Góg és Magóg Arvisura utalások.

1. kivonat.

Bálvány hegyének másik oldalán az agabák kőfaragó és állatbőrkészítő törzsei telepedtek meg; a Tigris folyam másik oldalán Góg hun fejedelem népe telepedett le; a Kosztromával szemközti síkság dombos oldalán pedig Dorozsma városa épült. Góg fejedelem családjának a tagjai Anina istenasszony hívői voltak, de azért mindenben kész volt nővére férjének, Armogurnak a megsegítésére. Ezért legidősebb fiának, Magyának meghagyta, hogy a közös Anahyta-Anina kegyhely felavatására hozza el Magóg hun törzsbeli lovas seregét az ünnepség fényének emelése végett. Buda fejedelem 30 holdtöltéig építette Anahyta istenasszony kegyhelyét az ataiszi Bálvány-hegy faragott köveiből. A felesége, Suhan, az édesapja, Sute névnapi ünnepén meghalt; két lányuknak-Arannak és Enéknek-a nevelését Eridő hajósvezér leánya, Mari vállalta el. A 208. holdévben érkezett meg Magya ifjúsági fejedelem Magóg leányának, Ildunak 576 lovasle-gényével és Góg furmányosaival. Két holdtöltéig végezték Anahyta-Anina istenasszony kegyhelyének építkezésén az utolsó simításokat. A felavatási ünnepséget arra az időre tűzték ki, amikor a jéghegyek aljáról majd megérkeznek a nagyvizek. Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején egy kosárban vitte a kegyhely zárókövét az Anahyta szobrocskával, amikor egyszerre csak megrendült a föld, felháborodott a tenger, messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot és Ráten napistenből óriási tűznyelvek csaptak ki. Élám kőfaragói félelmükben elfutottak. Közben megeredt az eső: a Nagyvíz elborította a termőföldeket; a szennyes hullámok tajtékozva verték az Anahyta-Anina közös kegyhely lépcsőzetét. Buda fennhangon kérte az égiek segítségét. 3 napi fohászkodás után lassankint el is állott az eső. Eridő visszatérő hajójával eljutott Úr városáig. Itt, ekkor járult hozzá, hogy Mari nevű leányát fele-ségül vegye az özvegy Buda nagyfejedelem. A Nagyvíz lassan lehúzódott az istenasszonyok kegyhelyétől. A Nagyvízből újra előtűnt Anina-óm kereskedőváros nevét az elsüllyedt Uruk város után ennek a nevére változtatták. Az istenasszonyok kegyhelye alatti város pedig felvette az Úr város nevét..

.

2. kivonat.

Ezen a sámánképzésen mélyen elítélték az Armogur-féle véres temetési szertartást, amilyennek során Suhan temetésén is kivégezték a három Magóg székhordó szolgalegényt. Csak a siratóének szokását tartották helyesnek. Megszüntették az Armogur-féle képjeleket is és csak a 24 hun törzs képjeleit tartották meg egyszerűsített formában. A sámánképzésen az elsüllyedt óhazát így ismertették: hogy Ataisz a boldogság földje volt, ahol soha sem volt tél. A Nagyvíz mellett a Hangun folyó jobb partján élt Úr népe és az agabák kézműves törzse; a folyó bal partján, a Hun síkságon élt Góg és Magóg népe. Amikor a Ráten szokatlan felmelegedése elkezdődött, a nagy hőség elől jószágállományukat a Gara-zúgó fennsíkjára terelték és csak a felhasználás végett szükséges állatállományt hozták vissza a Hun-síkságra és Dorozsmába. Úr népének Uruk nevű fővárosából széles lépcsősor vezetett fel a 800 öles Ráten-hegyen épült Napisten-kegyhelyre. A hegy és a Hangun folyó között épült Kosztroma, Úr népe és az agabák kikötővárosa. Vele szemben a fehér és fekete, azaz Góg és Magóg hun törzsek közös fővárosa, Dorozsma. Góg és Magóg két részre osztotta a termékeny Hun síkságot-Anina istenasszony 200 öl magasságú kegyhelyével az enyhébb éghajlatú Hun fennsíkot 12-l2, azaz összesen 24 részre osztották fel. A részek között minden vita megelőzésére gyepüket is hagytak. Kosztroma minden szükségletét a Hangun jobb oldalán lévő Öthegy vidékéről fedezték; Dorozsma kikötőt és a hun székvárost a Hun síkság termékei és a Hun fennsík, vagyis a Felvidék állatállománya látta el. Az 5 évenként megrendezett ifjúsági vetélkedőket minden alkalommal az Il-Du városrészben tartották. A győztes akár legény, akár leány, maga választhatta meg élettársát és „ifjúsági fejedelem” címmel az ifjúság vezére lett. Amikor az ifjúsági fejedelem rangot Góg nyerte el, Magóg leányát, Il-dut vette feleségül. A házasságukból született Magya vitéz 260 holdéves korában nyerte el az ifjúsági fejedelem rangját. Kosztroma új fejedelmének, Budának a kérésére Magya 576 lovassal és 240 kézművessel indult el a Buda fejedelem városában épült kegyhely felavatási ünnepére. Úr városának létszámát tehát 580 lovas és 240 kézműves ember növelte. De az ezer körüli lóállomány részére legelő-terület kellett, de a három hun törzsbeli ifjúnak az eltűnése is jó alkalmat szolgáltatott arra, hogy a folyton erősbödő ellentéteknek elvándorlással vessenek véget.

3. kivonat.

Úr népének és az agabáknak Ataiszbeli létszáma azért is volt mindig kisebb, mert a fejedelmi személyek temetésén szolgahadukat lemészárolták, hogy a holtat az Égi birodalomban is szolgálják. Ez szöges ellentétben állott Góg és Magóg törzsének vallási szertartásával, mert ők csak állatáldozat formájában mutattak be véráldozatot. A gyászolók addig nem is mentek el, amíg a feláldozott állatok húsát meg nem ették és maradványait el nem égették. A hun törzsek állománya tehát folyton nőtt és már benépesítették a 600 öl magasban kezdődő Hun felvidéket is. A Gara-zúgó vizén épületfát szállítottak le a Hun síkságra. A fát a Hun tó partjain dolgozták fel. Itt készültek előbb a 12 lapátos, 1 vitorlás, majd később a 24 lapátos 2 vitorlás hajók is. Ezekkel járták a Nagyvíz akkor ismert részeit. A jégkéreg alól előbukkant Amu-óm, Indijó-óm, Párszi-óm, Hik-szosz-óm, Suoma-óm és Uruk-óm. Igaz, hogy Amu-óm majdnem teljesen eltűnt, de a többiek megmaradtak. Buda fejedelem példamutatóan maga kezdett neki, hogy Uruk városát régi fényében felépítse. Így kezdődött Uruk városának tündöklése, de a 24 hun törzs a kegyetlen véráldozat miatt mégis elhagyta. Buda fejedelemmel azonban vérszerződést kötöttek egymás bármikori megsegítésére. Buda fejedelem ugyanúgy, mint Ataiszban volt az Öthegyen, kegyhelyeket akart építeni. Az Anahyta kegyhelyet a nagy katasztrófa idején készítették el. Magya ezután a lovasokkal észak felé vonult Dabósa és Paripa irányában. Budának a vérszerződés értelmében 60 holdév után a visszamaradt 237 kézműves hunt is utánuk kellett indítania Dabósába. Mire eljött a 120. holdév, a főként mordvinokból, csuvaszokból, lettekből, úzokból és kabarokból álló kézműves csoport már megcsaládosodott és lélekszám szerint 620-an vonultak be Dabósába. Közülük sokan, főként a gazdagabbak, Dabósában maradtak; a szegény többség állataival, a nyájőrző, házőrző és gyermekőrző kutyákkal együtt Magyarka felépítése végett átgyalogolt a Nagyhegyen.

4. kivonat.

A Tigris folyó jobb oldalán épült Kosztromában Úr népének és az agabáknak a kereskedői és iparosai éltek, a Tigris folyó másik oldalán, Dorozsmában Góg és Magóg kézművesei és kereskedői építették ki városukat. Az ifjúsági versenyek a Hun tó partján és a Hun síksági Pusztaszeren zajlottak le. Az Ildu városrészben szálláshelye volt minden törzsnek. A 700 öl magas Kékleny hegygerinc a Gara-zúgóval kettéosztotta a Hun birodalmat a nagy Hun síkságra és a Hun felvidékre. Itt kiváló legelőterületek voltak, amelyek csak lankásan emelkedtek a jéghe-gyekig. A felmelegedés növekedtével az erdők is mind nagyobbak lettek. A kivágott farönköket a Hangony folyón úsztatták le, majd a Gara-zúgó alján, a Hun csatornán keresztül juttatták el a Hun tóba a kézművesekhez. Az ott készült 12 és 24 lapátos hajókat csúsztatón engedték le a Hangun, illetve a Tigris folyóba. Góg 12 törzse a Hangony jobb oldalán 120 napi lovaglással bejárható területet használt. Ez fokozatos emelkedői és hűvösebb éghajlata miatt jórészt lóedző területnek számított. Magógnak ugyancsak közel akkora területű mezőségén viszont az éghajlat állandó volt és már köles termeléssel is foglalkoztak rajta. Erdőirtásokkal Góg fehér-hun törzsei is nagyobb területeket nyertek. Ezeken nagyon megszaporodtak a birkanyájak. A birkát úsztatva Dorozsmába vitték, bőréből a kézművesek ruhaféléket készítettek. A 237 hun kézműves létszáma nősülés és családosodás folytán 620-ra emelkedett. Buda fejedelem ezért megengedte, hogy juhnyájakat kapjanak ajándékba. Szavárd kézműves fejedelem aztán a Magyarka fölötti hegységben és az alatta levő síkságon e nyájak váltó legeltetésével a juhállományt igen megnövelte. Az ataiszi Bálványhegyen Ilgara aranyasszony Örök-tűz szentélyében holdévekben számolták az időt, a Hun felvidék kabar nyílhegykészítői azonban a tűz megszerzésének idejéhez igazodva évről évre a diadalmas Aranyasszony ünnepétől számolták az időt. De ezt még Armogur felesége, Ilgara asszony sem fogadta el, bár nagyon megkönnyítette volna az idő számítását, hiszen a holdévek már a tyumen-számokra rúgtak. Szavárd törzsének fejedelme így mondta el a Magyarkára érkező Batour fősámánnak a kézművesek időszámítását:

5. kivonat.
Batour koráig a kézműves bölcseknek három olyan hajójáról tudtak, amely megmenekült a nagy pusztulásból. Az egyik As menekülőkkel Indijó-ómban (Parszi-ómban) kötött ki a 8470. Tűzévben. Ezek-nek egy kis csoportja a nagy pusztulás utáni 1018. makkolási évben Joli-Tórem ünnepén Szavárd és Magyor népével egyesült. Amikor Batour fősámán az Agaba-féle időszámítás szerinti 20. medvetoros év végén Szavárd tör-zséhez ért, akkor Szavárd kézműveseivel még megértették egymást. Az As-népet szállító másik hajó és a Maja népet menekítő hajó napkeleten talált szárazföldet és ott az Ataiszihoz hasonló kőhegyekben kiépítette annak a barlangrendszernek a mását, amelyen keresztül azok, akik az elsüllyedt földrészt el tudták hagyni, elérhették hajóikat. Az Öt-hegy így megmenekült bölcsei tudásukat új hazájukban újra rovásba fektették, mindegyik csoport a saját Isisére vonatkozó legjobb tudása szerint. Agaba, majd Batour fősámán mindezek ismeretében buzdította az ifjakat, hogy keressék fel az elmenekült ataiszi népet, s az Ataiszból származó tudásuk és az Örök Tűz fenntartása végett, de bizton-ságuk érdekében is mindenütt építsék ki barlangrendszerüket. A Béla által elküldött 145. Arvisurában a megmenekült Kuszkó következőképpen írja le Ataiszt: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állott. Székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma volt, ahol a Bálvány-hegy körül elterülő, 3 napi lovaglással bekeríthető területen Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hun törzstől a Tigris folyó torkolata és a Hangun folyó választotta el. Kosztromával szem-ben a Tigris-öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa. A fehér hunok Góg törzsét a Hun-síkságon az Anina-hegység és 1 tyumen lépés szélességű szabadterület választotta el a fekete hunok Magóg törzsétől. Mindkét nagy törzs 3-3 nap lovaglási legelő-területtel rendelkezett. Fejedelemválasztó területük a vizek által határolt Il-Du városrész lovaglótere volt. Itt folytak le mind a sámánok, mind a kézművesek vetélkedői is. Az Agabák törzsét az Anahyta-hegy környékére telepítették, a Tigris és az Indus folyó közé. Szintén 3-3 napi lovaglási területük volt.

6. kivonat.

Az Indus-tó mellett főként bárkákat építettek, Ruda-Tórem és Joli-Tórem hegyeinek fájából. Ezeket a bárkákat a folyókon használta az Uruk-törzs, s azokon eveztek le az Indus és a Tigris hátán a Nagyvízbe. A hajókat a Hangun folyóba csúsztatták le, hogy a Nagy-vízen Gyarmat-Tórem irányításával jussanak el rendeltetési helyükre. Amikor a kalandozásból hazatérő hajók beszámoltak a jéghegyek alól előbukkanó szárazföldek gazdagságáról, a Hun tó mellett elkezdtek még nagyobb bárkákat építeni. Mikor a Nagy-víz emelkedése már elborította Korozsma halásztelepét is, a Bálvány-hegyen ott állott 24 kész kegyhely és még Ráten-Tóremnek 5 külön kegyhelye, továbbá a Hold, a Csillagok, a Szivárvány, a Villámlás és a Nagyszala tanácskozásainak céljára épült kegyhely-pavilon. A Nagy-vízben úszkáló Bu-Murt végre véget vetett a Nagy-víz emelkedésének. Kosztroma kikötőjében hálából egy új kegyhelyet építettek Bu-Murt tiszteletére, mert intézkedése az évszakokat újra helyrehozta. Három holdtöltével ezután megünnepelték a Nap-fiai medveünnepét, az Almavirágzás, a Széna-eke és a Bőség-aratás ünnepét. Amikor az Il-Du-beli Pusztaszeren Armogur lett az ifjúsági fejedelem, és Góg nővére Ilgaré lett a női viesaka győztese, a Bálvány-hegyen tartott ünnepségen, aminek az Égiek nászéjszakája volt a neve, a győztesek örök hűséget esküdtek egymásnak. Az égiek 10 fiúgyermekkel áldották meg házasságukat. Ennek emlékére építtette Armogur a 24 kegyhely mellé a Ráten-Tórem körüli 5 kegyhelyet. De ez nem volt éppen szerencsés, mert az égiek közül Villám-Tórem, Lidércfény, Bolygótűz és a min-den lében kanál Hárpia-Tórem sokallotta, és Ruda-Tóremmel együtt elhatározták, hogy hétköznapivá te-szik a környéket. Evégre a Gara-zugó alján kézműves-szállást rendeztek be, igaz, hogy mennyei tudás el-sajátítására. Itt aztán Kékleny-vasakat, sárkányos hajókat és tüzes villámokat kezdtek készíteni. Hárpia-Tórem, aki tízszer olyan nagyra is meg tudott nőni, mint a Kékleny bérce és viszont, olyan kicsivé is össze tudott zsugorodni, mint egy szárnyas muska, úgyhogy átbújt még a mordvin ácsok által készített tű fokán is, elhatározta, hogy ellopja Manitu öregapjának világteremtő titkait és megtanítja rájuk a földieket. Ezért az égiek 24 birodalmában bebújt minden kulcslyukon és ellopta az égiek titkait. Ezeket a titkokat továbbadta Uruk törzse sámánjainak, akik mellett kabar inasok végeztek kisegítő munkát.

7. kivonat.

Még Bogács életében, a 4425. medvetoros évben újabb besenyő csoport érkezett Ordoszból, miután a Béke és rokonság ünnepén a Buddha-hívők rózsafüzéres imádkozását kinevették. Ennek előzménye az, hogy amikor Manit Kr. e. 290-ben az érdek nélküli szeretet hirdetése miatt megnyúzták és kitömték, a bűnösök kerepléssel és rózsafüzér-imák gajdolásával akarták magukat kedvessé tenni az istenek előtt. Ennek az emléke élt Bogács idejében is, amikor Ordoszban azt az ünnepet ülték. Topa besenyő sámán szerint Pó-Ten, a besenyők Égi Ura nagyon haragszik azért, ha a bűnösök kerepléssel, szemforgatással, vagy más ravasz eljárással igyekeztek bűnüket leplezni. Ezért Kr.u. 385-ben Betse-An rovásaival eljöttek Ordosz beavatott központjából. A legutolsó folyamközi özönvíz után a Gandástól származó Kus, tíz holdévig őrizte Paripa város feje-delmének juhait, hogy elnyerje a fejedelem legszebb lányának, Embának a kezét. Célját elérte. Fiai közül Nimród (aki leginkább hasonlított az anyjára), kiváló lovas-vadász lett. Nimród a Szumér fejedelem utódainak kezén levő Úr városából nősült. An fejedelemasszonnyal együtt újjászervezték Barnaburony birodalmának 32 töményét. An fejedelemasszonynak gondja volt arra is, hogy Úr városának írnokai a kezükbe vegyék az északi Pó-Ten-Mezejének szellemi dolgait is. Minden töménynek volt egy vára, minden várnak 10 kátavára és minden kátavárnak 10 pusztája, azaz laka, ahol a kiöregedett harcosok és családtagjaik laktak. A Nagyvíztől kezdve: Szidonvár, Árpádvár és Becsevár kezdte meg a 32 vár láncolatát. An fejedelemasszony székhelye Becse-An kegyhellyel Becsevárban volt. Nimród leginkább Paripa városában tartózkodott, ahol a lovas-vadászok kiképzését ellenőrizte. Szidon várának tíz kátavára a következő volt: Csépa, Séba, Havila, Potony, Szanda, Vezseny, Kürü, Rékas, Nadaj és Czidon vára. An pusztái: Túr, Pó, Alcsi, Pé, Bán, Szalók, Abád, Zeku, Czibak és Sülly. Tárkányszerek: Faszeg, Hulszeg, Márszeg és Beraszeg. Az Árpád várához tartozó tíz kátavára: Magóg, Bodon, Tomaj, Kürt, Szolnok, Jenő, Zunde, Kengyel, Madaras és Kevevára. An pusztái: Bő, Réka, Várkony, Lúd, Péleg, Tét, Ráten, Aruh, Polisz és Hám. Tár-kányszerek: Sárszeg, Kemejszeg, Lugtaszeg, Melleszeg és Kengyelszeg. Becsevárának tíz kátavára: Pó-Ten, Pó-Hamara, Pó-Varsány, Pó-Hímes, Pó-Tengre, Potyond, Taksony, Pél-Tenyő, Cseti-Káta és Aranyos-Káta. An pusztái: Puszta-Tenyő, Puszta-Pó, Betse-An, Puszta-Tengri, Turkeddi, Battyán-Tenyő, Betán-An, Mező-Póten, Zolúm-An és Mari-An. Tárkányszerek: Tószeg, Bodon-szeg, Betánszeg, Ummaszeg és Isaszeg. A Topa sámántól származó titkos Arvisura-részletet Bogács tanfejedelem rovásai közé helyezték, és úgy indították útnak a besenyő legény-lovasokat Uruk-Dargin lovas felderítő seregébe.

8. kivonat.

Ataiszban, Góg földjén laktak a fekete hunok, Magóg földjén a fehér hunok, ahol a síksági földeken termelték a kenyérnek és lepénynek valót, míg a hun felvidéken a legeltetéses állattenyésztés folyt. A hun síkságon csak karmos állatokat tartottak. Amikor Buda kőfaragó fejedelem felépítette Úr városát, a magas hun felvidékről hunok jöttek át a tengeren a lassan süllyedő Ataiszból, de Özönvizek és a hunoknál szokatlan emberáldozatos temetkezési mód miatt elhagyták Úr és Uruk városának környékét és lovaikkal Paripa és Dabósa környékén telepedtek le, majd az árvizek miatt átmentek a Nagyhegyen (Kaukázuson) és a hunok Hunnor városáig a hegyek alján lévő síkságokat a háromszor nyolcas Istenséggel bíró gazdag hunok között felosztották. A sokgyermekes szegény hunok egy-két lovacskával pedig Ordoszba mentek, ahol az ajnókkal és agabákkal összeházasodva megalapították újból a 24 hun törzs szövetségét. Az egész Hangun folyó vidékét bírtokukba vették. Sajnos Susa városából száz, igen tekintélyes családot elüldöztek, akik Léhen keresztül a Tórem-tóhoz vándoroltak, majd a kinajokkal összeházasodva megalapították a háromszáz család birodalmát. Ők bevezették az ataiszi kulturáltabb életmódot és vezetésük mellett a kinajok nagyon elszaporodtak és mindig nagyobb nyomást gyakoroltak Ordoszra. A háromszáz ataiszi család összeházasodott a 24 hun törzsszövetségnek és agabáknak a száz előkelő családjával és uralkodó dinasztiákat alapítottak. Nagy földrengések és aszályos évek, járványos betegségek, marhavészek miatt sokan a háromszor nyolcas gazdag hunok gazdaságaiba menekültek. A négyszázra szaporodott előkelőségek átvették a 24 hun törzsszövetség évenként rótt és egy-egy fősámán életéről szóló aranylapok írását és azt széles körben elterjesztették. Buddha hite elkezdett terjedni és a 400 családon belül is elkezdődtek az ellenségeskedések. A 3930. medvetoros évben hatalmas földrengés pusztított a Hangun melletti Hun síkság peremén és ekkor a hunok nagy tömegben hagyták el a kettős Hun folyó környékét, majd megsokasodva Hunnor környékén az Ordosz vidék hun lakosságát és a Hun síkságot lovas töményeikkel gyakran megtámadták

9. kivonat.

Tenduk papi városban valamikor János pap uralkodott. Örökös magyarországi mellőzése miatt a tatárokkal együtt a mongolok világuralmi törekvéseihez csatlakozott. A Kubiláj elleni lázadás elfojtása után Tendukban Kubiláj lett az úr. Ott maradt János pap fia, György keresztény pap, meg a Tendukban meghúzódott magyarok csoportja és később György utódai is. Tenduk volt a mása Gógnak és Magógnak nevezett ataiszi országnak. Itt Ungnak és Mogulnak nevezték. Mégpedig Ungnak a Góg utódait, Mogulnak a tatárok utódait azonosították.

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .