A szó

Alapesetben, a modern nyelvészetben a szó, egy jelentéssel rendelkezik. Ennek a gondolatnak a következménye a szótári jelentés fogalma, ami egy jelentést sugall.  A magyar nyelvben ez nem igaz, ezért a magyar nyelv szótári jellegű tanulása lehetetlen. A magyar nyelv ennél több, és egyszerűbb. Tudomásul kell venni, hogy két magyar nyelv létezik egymás mellett. Az egyik a gyöknyelv, a másik a tanított magyar nyelv. Ma Magyarországon az emberek többsége a gyöknyelvet beszéli. Az állami oktatás már a nyelvújítás óta folyamatosan kitanít bennünket a gyöknyelvből, mégis mivel a gyöknyelv magában hordozza az indoeurópai nyelveket is, ezért, viszonylag könnyen megtanulja a magyar ember ezeket a nyelvidegen szabályokat, sőt egyes szavakat gyököket visszailleszt a helyére a gyöknyelv rendszerében és megjelenik a visszaillesztett gyök régi-új szóképe. Például a nyelvünk ős régen természetéből adódóan, ismeri a ViL, ViL -an, ViL -ám, ViL -ágos, ViL -ágit, szavakat. Az elektromosság feltalálása során, csak használatba kellett venni a villany szavunkat. És láss csodát, fel –ViL -ant, nem csak a szó jelentése, hanem a szóképe is megegyezik a feltalált villany szóval. A kettős nyelv addig fog élni a magyar nyelvben, amíg a jelenlegi magyar nyelvtant, és finnugor szemléletet tanítják. A tudományos körök bármilyen erőlködése, a nyelvújítás, azért felesleges, mert bármelyik élő, indoeurópai nyelvrendszer, vagy feltalált „modern” nyelvelméletet vetik be, és próbálják „megregulázni” a mi nyelvünkben az a kitalált, megalkotott elmélet már bent van! A része, sőt működik, mint valami vegetatív[1] rendszer. Mindenki számára világos, hogy egy rendszer legyen az bármilyen, egy részével nem elemezhető, főleg nem szabályozható. Egy kattintás ide a folytatáshoz…. →