Egyre kevesebben

Ma halottam az új statisztikát:

Továbbfogy a Magyar.

Kezdhetném azzal, hogy egy olyan nemzeti értékeinket leromboló, társadalom után próbál a magyar észhez térni, mint a kommunizmus.  A rendszerváltás utáni szálak hatalmas erővel húzzák vissza az egész társadalmat, a megélt szocialista világba. Az elmúlt húsz évben nem volt semmi kapaszkodója az átlagembernek. A pártok mind, az általuk kitalált közmegegyezéssel, szép új világot ígértek. Mondhatná a magyar ember „Mások vittek rossz utakra engem”, de ez is mind a többi tetszett. Tetszett az ígéret, tetszett a „felszabadult” gondolat, a szabad egyházválasztás. Tetszettek az elszaporodó kis egyszázak lehetőségei. Tetszettek a prédikátorok. Ezért megtanultuk, hogy ne higgyünk bennük. Ma már oda jutottunk, hogy még a kommunizmusban eltűrt emberi értékeinket biztosító keresztény hitvilág is, tagadássá-hitetlenséggé vált. A mai közélet, a mai „modern” kultúra minden eszközével aláássa a Zsidó- Keresztény értékeket. A nemzeti kultúránk elvesztése mellett kiátkozott lett a népi kultúra, a magyar és a népi szocialista értékek helyét átvette a nemzetközi aktuális divat. A mindennapjainkban éppen a túl szabad egyházválasztásokkal, a szabadelvű megengedő, gondolkodásmóddal, rendszeresen aláássuk keresztény értékeinket. Minden ember tudja, hogy akinek nincs hite, legyen az, bármilyen ellentmondásos is, legyen az akár a szocializmusba vetett hit, az értéktelen ember, erre előbb utóbb saját maga is rádöbbenik, de ha egy nép nem rendelkezik hittel, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy elveszíti alapvető ösztönét a szaporodást. Egy hit nélküli társadalom, aki nem hisz már a saját jövőjében sem, ahol a hitetlenség a közösségi értékeket, megszegő magatartásformákra épül, azokat erősíti, a valóságos erények hiánya miatt előbb utóbb összeomlik, értéktelenné válik, létszámába leépül és megszűnik létezni. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

deviancia

Címszó: deviancia

Röviden: másság.

Ez a szó is a nemszeretem szavak közé tartozik.

Pld. buzi, hitehagyott, nemzetáruló, polgárpukkasztó…

Hosszabban: a társadalom tömeges, magatartás normáitól, viselkedésétől, szokásaitól, való jelentős, eltérés, elsősorban a társadalom többsége által elítélt, vagy egy célcsoportot megcélzó, magára figyelmet felhívó, a többségi szokásokat, tradíciókat bomlasztó emberi közeledés, életforma, megjelenés, stb.  A másságot a többség megbélyegzi. Ez a másságot kifejező név, ami esetenként a másságra jellemző gúnynév, a nyelvünkben midig jelen volt, és lesz.

Megjegyzem: az a társadalom, ami ezeket a magatartásformákat befogadja, és nem utasítja, el rövid idő alatt leépül, megszűnik, létezni.

A nyelvújítóink nyomdokain lépkedő körök, igyekeznek nyelvünkbe minél több idegen és mesterségesen megteremtett szót bevonni. Minden mesterségesen megteremtett szó, amire egyesek szerint nincs megfelelő szavunk, igyekeznek, a nyelvünk lekicsinylésére, eljelentéktelenítésére(!), használni. Ez a folyamat a tudósaink olyan irányú törekvése melynek során a magyarság Ős eredetét a létét a jogát kérdőjelezik meg.

Ne vegyünk róla tudomást, használjuk helyette a „másság” szót.

Még mindig van lehetőségünk ezt a szót is bővíteni, ha nem pontosan fejezi ki mondanivalónkat. Egy ilyen fajta szóhasználatot a gyerekeink diploma nélkül is megértenek.