Világcsoda lehet a Balaton

Bolygónk 261 természetes képződményére lehet voksolni a világ hét természeti csodája szavazáson. A jelöltek között van a Balaton is – írja a Népszabadság.

A kezdeményezés mögött, mint korábban is, Bernard Weber svájci üzletember áll, aki szerint a világ hét természeti csodájának kiválasztásánál a fő cél az, hogy felhívják az emberek figyelmét ezen látnivalók fokozott védelmének szükségességére. Azaz nem közvélemény-kutatásról, hanem inkább egy világméretű értékmegőrző kampányról van szó.

Magyarországról a Balaton és a Duna van a listán. A Balaton mellett a tavak között a szlovén Bledi-tó is jelölést kapott, de listára került például Európa legmagasabb pontja a Mount Blanc, vagy éppen a görögök szent hegye, az Olümposz. Szavazni július 7-ig lehet a www.new7wonders.com internetes oldalon – olvasható a lapban

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené

Gabriel García Márquez (Száz év magány Nobel díjas írója) egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól
(nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb.
Búcsúlevelet küldött barátainak, ez az Internet
segítségével is terjed.
Ajánlom, hogy olvassátok el az utóbbi idők legzseniálisabb
latin-amerikai elméjének igazán megható írását:

Ha Isten egy pillanatra elfelejtené, hogy én csak egy
rongybábu vagyok, és még egy kis élettel ajándékozna meg, azt maximálisan kihasználnám.
Talán nem mondanék ki mindent, amit gondolok, de
meggondolnám azt, amit kimondok.

Értéket tulajdonítanék a dolgoknak, nem azért, amit érnek, hanem azért, amit jelentenek.

Keveset aludnék, többet álmodnék, hiszen minden becsukott szemmel töltött perccel hatvan másodperc fényt veszítünk.

Akkor járnék, amikor mások megállnak, és akkor ébrednék, amikor mások alszanak. Ha Isten megajándékozna még egy darab élettel, egyszerü ruhába öltöznék, hanyatt feküdnék a napon, fedetlenül hagyva nemcsak a testemet, hanem a lelkemet is.

A férfiaknak bebizonyítanám, mennyire tévednek, amikor azt hiszik, az öregedés okozza a szerelem hiányát, pedig
valójában a szerelem hiánya okozza az öregedést!

Szárnyakat adnék egy kisgyereknek, de hagynám, hogy magától tanuljon meg repülni.

Az öregeknek megtanítanám, hogy a halál nem az öregséggel, hanem a feledéssel jön.

Annyi mindent tanultam töletek, emberek… Megtanultam, hogy mindenki a hegytetön akar élni, anélkül hogy tudná, hogy a boldogság a meredély megmászásában rejlik.

Megtanultam, hogy amikor egy újszülött elöször szorítja meg parányi öklével az apja ujját, örökre megragadja azt.

Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segítenie kell neki felállni.

Annyi mindent tanulhattam töletek, de valójában már nem
megyek vele sokra, hiszen amikor betesznek abba a ládába, már halott leszek.

Mindig mondd azt, amit érzel és tedd azt, amit gondolsz. Ha tudnám, hogy ma látlak utoljára aludni, erösen átölelnélek, és imádkoznék az Úrhoz, hogy a lelked öre lehessek. Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, “szeretlek”, és nem tenném hozzá ostobán, hogy “hiszen tudod”.

Mindig van másnap, és az élet lehetöséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat, de ha tévedek, és csak a mai nap van nekünk, szeretném elmondani neked, mennyire szeretlek, és hogy sosem felejtelek el.

Senkinek sem biztos a holnapja, sem öregnek, sem fiatalnak.
Lehet, hogy ma látod utoljára azokat, akiket szeretsz. Ezért ne várj tovább, tedd meg ma, mert ha sosem jön el a holnap, sajnálni fogod azt a napot, amikor nem jutott időd egy mosolyra, egy ölelésre, egy csókra, és amikor túlságosan elfoglalt voltál ahhoz, hogy teljesíts egy utolsó kérést.

Tartsd magad közelében azokat, akiket szeretsz, mondd a fülükbe, mennyire szükséged van rájuk, szeresd öket és bánj velük jól, jusson idöd arra, hogy azt mondd nekik,
“sajnálom”, “bocsáss meg”, “kérlek”, “köszönöm” és
mindazokat a szerelmes szavakat, amelyeket ismersz.

Senki sem fog emlékezni rád a titkos gondolataidért.
Kérj az Úrtól erőt és bölcsességet, hogy kifejezhesd öket.
Mutasd ki barátaidnak és szeretteidnek, mennyire fontosak neked.

Küldd el ezt a linket annak, akinek akarod. Ha nem teszed meg ma, a holnap ugyanolyan lesz, mint a tegnap. És ha nem teszed meg egyáltalán ..az sem érdekes…De szeretteid, barátaid tudják majd, hogy ha csak egy percre is de ma is gondoltál rájuk…
Ez az a pillanat…

A szeretet mindent megold

Egy asszony kijött a házból, és három, hosszú, fehér szakállú öregembert látott üldögélni az udvaron. Nem ismerte őket.  Így szólt: “Nem hinném, hogy ismernélek benneteket, de éhesnek látszotok. Kérlek, gyertek be és egyetek valamit. “
 
“A ház ura itthon van?”, kérdezték.
  

“Nem”, válaszolta az asszony. “Nincs itthon.”
 
“Akkor nem mehetünk be, felelték.

Amikor este a férje hazaért, az asszony elmondta neki mi történt. 

“Menj, mondd meg nekik, hogy itthon vagyok, és hívd be őket!”

Az asszony kiment, és újra behívta az öregeket”
 
“Együtt nem mehetünk be a házba,” felelték.   

“Miért nem?” kérdezte az asszony.  

Az egyik öreg magyarázatba kezdett: “Az ő neve, Jólét,” mutatott egyik barátjára, majd a másikra mutatva azt mondta,” Ő a Siker és én vagyok a Szeretet.” Majd így folytatta, “Most menj vissza a házba, és beszéld meg a férjeddel, melyikünket akarjátok behívni.”
 

Az asszony bement a házba, és elmondta a férjének, amit az öreg mondott. A férj megörült. „Ez nagyszerű!!”, mondta. „Ebben az esetben hívjuk be Jólétet. Hadd jöjjön be, és töltse meg a házunkat jóléttel!”
 
A felesége nem értett egyet. “Kedvesem, miért nem hívjuk be inkább a Sikert?”
 
A menyük eddig csak hallgatta őket, és most előállt saját javaslatával. „Nem lenne jobb a Szeretetet behívni? Az otthonunk megtelne szeretettel!”
 
“Hallgassunk a menyünkre,” mondta a férj a feleségének. 
“Menj, és hívd be Szeretetet, hogy legyen a vendégünk!”
Az asszony kiment, és megkérdezte a három öreget, „Melyikkőtök Szeretet? Kérlek, gyere be, és legyél a vendégünk.”
 
Szeretet felállt, és elindult a ház felé. A másik kettő szintén felállt, és követték társukat. Az asszony meglepve kérdezte Jólétet és Sikert, „Én csak Szeretetet hívtam, ti miért jöttök?”
 
Az öregek egyszerre válaszoltak: “Ha Jólétet vagy Sikert hívtad volna be, a másik kettőnek kint kellett volna maradnia. De mivel, Szeretetet hívtad, ahova ő megy, oda mi is vele tartunk.”
Ahol Szeretet van, ott megtalálható a Jólét és a Siker is!!!!!!”
  
KÍVÁNOM NEKTEK…
Ahol fájdalom van, kívánok nektek békét, és könyörületet.

Ahol kétségek vannak, kívánok nektek megújult önbizalmat képességeitekben, hogy leküzdhessétek.
Ahol fáradtság, kimerültség van, kívánok nektek megértést, türelmet, és megújult erőt.
Ahol félelem van, kívánok nektek szeretetet, és bátorságot.

Most két választásod van:
1. Bezárod ezt az oldalt

2. Meghívod a szeretetet azzal, hogy megosztod ezt a történetet azokkal, akik fontosak neked.
Remélem, a másodikat választod. Én azt tettem.

Meghalt a Jézuska!

Így hatvan körül egyre nehezebb. Gyerek koromba amikor jött a Jézuska, előre készülődtünk, a fenyőfa díszítésre, vásároltuk, a fa alá való ajándékokat. Együtt volt a család ez volt az év ünnepe. Talán ez az első év amikor valamiért ez elhúzódik vontatottan megy. Nem nagyon érdekli a feleségem sem. Elfásultunk.
A globalista szellem az angolszász kultúra ami áthatja az egész nemzetet, minden napjainkat, elfeledteti, a Jézuskát. Ma Mikulás, vagy Télapó jön karácsonykor, nem is tudom, de talán nem is lényeges melyik kultúrából melyik elnevezés szerepel. Valamikor a Mikulás Miklós napján jött a Jézuska meg karácsonykor, nekem az volt az ünnep. Eltűnnek a szép hagyományaink, az életmód a kultúra változás, a bevásárló központok, üzletpolitikája, a rohanó élet, másutt a szegénység. Egyszóval a globalizálódott világ következményei, elfeledtetik, a szép gyerekkori hagyományainkat. Gyerekkoromba se volt gazdagság, de volt létbiztonság. Manapság az unokáim nem nagyon érzik magukat biztonságba. Anyám arra tanított engem, hogy szeresd felebarátodat, ma azt tanítják az unokáimnak, hogy nincs igazság. Igaz régen is megmondta az Egyház, hogy mikor milyen ünnepet üljünk, hogy mikor születet Jézus Krisztus, azt is zsinaton döntötték el, nekem az a változat jobban tetszett, hogy mikor minek és hogyan örüljünk azt ma is ütemezik. Mint mondják a győztesek diktálnak.
Jöjjön a Télapó!
Elfogadható ez a keresztény angolszász szellem a magyar ember számára is. Szívesen, feloldódik benne a magyarság. Feledi a múltat a szép leendő jövőt dicséri. Ezzel oda a Jézuska oda már a mi Istenünk, az áldását se igen várjuk, letettük már régen kardunk. Az ellenség már legyőzetett mert bennünk éledezett. Jó sorsunkra várva, feloldódva a nyugati kultúrában, eléri majd ez a nép a jövő nemzetek dicséretét. Tagadjuk majd ma, holnap a pogány istenünk, szégyelljük holnapután, nagy vezérünk, hiszen máma a TV-ben ezen a nagy ünnepen, minden sztár csak angolul énekel. Mintha nem is itt élne a Kárpát medencében, a Duna- Tisza közelében, magyar nyelven már senki.
Éljen a Mikulás!

Jön a Jézuska.

Még hátul gombolós voltam. Talán három esetleg öt éves az biztos, hogy 1956 előtt történt. A nővérem Panninak hívták, Ő akkor volt olyan serdülő korú kislány lehetett talán tizenhat esetleg tizenkilenc éves, emlékszem én Babusnak szólítottam. Karádon ahol születtem egy kastélyban laktunk. A kastély egy báróé volt és a hozzá tartozó cselédházat apámra íratta, mert a háború után nem tudott neki másként fizetni, közbe a báró elköltözött és a kastélyt kiadták azért ott laktunk, de ez egy másik történet.
A kastély egy dombon van. Lent az alsó utcában amit csókolódzó utcának hívtak annak idején, bár az is lehet, hogy csak a mi családunk ismerte így mert a Babus elnevezte, nem tudom, szóval lent lakott egy hasonló korú kislány mind én. B. Mártának hívták.
Történt egy karácsonyi előtti napon, hogy a Babus igen intenzíven bevont egy karácsonyfa előkészítésbe. Ott kellett a konyhába nekem is lenni, ahol anyám sütötte a fára való ajándékokat, a Babus festette a mézeskalácsból készült díszeket, velem, diót festettek, volt arany színű, ezüst színű, meg zöld. A dióba kis vékony fa pálcikákat szurkáltunk, olyat mind a gyufa száll és arra kötöttük a cérnát. Persze hasogatott fából voltak ezek a pálcikák késsel kihasítva, mert akkoriba még a gyufa is nagy kincs volt. A kertünkben volt egy vadalma fa az almát anyám elszokta tenni télre, azok olyan szép piros kis apró kemény almák voltak, nem sokkal nagyobbak a diónál, azokra is cérnát kötöztem. A Babus hozott valakitől aranylány haját, így hívták, ez egy növénynek a termése, ma sem tudom pontosan milyen része volt, és azokat is festették sárgára, meg pirosra.
Persze nekem fogalmam se volt, hogy mindez mire megy ki. Nem tudtam, hogy Anyi, mert így szólítottam anyámat, miért veszekszik a piros cipő miatt a Babussal, ha megvan már mért nem engedi, hogy felvegye. Fogalmam sem volt arról, hogy miért rohangál a konyhából a szobába folyton, meg ki az udvarra. Nem tudtam, hogy szent este van és, hogy ilyenkor jön a Jézuska.
Egyszer este fele vendég jött a B. Márta jött. Nem tudom kivel valaki kísérte. Arra emlékszem, hogy többen voltunk otthon talán még a bátyám Lajcsi is. Egyszer aztán elkezdték énekelni a mennyből az angyalt, a házban a konyha és a szoba között egy nagy kétszárnyú ajtó volt az kitárták és megláttuk a Mártával a karácsonyfát, persze jó előre elő tessékeltek bennünket. A fánál a Jézuska ált. És ő is énekelt. Rakogatta a csomagokat a fa alatt, majd kifutott mellettünk. Érdekesnek találtam és mondtam anyinak, hogy kár, hogy a Babus nem látta, megint elfutott valahova, de alighogy elmondtam, már meg is jött a lábán a szép píros cipő, mondtam is neki, hogy milyen érdekes a hófehér Jézuskának ugyan ilyen piros cipője volt.


Ha a videó nem jelenik meg frissitsd az oldalt!

Mind később megtudtam, mert több éven keresztül emlegették nekem ezt az esetet a Jézuska fehér lepedőbe volt, mert az volt a leg olcsóbb jelmez.
Este már a fa alatt ott ült az egész család. A bátyám, vagy katona lehetett, vagy pesten dolgozott, de hazajött és rengeteg narancsot hozott. Az nagy szó volt akkoriban, és azt mondta öcsém most kitartalak naranccsal, és csak tömte belém, én meg ettem.