Címke: Napló

A hazugságok nem most kezdődtek?

Közzétéve Szerző:
Válasz

Vérbulcsuról kezdtem keresgélni a netten. Így futottam bele dr. Padányi Viktor: Vérbulcsu című művébe. Beleolvastam az írásba és utána néztem a szerzőnek amit én találtam róla az számomra meggyőző.

Később beidézek pár Magyarországon jelenleg is elérhető szélső jobb oldalinak egyáltalán nem mondható, fórumot, médiát, ahol az életrajzát olvashatod. Számomra  egy hiteles, az átlagnál, a kortársainál műveltebb, bátor  emberrel, álunk szembe. Hánya vetett információimból arra, következtetek, hogy életében mint annyi kiváló élettársának is a Trianon  okozta tragédia jelentette a végső indítat tást.

Sajnos mindig belefutok a gondolataim olyan végső következtetésébe, ami a magyar embert az agónia láttára szólítja meg. Lehet, hogy ebben a gazdasági válságban a magyarság végső küzdelméről van szó? Akkor vigyázzanak a vezetőink, a kultúrát irányítóink legyenek a politika bármely oldalán, mert a magyar ilyenkor olyan mind a kos, ha kell fejjel megy a falnak.

Padányi Viktorról igazán nem lehet elmondani azt amit a Magyar Tudományos Akadémia „Mítoszok a magyar nyelv eredete körül” kiadott nyilatkozatában olvashatók részben általánosságban részben finoman megfogalmazott hozzá nem értést sejtető célzásokban, helyenként azt konkrétan  megfogalmazva.  Az eredeti anyag HTML változatás itt olvashatod: Az igazság másik oldala címmel.  Nem kívánok véleményt fűzni ehhez az anyaghoz, mert nem vehetem a bátorságot, hogy fikázzam a tudományos életünk színe javát. Ezt nem engedhetem meg a  műveltségem és a képzésem miatt sem, én csak egy Somogyi kanász, vagy paraszt ivadékaként mondhatnám el a véleményem.

Nem is folytatom mert szerző munkássága magától beszél. Rólunk a magyarságról a magyar nyelvről  Magyar történelemről, amit az utóbbi pár évszázadban véglegesen elvettek tőlünk.

Vagy talán a hazugságok nem most kezdődtek?

.

Küldetésünk az évezred első  évszázadában a történelmünk visszahódítása, az úgynevezett hagyományos paraszti szavaink visszafoglalása. Ez az első feladat Magyarország és az új magyar jövő irányában. Szégyen, hogy a Word nem ismeri ezt a szót „Vérbulcsu” aláhúzza mert nem a Magyar tudományos akadémia által meghatározott helyesírás szerint íródott.

Vérbulcsutól kezdtem és eljutottam Dentu-Magyariáig. Ezt eddig eltitkolták előlem ? Vagy Te már hallottál róla?

>>>>  olvasd el Te is. Érdemes .

Egy könyvkereskedő ajánlása: http://www.hadakutja.hu/?q=node/71

Dr. Padányi Viktor – Dentu – Magyaria

A magyar történettudományi szakirodalom ide s tova már 200 éves, és kétszáz esztendő után ez a könyv az első, amely népünk honfoglalás-előtti történetét összefüggően tárgyalja.
Ennek okát, részletesen és kímélet nélkül kielemezve, meg fogja találni az olvasó e mű lapjain.dentu_magyaria
Ez a könyv, bármilyen hosszadalmas előkészülettel s szinte legyőzhetetlen nehézségek árán készült is, hiányos és sok-sok kívánnivalót hagy hátra. A szakember előtt szolgáljon azonban mentségül két nehéz körülmény. Az egyik az, hogy a szakmunka és a művelt közönséget is érdeklődő szintézis két merőben különböző és összeegyezhetetlen műfaj, s mivel az emigrációban ú. n. szakmunkát kiadni lehetetlen, egy népszerűsítő összefoglalás pedig szakalátámasztás nélkül nem érdemel hitelt, ezt a munkát kétféle szempont szerint kell megírni s a kétféle szempont széttépte a feladatot. A másik az, hogy ezt a könyvet a szerző nem egy egyetem magyar történelmi intézetének kellőképpen felszerelt tanári szobájában s szakképzett fiatal kutatók segédletével írta, hanem egy merőben más természetű kenyérkereseti munkája mellett a pihenéséből elrabolt idejében, elmondhatatlanul nehéz, teljesen magánosan végzett és igen szűkreszabott lehetőségű kutatómunka alapján.
Hogy ily körülmények között egyáltalán szabad volt-e ezt a munkát megírni, arra annak a kétszáz meddő esztendőnek szemrehányása felel, mely alatt ezt a könyvet a magyar történettudomány elmulasztotta létrehozni.
A könyv anyaga, anyagkezelése, felfogása és kunkluziói egyaránt merészek és forradalmiak, a tökéletlen emberi ész minden jószándékú alkotásának kijáró elnézés határain belül azonban, a szerző harmincöt éves történészi múltjával vállalja a felelősséget értük.
A könyv anyagának kiegészítése, a tévedések kiigazítása egy, a múlt nagy tévedését bátran felszámoló s a jelen kísérlettel tört új ösvényen bátran elinduló új magyar történész-nemzedék feladata lesz, akik remélhetőleg kedvezőbb körülmények között fogják folytatni azt, amit az itt következő mű szerzője olyan kedvezőtlen körülmények között indított el.
E sorok írója hittel hiszi, hogy a nemzetünket ért szörnyű katasztrófa után a nagy és közömbös világ száz egyetemén készülődő új magyar történész-nemzedék egy a múltban otthon – sajnos – meg nem értett, egyszerű, két tömör mondatban kifejezhető hivatási metafizika alapjáról fog elindulni:
Egy egyetemes történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja is van, abszurdum. De egy nemzeti történettudomány, amelynek a puszta igazságkeresésen kívül más célja nincs, szintén az.
Idegenben, a hontalanság tizenkilencedik esztendejében:

dr. Padányi Viktor

>>>>  olvasd el Te is. Érdemes .

Szép és tanulságos!

Közzétéve Szerző:
Válasz

február 28th, 2009 (archívumból)

 Éljünk így!
.

Az USA -ban történt meg.

Egy napon azt kérte az osztálytól a tanárnő, hogy minden osztálytársuk nevét írják föl egy lapra úgy, hogy a nevek mellett maradjon egy kis üres hely.Gondolják meg, mi a legjobb, amit mondani tudnak a társaikról, és azt írják a nevek mellé. Egy teljes órába telt, mire mindenki elkészült és mielőtt elhagyták az osztálytermet, a lapot átadták a tanárnőnek.

Hétvégén a tanárnő minden diák nevét fölírta egy papírlapra és mellé a kedves megjegyzéseket, amelyeket a tanulótársak írtak róla.

Hétfőn minden tanuló megkapta a listáját. Már kis idő múlva mindegyik nevetett. ‘Tényleg?’ – hallatszott a suttogás… ‘Nem is tudtam, hogy én valakinek is jelentek valamit!’ – és ‘Nem tudtam, hogy a többiek ennyire kedvelnek’ -szóltak a megjegyzések.
Ezután senki nem emlegette többé a listát. A tanárnő nem tudta, hogy a diákok egymás közt, vagy esetleg a szüleikkel beszéltek-e róla, de nem is törődött vele.

A feladat elérte a célját. A tanulók elégedettek voltak magukkal és a társaikkal.
Néhány évvel később az egyik fiú elesett Vietnamban, és a tanárnő elment a tanítványa temetésére ..

A templomot megtöltötte a sok barát.

Egyik a másik után – akik szerették vagy ismerték a fiatalembert – odamentek a koporsóhoz, és lerótták utolsó kegyeletüket. A tanárnő a sor végén lépett oda és imádkozott a koporsó mellett. Ahogyan ott állt, az egyik koporsóvivő katona megszólította: ‘Ön a matematika tanárnője volt Mark-nak?’ Ő igent bólintott. Erre a fiú azt mondta:’Mark nagyon gyakran beszélt magáról.’
A temetés után összegyűltek Mark régi osztálytársai. Mark szülei is ott voltak és szemmel láthatóan alig várták, hogy beszélhessenek a tanárnővel.

‘Valamit szeretnénk mutatni’ – mondta az apa és előhúzott egy pénztárcát a zsebéből. ‘Ezt találták, amikor a fiunk elesett. Úgy gondoltuk, Ön meg fogja ismerni.’

A pénztárcából előhúzott egy erősen gyűrött lapot, amelyet nyilván összeragasztottak, sokszor összehajtogattak és széthajtottak már.

A tanárnő – anélkül, hogy odanézett volna – tudta, hogy ez egyike volt azoknak a lapoknak, amelyeken a kedves tulajdonságok álltak, amelyeket az osztálytársak írtak Markról.

‘Nagyon szeretnénk Önnek megköszönni, hogy ezt a feladatot adta az osztálynak’ – mondta Mark anyja. ‘Amint látja, Mark nagyon megbecsülte.’

A többi régi tanítvány is összegyűlt a tanárnő körül.

Charlie elmosolyodott és azt mondta: ‘Nekem is megvan még a listám. Az íróasztalom felső fiókjában őrzöm.’
Chuck felesége pedig így szólt: ‘Chuck megkért, hogy a listát ragasszam be az esküvői albumba.’ ‘Az enyém is megvan még’ – mondta Marily. ‘A naplómban tartom’.
Ekkor Vicki, egy másik osztálytársuk a zsebnaptárát vette elő, és megmutatta a használattól megkopott és foszladozó listát a többieknek.

‘Mindig magamnál hordom’ – mondta Vicki, és hozzátette: ‘Meg vagyok győződve, hogy mindnyájan megőriztük azt a listát.’

Embertársainkkal való együttélésünkben gyakran elfeledkezünk arról, hogy minden élet véget ér egy napon és senki sem tudja, mikor jön el ez a nap.

Ezért kellene megmondanunk azoknak az embereknek, akiket szeretünk és akikért aggódunk, hogy fontosak a számunkra. Addig kell ezt megmondani, amíg nem késő.
Mindenki megteheti, aki ezt az írást elolvassa. Ha nem teszed meg, elszalajtasz egy csodás lehetőséget, hogy valami kedveset és szépet tegyél.

Ha olvastad ezt az oldalt, akkor az azért, van, mert van valaki, aki érted aggódik és ez azt jelenti, hogy legalább egy ember van, akinek Te sokat jelentesz.

Ha túlságosan elfoglalt vagy, hogy nincs néhány perced továbbítani ezt az írást, vagy legalább a linket, akkor elmulasztod azt a lehetőséged, hogy legalább egy barátodnak örömet szerezz.

Gondolj rá: azt aratjuk, amit vetettünk. Amit az ember ad a másik embernek, az vissza is jön a saját életébe. Ez a nap áldott nap lesz és éppen úgy különleges, mint Te magad vagy.
Ne kérdezz, játssz velünk!

Küldd el ezt a linket tíz embernek, annak is, aki ezt Neked küldte..
Majd meglátod, valami vidám dolog történik. Kérlek, küldd tovább, és ne szakítsd meg KIVÉTELESEN

STROKE

Közzétéve Szerző:
Válasz

STROKE:

gondolj három betűre M..B..E…
A levél eredetijét egy nővér küldte, aki ara kért, hogy terjesszem. Egyetértek vele.
Ha mindenki emlékezne a három betűre, életeket lehetne megmenteni vele.
A STROKE BEAZONOSÍTÁSA:
Egy kerti-partyn, egy barátnőm kissé megingott, el is ejtette a tányérját, de ezután, mindenkit megnyugtatott, hogy jól van (ugyanis a többiek orvost akartak hívni). Ő azt állította, hogy csak az új cipője miatt csúszott meg egy téglán. Felsegítették, kapott egy másik tányér ételt és bár egy kissé gyengének tűnt, tovább szórakozott.
Később felhívott a férje, hogy elmondja, a feleségét kórházba vitte, ahol el is hunyt. A parti során STROKE-ja volt. Ha tudták volna, hogyan kell beazonosítani a stroke jeleit, talán ma is velünk lehetne. Mások nem halnak meg, de reménytelen, tehetetlen helyzetbe kerülnek.
Egy neurológus azt állítja, hogy ha a stroke áldozatát 3 órán belül elkezdheti kezelni, teljesen visszafordítható az állapot, TELJESEN. Azt mondja, hogy a stroke felismerésének és diagnosztizálásának egyszerű a trükkje, azután pedig 3 órán belül el kell kezdeni a kezelését.
A stroke felismerése.  Ne feledd a 3 betűt: MBE
Néha nehéz beazonosítani a stroke jeleit. Sajnos, a tudatosság hiánya katasztrófát okozhat. A stroke áldozata súlyos agykárosodást szenvedhet, ha a környezete nem ismeri fel a stroke jeleit.
Az orvosok szerint bárki felismerheti a stroke-ot, ha három egyszerű kérést mond az illetőnek:
1. M: Meg kell kérni az illetőt, hogy MOSOLYOGJON.
2. B: Meg kell kérni, hogy BESZÉLJEN, mondjon egy egyszerű mondatot (összefüggően: pl. Szép napunk van.)
3. E: meg kell kérni, hogy EMELJE FEL mindkét karját.
Ha az illetőnek a három kérés teljesítésének bármelyikével nehézsége van, azonnal hívd a mentőket és mondd el a tüneteket.
Még egy jel: Mondd az illetőnek, hogy ÖLTSE KI A NYELVÉT.
Ha a nyelv „kicsavarodott”, ha egyik vagy másik oldalra megy a nyelv, ez is a stroke jele lehet.
Egy kardiológus szerint, ha mindenki, aki megkapja ezt az e-mail-t és elküldi 10 embernek, akkor azzal legalább egy életet meg lehetne menteni.
Én továbbküldtem, és te?

Amikor én születtem

Közzétéve Szerző:
1

TE !

Válasz az első hozzászólásra!

Aki ezt olvasod! Átgondoltad milyen volt hatvan éve születni, a Rákosi korszakba gyereknek lenni? Úgy gondolod az nem emberhez méltó élet? Csodának nevezed ha ma ezerszer jobb körülmények között valaki gyereknevelésre adja a fejét? Tévedsz!

Pedig amikor én születtem átkozott egy rezsim volt.

Amikor én születtem abban az évben csatoltak Budapesthez több környező települést. Kádár akkor oszlatta fel a Szabadkőműves páholyokat. Az izraeli parlament Jeruzsálemet Izrael fővárosává teszi. Az első Forma-1-es világbajnokságot Giuseppe Farina nyerte.

Amikor én születtem, nem az volt a vita, hogy korház, vagy szülőotthon, mert egy zsúpfedeles házban részeg bábaasszonnyal esett meg, hogy világra segíthetett. Apám a bába asszonynak a gyerekáldás örömére  pálinkával fizetett.  Később is jegyeztette be, egy nappal a születésem idő pontját, a szomszéd településen az anyakönyvbe.

Átkozott egy rezsim volt.

Amikor én születtem akkor egy évben Magyarországon 200 ezer gyerek született, a születéskor várható élettartam 59 év volt, ma 90 ezer születik, a várható élettartam 70 év, akkor annak kellett adót fizetni akinek nem volt gyereke, ma az kap pénzt érte aki megszüli, akkor divat volt családba élni ma az emancipáció, a fejlődés nyomán a szingli és a másság a divat, mondják is, az egy átkozott rezsim volt.

Amikor én születtem Rákosi lesöpörtette a padlásokat, hogy a városlakó megéljen, beszolgáltatta, a levágott disznót, hogy a városi munkást tudja élelmezni, begyűjtötte a finánc a leszüretelt szőlőt, kipréselt bort, hogy neki is jusson. Nem az adó mértéke, és a gazdasági válság miatt kellett, hogy fájjon a fejünk, mégis volt gyerekünk.

Mondják átkozott egy rezsim volt.

Neked elektronikus bébi csőszöd volt, nekem petróleum lámpa. Meg is égetet mert belenyúltam amikor apám odatartott, mert  tetszett a fény. Amikor én egy éves voltam akkoriban a vasutakat építették, Magyarországon abban az évben két vonalat adtak át. Megnyílik a Galgamácsa és Vácrátót közötti vasútvonal, átadják a Pusztaszabolcs és Sztálinváros (ma Dunaújváros) közötti vasútvonalat. Magyarországon létrehozzák az Állami Egyházügyi Hivatalt. Ma vasútvonalakat zárnak be, mert nem gazdaságosak,  az egyházak között tömegében válogathatunk, de az egyházak is az üzletről, a szétszórásról szólnak, akkoriban nem nagyon volt pluralizmus a vallást elsősorban a hagyományos keresztény egyházak képviselték,

mondják is akkor egy átkozott rezsim volt.

Nem kellett attól tartanom, hogy ólommérgezést kapok a gyerekágyam festésétől, mert nem volt gyerekágy. Engem pólyába tartottak, a nagyágy közepére dobva, bömböltem. Még az is lehet, hogy Te aki ezt olvasod, azt se tudod mi az a pólya. Amikor ilyen nosztalgia levelet kapsz akkor legfeljebb azt kifogásolják benne és ez neked nagyon tetszik, hogy nem is álmodhattál a gyerekülésről, meg a biztonsági övről. A szüleid mérgelődtek azon, hogy a festék mérgező a gyerekágyon, ha netán kiderült, éltek demokratikus jogaikkal esetleg feljelenthették az eladót.  Az átkosban besugónak keresztelték az ilyen embert, ma dicsőség, perre menni, pert nyerni! 

Mondják is, amikor én születtem átkozott egy rezsim volt.

A gyógyszereink, egyszerűek voltak, gyógyítottak, mellékhatástól nem kellett félni, mert nem volt akkora mennyiség belőle, nem árulták a benzinkúton, mert még azok sem voltak, a dobozt sem kellett kiagyalt zárási trükkökkel ellátni, mert nem volt annyi, hogy beegyed, csak annyit adtak ami meggyógyított. Ha kellett az orvoshoz naponta mehettél gyógyszerért, injekcióért, nem volt TB kártya, mégse volt gond az ellátás, az orvos, csak egyszerűen gyógyított. Minden beteget kezeltek, a nyugdíjakat kifizették,

pedig átkozott egy rezsim volt, mondják ma, neked és Te elhiszed.

Nekem nem volt gyerekszobám, ezért nem kellett attól tartanom, hogy rám borul a rosszul megtervezett gyerekbútor. A fiókokat sem kelet zárni mert a házban nem voltak, szekrények, a kis holmit a vaklikba raktuk.   Az ajtókat egyszerű riglivel zártuk, nem megerősített biztonsági zárral, mégse voltak, betörések, rablások, de nem volt áldemokrácia és mind ez mellett a rendőr szavának súlya volt!  

Mégis manapság azt beszélik az átkozott egy rezsim volt.

Máma Te arról siránkozol, és még le is írod, hogy gyerekkorodba nem volt könyökvédő, sisak, sőt még bicikli sem. Hát amikor én születtem a faluba egy embernek volt biciklije a Leskónak, az is olyan volt, hogy az első kerékre tette a meztelen talpát úgy fékezett, mert nem volt sárhányó meg kontra sem, ezért is hívták Leskó féknek a módszert még évtizedekig. Az utcába nyáron bokáig ért a forró por, zápor után a sárt tiportuk, dagasztottuk, még a klott gatya is az álmainkban, hallomásból létezett, de azért a szüleink tisztességben felneveltek. Érdekes a falun is ember élt, bár a városi ezt nem egészen így gondolta. Máma ellehetetlenítik ezeket a falvakat. A politika minden trükköt bevet, hogy nyugat európai mintára alakítsa településrendszereinket, így végleg eltörölve az esetleg újra szerveződő magyar tudatot.  Az átkozott kommunizmus megteremtetet a falun élők egzisztenciáját, bár sokan többre vágytunk.

Mondják is átkozott egy rezsim volt, mégis a falu egy közösség volt.

A gyerekednek mobilt veszel, ha nem teszed meg lenézeted, amikor én hat éves voltam a faluban csak egy vonalas telefon volt, az is a párttitkáré. Már volt óvoda engem oda csaptak, az udvaron játék közben el is estem, a kezemet felszaggattam. Mentőről még szó sem volt, apám után telefonáltak a másik faluba, ő jött haza az ottani tanácselnök autójával és vitt a harmadik faluba, hogy az orvos összevarrja.  A bajban a falú összefogott. Szabadok voltunk, kilométereket tettünk meg a környező erdőkön mezőkön a játék kedvéért, mégis ha valami történt, a rossz hír mobil nélkül is előbb hazaért mind mi.  Manapság elmész az utcán a haldokló mellett, még a fejed is elfordítod, pedig, van, telefon a zsebedben, gyors mentőszolgálat, katasztrófavédelem, tűzoltóság, rendőrség.

Mondják is ma, az egy átkozott rezsim volt, mégis az emberek kérés nélkül vigyáztak egymásra.

Amikor én még tíz éves se voltam  akkor volt a  koreai háború, az  1953-as kelet-német felkelés, a magyar forradalom, a szuezi válság, a vietnami háború, a Szputnyik-válság, az Eisenhower-doktrína. A világot, Harry S. Truman, Franklin D. Roosevelt, David Eisenhower, SZU Sztálin, Georgij Malenkov, Nyikita Hruscsov, Winston Churchill, Margaret Thatcher,  Charles de Gaulle, Josip Broz Tito,  Rákosi Mátyás, Nagy Imre, Kádár János, Willy Brandt, Konrad Adenauer, Nicolae Ceauşescu irányították. Akkoriban zajlottak a hidegháború események, „felépült” a vasfüggöny, a hidegháborús fegyverkezési verseny, a nukleáris fegyverkezés, elkezdődött az  űrverseny felkerültünk a  COCOM-listára, elkezdődtek a Tsz szervezések. Mind erről nem sokakat, tudtam, mind ez a politikusok dolga volt.

Pedig átkozott egy rezsim volt.

Amikor én serdülő fiatal voltam, néha a kukorica földre kihajtottak, egyeni, (egyelni), a paradicsom gazt, meg a pörgyét kapáni (kapálni), mesztéláb vágtuk a rendet. Nem volt allergia, mintha akkoriban nem lett volna pollen, a parlagfűről még a mesében sem halottunk. Ha kisebb baleset történt nem futottak velünk az orvoshoz, pszichológushoz. Mégis ez a nemzedék nevelt fel benneteket.

Pedig átkozott egy rezsim volt.

Megtanultam disznót vágni, a zsírt kisütni, sonkát keríteni, hurkát, és kolbászt keverni, töltögetni. A zsírt úgy mondták, hogy kanálla ettük, pecsenyét sütöttünk, húst kövesztettünk, szalonnát abáltunk. Májas és véres hurkát, sült sonkát és szalonnát, orja levest, hájas kráflit, vesevelőt és sok kocsonyát egész télen,  heteken át ettük. A mai fitnesz guruk szerint csoda, hogy túl éltük. Nem jött az állatvédő, hazugsággal, hogy lejárassa módszerünk, megtermelte, a magyar a betevőt a „csipkedettből”. Csipkedettnek mondták felénk a termelőszövetkezetekből begyűjtött magán célra felhasznált mezőgazdasági termékeket, amihez nem a leghivatalosabb módon szerzett be a termelő. Te az étkezési szokásainkat  Schobert Norbi mércéjével méred? E szerint  nap mint nap tartalmazták az én életemben  halálos dózis többszörösét. Neked egy Mc’Donalds-on edződött amerikai kisgyerek jut eszedbe és azt küldözöd lánc levélben, hogy helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. „Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra, az iskolai menzára és mégis itt vagyunk.” Mondod Te A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont „Bedeco”-nak hívták a Te gyerekkorodba  és már ez is elég volt a boldogságodhoz, én őrültem , ha egyszerűen csak kakaót láttam. Szobi szörpöt ittatok ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült, én meg anyám által gyártott málna, vagy bodza szörpöt.  A limonádét még magunknak kevertük ha volt citromuk, megy levet ittunk, meg almuskát, és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt. WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek kolóniái nem telepedtek meg, mert nem volt csak fapados klozet.

Mégis felnőttünk, pedig átkozott egy rezsim volt.

Ezek voltunk mi két gyerekkel, öt- hat unokával csak egyszerűen építve a nemzetet.

Kik vagytok Ti? 1990 előtt születtek.  Gyerek nélkül, tanultan, több nyelvet beszélve, egy egzisztencia reményében? Ti lennétek a hősök ?,

akkor mi mik vagyunk 1956 előtt születettek ? Hazaárulók ? Parasztok? Nacionalisták ?

Válaszolj!