Címke: Ambrus Pál

Nincs már mit lenyúlni!

Közzétéve Szerző:
Válasz

Alulról nézve

.

Ambrus Pál

    Baj van. Nagy baj van. Nincs már mit lenyúlni, elsikkasztani, ellopni, elprivatizálni. Nem maradt semmi. Mindezt mondom annak kapcsán, hogy véletlenül valamelyik délelőtt a Tv távirányítójának azt a gombját nyomtam meg, ahol az általam semmire sem becsült „tisztelt ház”-ból adtak közvetítést. Nem sokáig tudtam tekintetem a képernyőre szegezni, mert éreztem, hogy emelkedik a vérnyomásom. Meg amúgy is unom már őket, hiszen a „rendszer nem váltás” óta a nagy többség ott koptatja az ülőalkalmatosságot. Ismerősek. Nagyon sok mindent tudunk róluk, de azért még mindig ott vannak! S itt egy röpke gondolat suhant át az agyamon, mely szerint meg kellene változtatni a választási törvényt oly módon, hogy listán senki se kerüljön a Parlamentbe. Mindenki mérettessen meg a „választók” által, s csak azok kerüljenek be, akiket beszavaznak, mert a mostani törvény lehetőséget ad arra, hogy valaki egész életét e padsorok, s a folyosói ingyen büfé közti ingajáraton töltse le. Lehet ingyen enni, inni, pénzért az ülésteremben pihenni, ingyenújságot olvasni, már csak az éjszakai benti szállás nincs megoldva. Jó lenne talán valamelyik szárnyban szobákat kialakítani, s így a benti illetőnek nem kellene időnként elhagynia e patinás épületet annak okán, hogy a kinti, benzingőzzel és egyéb káros anyaggal szennyezett levegőt beszívja. Árt az egészségnek. Ezt az ötletet bátran le merem írni, mert a bent lévők közül senki sem olvas olyan sajtóterméket, melyben ez a kis írás megjelenik, s így aztán örömmel tölt el, hogy valamit legalább a benti „urak” és „hölgyek” nem tudnak ellopni.

 

    Visszatérve az említett közvetítésre. Az ország szeme láttára marakodnak. Egymás fejihez vágnak különböző törvényellenes dolgokat, repkednek a százmilliók és a milliárdok. Ki mit sikkasztott el, ki kinek juttatott komoly pénzeket, kinek nem jutott abból, amit kiszemelt magának. Előbb azt hittem, hogy ez csak színjáték, de az arcokat figyelve úgy láttam, hogy ez most már „vérre megy”, komolyan gondolják azt, amit ott mondanak. S akkor megdöbbentem. Ezek az emberek még mindig szabadlábon vannak? Ennyi disznóság után még mindig nem ért el hozzájuk a törtvény keze? Hát persze hogy nem, hiszen ők fogják a törvény kezét! Nincs pénz, elfogyott. A morzsákért marakodnak. S akkor belém nyilallt, hogy ezek az én pénzemen osztozkodnak! Azon a kis pénzen, amit verejtékes rabszolgamunkával hónapról-hónapra megteremtek családom életben tartására. Ebből is lopnak, mert abban a szerencsétlen helyzetben vagyok, hogy papíron kimutatható keresetem van. Olyan adótörvények által lopnak, amilyen sehol a világon nincs, mármint az ellopott összeg nagyságát illetően. Először is a keresetem 40%-át lenyúlják különböző levonások által. A maradékot átutalják valamilyen pénzintézethez, hogy fizetéskor ne szokjak rá a pénz számolgatására. Elég ha ők „nyálazgatják” a kötegeket, meg a pályaudvarokon egyre erőszakosabbá váló sötét bőrű valuta váltók. Mit keresnek itt? Miért nem toloncolják haza őket? Ezeket is az én pénzemből tartják el hónapokon, éveken keresztül? A napokban egy erdélyi ismerősöm, aki hazaköltözött a ’90-es években Magyarországra, hazahozta idős, 90 éves édesapját – aki nem lát, nem hall, s tüdőgyulladást kapott -, hogy itthon ápolja, mert odakint nincs már senkije. Lejárt az egy hónap, s szerette volna meghosszabbítani az itt tartózkodását. Hát mit mondjak, ennek kapcsán derült ki, hogy az ellopott magyar területen élő, magyar igazolvánnyal rendelkező, csak magyarul beszélő, magyar embernek, ahhoz hogy Magyarországon hosszabb ideig tartózkodjon, mint egy hónap, mennyiféle-fajta igazolást kell beszereznie, hogy ez megtörténjen. Nem beszélve ennek az anyagi vonzatairól (az iratok megszerzése, többszöri oda-visszautazás, mindenütt sorbaállás, ügyvéd fizetése, mert olyanok a jogszabályok, hogy azon egyszerű ember nem tud eligazodni, minden hivatal másképp nyilatkozik az ügyben stb.), hogy szerencsétlen ismerősöm az idegösszeroppanás határán van. Ugyanakkor az úgymond menekültek, ezek a sötétbőrű emberek már hónapok óta, nyugodtan itt sétálgatnak közöttünk a város főterén, gusztálgatva a magyar lányokat, fagyit nyalva, kólázgatva. Nem beszélve a rengeteg kínai és egyéb nációról, – akik már ingatlanokat is vásárolnak Magyarországon – azoknak ki és hogyan szerzi meg minden zökkenő nélkül, az évekig itt tartózkodás jogát? A magyar származású embernek pedig olyan jogi akadályokat telepítenek az útjába, hogy még az életkedve is elmejen attól a gondolattól, hogy a magyar állampolgárságot megszerezze. Ez már nem Magyarország? Egy jött-ment világcsavargónak több becsülete van, mint a csak magyarul beszélő, ellopott területeinken élő, s 80 év után is magát magyarnak valló embernek?

 

    De újra elkalandoztunk, a pénzecskémről van szó, melyet a lopás után mint fizetést megkapok. Mehetek vásárolni, mert a család életben tartására különböző dolgokra van szükség. S akkor megint egy adónak nevezett lopással találkozom, amit úgy neveznek ÁFA. Magyarra fordítva Általános Forgalmi Adó, ami azt jelenti, hogy 10%-tól 25%-ig megterhelik az általam vásárolt termékek fogyasztói árát. Ez átlagban 17,5 %-ot jelent, amit a maradék kis fizetésemből újra ellopnak, mert én olyan termékeket vagyok kénytelen, mint kisember vásárolni, melyeknek az ÁFA-ját nem tudom visszaigényelni. Megint elloptak 17,5 %-ot. Mindent összegezve: a keservesen megkeresett fizetésem több mint felét ellopják tőlem, hogy odabent az így összelopkodott milliárdokat nagy kegyesen osztogathassák, fosztogathassák. S hogy mennyire nagy baj van – mint azt a fentiekben írtam – már csak ez a pénz folyik be az államkasszába. Nincs semmink, mert mindent a privatizációnak nevezett lopássorozat kapcsán eltulajdonítottak, majd külföldieknek eladtak. Őket, a milliomosokat, milliárdosokat nem sújtják holmiféle adótörvények, mert fizetve adótanácsadót, olyan adóbevallást készítenek, amilyet csak akarnak. Leírhatják adójukból a gépkocsihasználatot, az étteremben való étkezést, lakodalmat vállalati munkaebédnek minősítve, sőt a szállodai szobahasználatot is, az ügyeletes kedveskével együtt. Mindez persze nem lenne baj, a pórnép elnézné nekik ezeket a kisiklásokat, ha valamit az ő érdekében is tennének. Sajnos a tapasztalat azt mutatja, hogy semmire sem képesek az itt élő, s az őket eltartó milliók életkedvének javítása érdekében. Maradnak soha nem teljesített hazugságaik, amik csak arra jók, hogy 4 évenként a választási cirkusz keretében még a családokat is megosszák, feleséget férje, s férjet felesége ellen uszítva.

 

    A mostani hatalmon lévők, az elvtársak, a 40 éves hatalom birtoklása után, sőt a „rendszer nem váltás” óta a második ciklusban kormányozva, még mindig nem szereztek annyi tapasztalatot (pedig a szlogenjük, hogy ők szakértői kormányt alakítanak!), hogy el tudjanak vezetni egy országot. Az előbbi negyven év a vörös ködben telt el, s mint irányítottak, szakmai gyakorlatuk nem vetekedett egy kezdő inas szakmai szintjével.  (Pardon valamiben azért szakértők, mégpedig olyan „nagyok”, melyre a világon talán csak egyedül ők voltak képesek: 10 millió ember szeme láttára elloptak egy egész országot úgy, hogy a meglopottak egy lépést sem tettek saját vagyonuk megvédése érdekében!) Most miután a vörös ködbe némi kék vegyült, nem csoda, hogy nem látnak ki belőle. Ködoszlatónak – a múlt ciklusukba – előre küldtek egy Bokros nevezetű illetőt, aki egy csomagjáról szerzett hírnevet, mely csomagot a magyar népnek ajándékozva nyögtük annak terheit évekig mi, alulról szemlélődők. Az illetőről évek óta nem hallani, eldugták valami jól fizető banki állásba, valamint a csomagjáért is megkapta az illetékesektől a fizetségét, s ha a bajszát levágta, a kutya sem fogja ennyi idő elteltével felismerni. S most megint mit hallok valamelyik nap, a rádió este tíz órás híreiben. Még el sem telt egy év az elvtársak újbóli megválasztása után, főnökük valami D-209-es ügynök máris bejelentette, hogy lehet, hogy csomagolnak. Na nem ők (pedig ennek a megalázott, sárba tiport népnek az lenne a legnagyobb szerencséje, ha szépen, csendben csomagolnának, s mennének oda, ahova én gondolom), hanem – mivel a fentiek szerint fogyóban van a pénz – valami újabb csomagon jár az eszük. Komolyan mondom, ezek valami csomagolástechnikai gyárba járnak szemináriumra (mivel a régi már megszűnt, vagy csak tagadják) az utóbbi tizenkét esztendőben, hogy állandóan csak csomagolni akarnak. Sajnos a csomagkészítésnél még nagyobb fába kívánják vágni fejszéjüket. Alkotmányt akarnak módosítani. A fenti szakértelmet figyelembe véve ez hatalmas vészt jelent nekünk, alulról nézelődőknek. Az indok, hogy Európához akarunk (mármint ők) csatlakozni, állítólag jövőre. Csak azt nem értem, hogy miért éppen jövőre, hiszen már a „rendszer nem váltás” óta ezt szajkózzák, s azóta tizenkét év telt el, s ez a fránya EU még mindig nem vett fel bennünket. Viszont ez az Európa Unió (vagy divatos szóval szabadon: eupunió, a Na és! kormányzása idejéről) mindig jól jött az éppen hatalmon lévőknek, mert minden problémát rá lehetett kenni. Most gyorsítanak (mert elfogyott a pénz), s jövőre már népszavazást is akarnak tartani a belépéssel kapcsolatban, megígérve a népnek, hogy onnan aztán kapunk annyi pénzt, hogy mindenre fog jutni, legalábbis ezt mondta a jelenlegi főelvtárs. A baj csak az, hogy ott is Parlament működik, ahol ugye szokásban van a lopás. Ott is lopnak. S az ottani lopás után maradt, s abból nekünk juttatott pénzből szerintem, a nép megint nem fog látni semmit, hiszen arról sem hallottam, hogy a fenti elvtárs és bandája valamit is visszajuttatott volna 50 év alatt összelopkodott vagyonából. De ha mégis sikerülne a csatlakozás (sajnos nem az elkábított magyar nép fogja ezt népszavazással megakadályozni), nekem már csak egy szerény kérdésem lenne ezzel kapcsolatban. Mégpedig az, hogy mi lesz az én kis fizetésemmel, amely az uniós átlag ötöd részét sem éri el?     

 

Békéscsaba 2002.10.24.

Olajmaffia elleni harc

Közzétéve Szerző:
Válasz

Ambrus Pál

Az olajügy kapcsán

 

Az Ébredés 6. száma  az internetre kijuttatott, a Parlament Olajbizottsága által tárgyalt olajszőkítéssel fogalakozó Nógrádi Zsolt meghallgatását tárja az olvasó elé. Az olajbizottság elnöke Pallag László – akinek harca az olajmaffia ellen dicséretes, ám semmi változást nem hozott -, mondhatnánk azt, szélmalomharcot folytatott. Ahhoz, hogy egy ilyen bizottság sikeresen működjön, a törvényeket kellene gyökeresen megváltoztatni, de erre jelen pillanatban semmi esélyt nem látok. A kisembert sújtó törvények a milliárdokat összelopkodókra nem vonatkoznak. 

 

    Nógrádi Zsolt csak egy azon sokak közül, akiket az utóbbi években az olajszőkítés folyamán felkapott a „hiteles, pártatlan” média. Az itt leírtak csak a jéghegy csúcsát képezik azokban a több tíz milliárdos olajügyletekben, amik behálózták az egész országot, érintettek közéleti személyiségeket, multinacionális cégeket, állami hivatalokat. Gondoljunk csak arra, hogy némely, az olajszőkítés kapcsán keletkezett dokumentumokat a Parlament 80 évre titkosított, ezzel még a lehetőségét is mélyen eltemetve annak, hogy valamikor a bennük szereplő személyek felelősségre vonásban részesüljenek, hiszen 80 év múlva – ha addig még egyáltalán lesz Magyarország – ki a fene fog törődni azzal, hogy egyes emberek milyen úton-módon szerezték meg „induló alaptőkéjüket”.  A napokban a háziőrizetbe került Tasnádi „vállalkozó” nyilatkozott a televízióban, hogy annak idején az alvilág adott össze 3 milliárd Ft-ot annak érdekében, hogy a volt belügyminiszter részére ezt a pozíciót megvásárolják. S itt fölmerül a kérdés, kiktől kellett ezt a pozíciót megvásárolni? S ha megvásárolták, akkor milyen emberek azok, akik ilyen „sáros” pénzt elfogadtak? Ilyen emberek irányították 4 évig ezt az országot? Mert gondolom, nem a Parlament portása árulta a miniszteri székeket. S amely kormánynak ilyen belügyminisztere és rendőrfőkapitánya volt, az maga sem különb! És most ez, a választásokat elvesztő párt nemzeti színűre festve magát buzdítja az embereket, hogy csatlakozzanak mögéje a nemzet megmentése érdekében. Tőlük kellene megmenteni azokat az embereket, akikben még a gének kapcsán ott lappang a magyar nemzettudat! Mikor törődtek ők a nemzettel, hisz a fentiekből is látszik, hogy saját pecsenyéjük sütögetésével voltak elfoglalva, s egyébként is ők polgári-liberálisok, tehát semmi közük sincs a jobboldalhoz. Lehetőségük lett volna a közélet megtisztítására a 4 év alatt, ha komolyan gondolták volna, s akkor kormányzásuk csúcspontjaként nem következett volna be Mór, nyolc ártatlan ember halálával. Tiszta, érthető, mindenkire egyformán vonatkozó, kiskapuktól mentes törvényeket alkothattak volna, ha nem lett volna félni valójuk azért, hogy e törvények alapján őket is elérheti a felelősségre vonás. Ezek a törvények éppen ezért nem születtek meg, sőt ha lehet a meglévők módosítgatásával még zavarosabbá lettek, hogy az úgynevezett „sztárügyvédek” ezeket most már arra tudják felhasználni, hogy a napnál világosabbnak látszó ügyekben felmentsék az „érintetteket”. Az állampolgár ott érzi magát biztonságban, ahol a törvények mindenkire egyformán vonatkoznak, s e törvények áttekinthetősége kapcsán mindenki meg tudja találni helyét a társadalomban.

 

    Nagyon elkalandoztam, mert az olajszőkítés nem az Orbán-kormány alatt érte el tetőpontját, hanem a 94-95-ös években, amikor a most újra megválasztott elvtársak voltak hatalmon. Nekik nem volt elég a spontán privatizáció kapcsán a Németh-kormány alatt és korábban képződött állami vagyon megszerzése, néhol jelképesen 1 Ft-ért. Mert a nagy csomó még nagyobbat kíván. Még szükségük volt arra a pár milliárdocskára is, amit az olajügyletek kapcsán meg tudtak szerezni. Hogy ez nem tisztességes? Hogy ezáltal ők is bűnözőkké váltak? Na és! A válasz a fő pufajkás szájából hangzott el, mintegy mottóul 4 éves uralkodásukra. Semmi sem számít, a lényeg az, hogy az eddig is lopott vagyonkájukhoz még pár milliárdot hozzá lehessen lopkodni. Mert a pénz nagy úr! Mindent meg lehet rajta vásárolni. Fürdőmedencés villát, luxusautót, külföldi egzotikus utazást. Csak két dologról feledkeztek meg. A becsületről és a tisztességről. E két dolgot nem lehet pénzen megvásárolni. Ja és még egy, a nyugalom, ami hiányzik náluk. Nem tudják úgy álomra hajtani a népért aggódó fejecskéjüket, hogy 150 kg-os, kopasz izompacsirták ne vigyázzák amúgy is zavaros éjjeli álmukat. Ők nem felelős politikusok, hanem a sátán mellett esküt tett bűnözők. Sajnos szerencsétlen, agymosott népünk megint bizalmat szavazott nekik, mert mint annyiszor történelmünk folyamán, bedőlt aljas, hazug, soha nem teljesített ígéreteiknek. Nem kommunisták ők már, hanem szocialisták, mert ez sokkal jobban hangzik, s nyugaton is vannak kormányzati szerepet betöltő szocialista pártok. Így ez szebben is cseng, annyira szépen, hogy egy ismerősömnek emlegetve a kommunistákat, ő is úgy válaszolt, hogy „ezek már nem kommunisták, hanem szocialisták”. Megkérdeztem tőle, hogy akkor miért vannak még mindig a volt régi elvtársak a párt vezető pozícióiban? Arra már nem tudott választ adni. Azért, mert még mindig foggal-körömmel ragaszkodnak a hatalomhoz, mert így látják biztosítottnak összelopkodott vagyonuk megőrzését.

 

    Megint elkalandoztam, hiszen az olajszőkítésről van szó. S hogy ez itt Békés megyében is milyen nagy volumenű volt, arra annak a négy rendőrtisztnek a tisztázatlan halála hívja fel a figyelmet, akik az olajügyletek nyomozásában vettek részt. Ennyi rendőrtiszt nem halt még meg sehol az országban ilyen rövid idő leforgása alatt. Itt nem egy-két vasúti tartály szőkítéséről volt szó, hanem egész irányvonat-szerelvények eltüntetéséről, melyben nagyon magas székben ülő személyek közbenjárása kellett ahhoz, hogy a különböző törvényellenes cselekedetek ne kerüljenek napvilágra. S mindez két évig tartott a Na és! miniszterelnöksége alatt. Abban az időben nagyon el voltam keseredve, mert látva ezeket a dolgokat – sokan beszéltek is róla, nevek voltak forgalomban -, semmi sem történt, s ezt én úgy értem meg, mint az igazságszolgáltatás teljes csődjét. A Parlamentet a bűnözők paradicsomának tartottam, (ma is annak tartom!) s éppen ezért semmit sem remélhettem annak érdekében, hogy a „képviselők” végre az itt élő népet, nemzetet kivezessék abból a kátyúból, amibe negyven éves uralkodásuk alatt rekesztették. Hogy kiket képviselnek magukon kívül ezek a megválasztott kormányok, arra a legékesebben mutat rá az, hogy a nemzet szót még csak ki sem merik ejteni a szájukon. NATO-ztak, Európáznak, csak éppen ezzel a szerencsétlen nemzettel nem foglalkoznak. Egyáltalán jó lesz nekünk Európában? Hát nem ott vagyunk? Szükség van ott ránk? Vagy éppen a nagy szajkózok kapnak valakiktől valami alamizsnát azért, hogy bennünket is beterelnek a közös akolba, ezzel tönkretéve, a sírgödörbe lökve egy hajdan volt csodás nemzetet. Újabban sokat hallani az Új VilágRend-ről. Az Európában és a világban történő események ennek létezését támasztják alá. Egész Európában keverik a nemzeteket különböző fajok által, hogy az így öntudatát vesztett masszát majdan egy Világkormány s annak királya vezesse az egész világon. Ha ez így van, most már megértem az itthoni történéseket. Csak az maradhat talpon ennek a királynak a vezetése alatt, akinek lesz némi vagyona. S ez az itthoni milliárdos réteg talán éppen ebben reménykedve paktált le az ördöggel. Mit nekik ezért a nyomorban élő milliók, miért olyan élhetetlenek, hiszen a mai liberális világban mindenkinek adott a lehetőség, csak vállalkozni kell. Hogy itt Magyarországon nincs egy tisztességes vállalkozás? Hogy minden úgymond vállalkozás csalásra épül, mindegyik valamilyen módon kijátsza a törvényeket, s ezt a nagy többségnek a gyomra nem veszi be? Kicsire nem adunk! Becsületesen, tisztességesen próbáljon meg a bolond megélni; ha nem megy, haljon éhen! Úgy is sokan vagyunk már a Földön, hiszen az eltartóképessége a mai 6 milliárd helyett mindössze 3 milliárd, s a fölösleges 3 milliárddal tenni kell valamit! Majd egyes nemzetekre ráfogjuk, hogy terroristákat rejtegetnek, s emiatt porig bombázzuk őket a levegőből. Másokat a titkos laboratóriumokban kitenyésztett fajspecifikus vírusokkal irtunk ki, s eljön majd az oly régen várt, s azért minden eszközt bevetett földi királyságunk, messiásunk vezetésével… 

 

    Lám, lám minden összefügg. Az olajmaffia kapcsán eljutottunk az egész világot érintő leendő történésekig. Nagyon kevés az időnk, az utolsó órában vagyunk, s az emberek felvilágosítása lenne a most még látók feladata. Sajnos hihetetlen nehézségekkel állunk szemben, de mindenki, akinek lehetősége van rá, világosítsa fel közvetlen környezetét a ránk leselkedő veszélyekre. Nekem az adatott meg, hogy az Ébredés-sel szolgáljam a felvilágosítást. Azt szoktam mondani, hogy én biztosítok egy lehetőséget, s aki akar, élhet vele.

  

Békéscsaba, 2002.08.12.