erős szemüvegemet is letehettem és nem csak sokdiopt-riás szemüvegemet „hagytam el” de a glaukóma és szürkehályog is megszünt mind a két szememről.Mély hitben élek, és tudom, hogy sok csoda által az orvostudomány is segítséget kérve, a visszafordíthatatlan állapotbólis megmentésre kap lehetőséget, hitével, lekiismeretével, szeretetével, és hiszem, hogy a hit, remény, szeretet, békesség, áldott segítőtársa a tudománynak, akár a legkritikusabb utolsó percben is, ha elfogadásra talál a gyógyító és gyógyulásban hívő lelkében. Köszönöm Istennek, hogy újabb örömfporrást kaptam az Ön nevének megismerésével, annak reményében, hogy sok lélek visszatalál szeretteihez akár a teljes bizonytalanság végpontjától is, gyógyitása és hite által. Isten áldja meg minden nemes tettét!
    Tisztelettel Binderné Palocsay Erzsébet

  2. Tisztelt Professzor Úr!
    Újra, és újra elolvasom az Isten áldott műtétjének történését, és lelkemben egyre erősebb a hit, hogy a jövendő még több áldásos életementéssel fogja Önt megáldani, mert áldott volt a tette, amihez az igaz hite már Önnek erőt ad és nagyon nagy tisztelettel olvasom el a levelét, üzenetét a népéhez, akik olvassák, továbbadják a tudásának, lelke és tudományos munkájának eredményét. Én magam is azt teszem, szólok róla, ahol lehetőségem van. Nagyon-nagyon tisztelem Önt.
    És tiszteletem Kercselics Imre szeretetgyógyásznak is, mert az Ő munkájának, Isten hitének köszönhetem az életemet. 82 éves vagyok, vidám, és bizakodó Isten hitemben is
    Életmentést kaptam tőle, és az angyal-világtól megtisztultabb lelkivilágot! Imákat írok, írunk többen, Samel Ryszarda Aysha,angyalforrás.hu – az Interneten.
    Bocsásson meg, hogy újra zavartam Önt írásommal, de jó az a tudat, hogy bizakodást kapnak a „halál kapujából” is visszatérésre a nagyon betegek.
    Köszönettel és tisztelettel Szívből kívánom, áldja meg a Jóisten!
    Binder Ivánné ( Palocsay Erzsébet )

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .