1956

Nagy Imrére emlékezik az ország

.

A temetés

 

Ma regge és  tegnap este minden média, a rádió, televízió, az Internet, Nagy Imre újratemetésének évfordulójával van elfoglalva. Mondják a médiumok képviselői, hogy méltóképen meg akarnak emlékezni az esemény kapcsán. Az évforduló apropóján többféle hírforrás, nem tudom kinek és milyen érdekekeit képviselő riporterek, sokasága adja elő véleményét a temetés belpolitikai, és külpolitikai körülményeiről, a gazdaságról. Esetenként ezek a felvételek, riportok, erőszakos megjelenítése számomra sokkoló. Itt a tegnap esti, exhumálások, televízióban előadott horrorisztikus részleteire gondolok.  Ezek a vélemények sajnos a gazdasági válság hatása, a belső elégedetlenség növekedése következtében nagyrészt arra valók, hogy a magyar választókat megszólítsák, az adott színezetű média által képviselt politikai tömörülése mellé állítsák. Nagymértékben előkerülnek az ötvenhatos események, a versenyben történő kommunistázás. Persze vannak, olyan pártok melyek nem tudnak, részt venni ebben a versenyben nem tudják a véleményüket előadni, mert nem áll a rendelkezésükre olyan forrás mellyel ezt megtehetnék.

 
nagy_imre_temetese89

1989

Én a hatvanadik évemet élem. Nagy Imre temetése előtt akkoriban értetlenül álltam. Nem nagyon tudtam miről is van szó, hiszen 1956-ban hat éves voltam azokat az eseményeket, gyerekként éltem meg. A Kádári rendszer nevelt fel egyfajta becsületre, tisztességre. Persze akkor még nem tudtam, hogy az a becsület, mások becsülete és nem az én, vagy a szüleim becsülete. De ez egy másik történet. Hittünk mármint a korosztályom zöme, abba, amibe neveltek, amire egy életen át tanítottak. Az ember ilyen, valamiben hinnie kell. Keveset szinte semmit nem tapasztaltunk meg gyerekként Nagy Imre tevékenységéből, csak azt tudtuk, amit az iskolába tanítottak, vagy elhallgattak, és mások meséltek,  de az falun igen kevés volt. A pálfordulás, ami 1989-ben bekövetkezett érthetetlen volt a korosztályomnak. Tudom a hasonló korúak egy kis része az általam kevésbé tisztességes embernek tartott csoportja az első pillanattól nagy hangon kiabálta, hogy vesszenek a kommunisták, éljen a „szabadság”. A nevelésük ellenére, mellé álltak az álltaluk nem ismert, de hatalmat mutató tömörüléseknek. Köztudott volt, több kommunista rendszert támogató, abban résztvevő, vezető politikusról, hogy csak úgy besétáltak egy,egy újonnan megalakult rendszerváltó párt karosszékeibe. Hát Ők, és a hozzájuk hasonlóan gondolkodó, de lehetőségekkel nem élő kortársaim azok, akiket én tisztességtelennek tartok, persze nem vitatom volt köztük egy-kettő becsületes ember, de sajnos nem több. Mit is jelentett emberközelben nekem ez a temetés? Egy csomó ismeretlen figurát, akit csak később tudtam hova tenni, és egy nagyobb csoport általam mélységesen megvetett, talán más fajhoz tartozó politikust, aki megtagadva a múltját, most másik istent imád. Hát ilyen érzelmekkel indított engem útjára a rendszerváltás. Mind tudjuk az ember mindig bízik én is bíztam, most azokban akiket nem ismertem ott a koporsó körül, mert tisztába lehettem azzal, hogy akiket ismerek azok csak elárulnak.

Most a bizalmam kezdi eljátszani az a csoport is Így húsz év után, akit nem ismertem.

De mivel a remény hal meg utoljára reménykedem, most a Jobbikban!

Makói gázfosztás

Az éjjel kaptam egy e-mailt egy barátomtól, közzéteszem, mert közzé kell tennem. Közzé kell tennem mert, aláírva, névvel érkezett. Igaz nem ellenőríztem, mert nics rá lehetőségem. 

Makói gázfosztás!!! Tudjon róla minden Magyar!!!

 

Gombostűt a tűpárnában.

Makói gázfosztás

Magyarország földjének mélyén, Makó közelében olyan gázkincsre bukkantak hivatásos külföldi kincsvadászok, amely negyven éven át képes volna biztosítani Magyarország gázellátását, vagy a mostani ínséges időkben egy intenzív, húsz évre rövidített kitermelést véve alapul, akkora bevételhez juttathatná a magyar államkasszát, amely rövid idő, mondjuk öt-tíz év alatt a magyar életszínvonalat körülbelül az ausztriaira emelné, és húsz év múltán a magyar gazdaság csak e gázkincsnek köszönhetően felzárkózhatna a gazdag Európához.

Mindebben nincs semmi túlzás. Egy kattintás ide a folytatáshoz….

Vissza a feladónak!

A minap kaptam egy e-mailt  a következő szöveggel:

Tárgy:     A mai napi jótanács

Kezelj minden helyzetet úgy, mint egy kutya!

Amit nem tudsz megenni, megdugni, vagy elásni azt hugyozd le,  és menj tovább!  

 

                Az élet sem áll meg!

Vissza a feladónak!

A jópofának tűnő szöveg első benyomásra mély igazságot sugall.  Pedig miről is van szó? Ez a spam az erkölcsileg fellazított,  mai  liberalista társadalmak egyik elengedhetetlen viselkedési formája. Én úgy gondolom teljes erőnkkel, minden lehetséges módon harcolni kell ellene. Nem a magyar, de még nem is a keresztény mentalitás megjelenítési formája, ez a cinizmus. Talán azok a politikai,  körök melyek teret engednek a liberalista eszme ilyen irányú szabadságának, úgy vélik még mindig nem lazultak fel eléggé a nyugati társadalmak ahhoz, hogy  teljes egészébe rá lehessen telepedni, minden rezdülésére. Úgy látszik, a mai napig szükséges a hasonló romboló gondolatok közvetítése, modern formában, e-mailben is, mert még mindig nem érte  el célját a cinizmus.

Egy antiszemita emlékiratai

Egy antiszemita emlékiratai

Nekem nehezen megy e gondolatok elfogadása. Hiányzik az önfeláldozás, belőle, amire engem neveltek. Az Önfeláldozás helyett a cinikus mások feláldozása az -Én- céljaim elérése érdekében, gondolat fogalmazódik meg.  Ez a gondolat, az idézett napi  jó tanács  tagadja minden közösséghez való legkisebb kapcsolódást is. Ezek után elutasítja a magyarsággal való kapcsolatot, tagadja a Magyarországhoz való  tartozást,  elutasítja a család értékét, elutasítja a hitet, a vallást, de még a szocialista erkölcsi normákat. Mit is mond ?  Amit nem tudsz elásni, saját magadnak, bármilyen módon magadévá tenni, azt tedd tönkre, és jelöld meg, hogy legközelebb más véletlenül se használhassa, de ha a tönkretett dolgokból bármit ki is hoz, az a gyámoltalan, akkor az a tiéd, mert azt megjelölted, lehugyoztad.

Ezek és a hasonló cinikus gondolatok minden értéket tagadnak.

Harcoljunk ellene. Ez nem a mi értékrendünk.

A mi értékrendünk az, amikor mindenáron segítjük, egymást, akár a saját kárunk árán is.

A mi értékrendünk az, amikor segítünk fajtársainknak, honfitársainknak, a nemzetünknek, a településünknek, a szomszédnak, a család minden tagjának, a hitközösségünknek. Még a szocialista közösségek megformálása során sem tudták ezeket a minimális emberi értékeket kiverni belőlünk, nemzetünkből.

Én nem nevezem nevén, ezt a más faját, más embert gyűlölő gondolatsort, hívjuk csak cinizmusnak,  de tartózkodjunk tőle.

A fenti gondolatok jegyében visszaküldöm ezt az E-mailt mindenkinek, aki megkapta az eredetit. Mindenkinek, aki velem együtt, ha csak egy pillanatra is felült, most gondolja át és küldje vissza az elsődleges feladónak, esetleg a szerzőnek.

Linkek:

Cionista üdvösség, zsidó megváltás

A Vatikán lopta el Jézus fitymáját?

Kritikus Cinizmus.

Altruizmus

Könyves blog